Kronberg, ez a Frankfurt közvetlen közelében fekvő kisváros középkori várával és észak-itáliai hangulatú környékével méltán keltette fel a '90-es évek elején egy ambiciózus és tehetséges csellista, Raimund Trenkler figyelmét. A frankfurti Cellissimo Együttes vezetője 1993-ban hozta létre a Kronbergi Nemzetközi Kamarazenei Akadémiát, azzal a céllal, hogy fiatal tehetséges muzsikusok kerülhessenek kapcsolatba a nemzetközi hangversenyélet kiemelkedő személyiségeivel - kurzuson, illetve közös kamarazenélések alkalmával. Még ebben az évben megrendezték az 1. Csellófesztivált, melyet - halálának 20. évfordulóján - Pablo Casals emlékének ajánlottak. 1995-ben, a második alkalommal Emanuel Feuermannra emlékeztek, míg a 3. Fesztivál Msztyiszlav Rosztropovics művészetét állította középpontba. A közbeeső években mesterkurzusokat rendeztek. Többek között tanított itt az elmúlt években Rosztropovics, David Geringas, Bernard Greenhouse, Jurij Bashmet, Tabea Zimmermann, Gary Hoffman, Natalia Gutman, Aarto Noras, Frans Helmerson. 2000 tavaszán tartják Gidon Kremer, Pierre Amoyal és Eugene Istomin mesterkurzusát. Júliusban rendezik a Pablo Casals Nemzetközi Csellóversenyt.
Idén október 21. és 24. között zajlott le a 4. Csellófesztivál. A csellistáknak és a hangszert kedvelő érdeklődőknek rendezett nemzetközi találkozó középpontjában a világszerte nagyra becsült magyar-amerikai gordonkaművész, Starker János munkásságának, életútjának méltatása, valamint a magyar zenei hagyománnyal való kapcsolatának bemutatása állt.
Raimond Trenkler, a fesztivál művészeti vezetője e szavakkal ajánlotta a programot: "Starker János elragadó személyiség, nemcsak rendkívüli életútja és a magyar gyökerekből sarjadt kivételes nemzetközi sikerei miatt, hanem, mert megtestesíti a konvencióktól mentes, nagy tanár fogalmát. Személyisége arra buzdít minket, hogy különböző nézőpontokat világítsunk meg, melyek egyformán nélkülözhetetlen elemei a zenei fejlődésnek és a csellójátéknak. Ez a két sarokpont - egyrészt a tanítás kihívása, másrészt a magyar zenei hagyományok - a biztosítéka, hogy idei programunk változatos és érdekes lesz mind a résztvevő muzsikusok, mind az érdeklődő hallgatók számára."
"A fesztiválok meggyőztek arról, hogy a 20. század a csellózás nagy korszaka volt - jelentette ki Marta Casals Istomin, Pablo Casals özvegye, az esemény fővédnöke a nagy sikerű nyitókoncerten. - A megelőző másfélszáz évben a gordonka szólóhangszerként erősen háttérbe szorult. Pablo Casals századunk első évtizedeiben a hegedűvel, zongorával egyenrangú szólóhangszer szerepéért küzdött. A század végére a gordonka teljes jogú szólista a koncertpódiumon, s művészei az előadóművészettel szemben támasztott legmagasabb szintű követelményeket is kielégítik. Starker János ebben a folyamatban tanárként és előadóként is kiemelkedően fontos szerepet töltött be."
Valóban igen gazdag és változatos program várta az érdeklődő hallgatókat. A 75. születésnapját idén ünneplő Starker János mellett szóló- és zenekari koncertet adott Gary Hoffman, Steven Isserlis, Maria Kliegel, Misha Maisky, Perényi Miklós - Rohmann Imre közreműködésével -, Borisz Pergamenscsikov, Cujosi Cucumi és a Cellisimo együttes. A zenekari koncerteket a városháza dísztermében tartották, ahol egyúttal a világ különböző tájairól meghívott hangszerészek mutatták be újonnan épített instrumentumaikat. A szólókoncertek egy részét a János illetve a Péter-Pál templomokban tartották.
Szinte minden hangverseny műsorán szerepelt magyar mű. Elhangzott Kodály Duója Pergamenscsikov és fia; a Szonatina Gary Hoffman; Ligeti Szonátája szólócsellóra Cucumi; a Koncert csellóra és zenekarra Perényi Miklós; néhány Popper-darab Maria Kliegel és a Cellissimo együttes előadásában. Dohnányi koncertjét az ünnepelt, Starker János játszotta. Szólóestjén Kodály op. 4-es Szonátája, Dohnányi Szonátája és Bartók Rapszódiája hangzott el, valamint ráadásként Bartók Román táncai. Perényi Miklós műsorán Farkas Ferenc Balladáját, Veress Sándor Szonatináját, Dohnányi Ruralia Hungaricáját, Mihály András Mouvement-ját és Kodály Magyar Rondóját hallhattuk.
A fesztivál idején a fellépő művészek mesterkurzusokat is tartottak, a kisváros galériái magyar képzőművészek alkotásait állították ki. A városházán állandó multimédiás kiállítás mutatta be az ünnepelt munkásságát.
Az alkalomra a Kronbergi Akadémia egy vaskos kötetet is kiadott, Budapesttől Bloomingtonig címmel. A könyv Dalos Anna, Breuer János és Berlász Melinda tanulmányain keresztül bemutatja azokat a gyökereket, körülményeket, amelyek Starker művészetét a magyar zenei hagyományokhoz kötik. A könyv második része a művész emigrációjáról, amerikai beilleszkedéséről, szólistakarrierjének kiteljesedéséről, és tanári munkásságának nemzetközi elismeréséről szól. Hadd idézzem hevenyészett "visszafordításban" Halász Péter bevezetőjét: "E könyv két arca egyszerre tekint az Atlanti-óceán szemben fekvő partjaira. Ha a szemek összetalálkoznak, az elvezethet Starker János művészetének jobb megértéséhez, és egyúttal a magyar zenetörténet elmélyültebb ismeretéhez."
A programok változatossága lehetővé tette, hogy növendék, szakmabeli, vagy koncertre kíváncsi hallgató egyaránt érdeklődésének, ízlésének megfelelően válasszon. Nem tisztem, hogy a rendkívül magas színvonalú koncertekről értékelést adjak - mindegyik előadó a gordonkajáték kimagasló művésze, de a hallgatóság legkitartóbban Starker János, Gary Hoffman és Perényi Miklós produkcióit ünnepelte.
A Fesztivál egész programja, hangulata a magyar zene és képviselői iránti nagyrabecsülést, elismerést és szeretetet sugározta. Starker Jánost, aki - Pernye András szavaival - a század egyik legkiemelkedőbb vonós előadóművésze, a világ minden tájáról összegyűlt növendékei, kollégái ünnepelték. Ha nem volnánk a lehetőségek szűkében, talán itthon is átélhetnénk a nagyság tiszteletéből, megértéséből és ünnepléséből fakadó örömöt és boldogságot.