Népzenekutató. Csíkrákoson született 1925. január 1-jén. Tanulmányait 1944 és 1949 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-román szakán, 1951 és 1958 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi és zeneszerzés szakán végezte, Kodály Zoltán és Szervánszky Endre növendékeként. 1958-tól 1968-ig az MTA Zenetudományi Intézet munkatársa, 1968 és 1974 között főmunkatársa, 1974-től 1988-ig a hangszeres népzenei osztály vezetője. Népzenét gyűjtött a teljes magyar nyelvterületen, valamint Etiópiában, Örményországban és Kuvaitban. 1985/86-ban az Innsbrucki, 1989/90-ben, majd 1994-ben a Göttingeni Egyetem vendégprofesszora. 1969-től közel húsz éven át tartott népzenei ismeretterjesztő előadásokat a Magyar Rádióban. Az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja, 1991 óta címzetes egyetemi tanár. A zenetudományok kandidátusa (1966), doktora (1990). Fő művei (könyvek): Die Volksmusikinstrumente Ungarns (1967), Cigányzene (1971), Zenei anyanyelvünk (1973), Folk Music - Hungarian Musical Idiom (1986), A hangszeres magyar népzene (1997). Munkásságának magyar népzenei tárgyú hanglemezek és hangkazetta-albumok is részét alkotják; számos tudományos cikket, tanulmányt publikált. Erkel-díjas, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Zeneművészeti Tagozatának nagydíjasa.