- Beszélgetésünk néhány nappal megelőzi a Művészi Társaság első hangversenyét. Mire megjelenik, nyilvánosságot látnak majd a kritikák is, és kiderül, mekkora az érdeklődés a Társaság újfajta rendezvénye iránt. Honnan az ötlet, hogy ilyen, Magyarországon kissé szokatlan, egyesületi formában "összművészeti" társaságot hozzanak létre?
- Az ötlet gazdája Sztankov Iván.
- Aki a Fesztiválzenekar bőgőse volt...
- Most a Kuala Lumpur-i zenekart erősíti. Az ötlet lényege, hogy próbáljuk meg közelebb hozni a zenét az emberekhez. Hogy ismét legyen zongora a lakásokban, hogy több gyerek tanuljon zenét, hogy tegyünk valamit a kommercializálódás ellen, mert az, ami most történik, mindenféle kultúra halálát jelenti. Kezdeményezésünk ugrás a sötétbe. Nem tudjuk, milyen közönségünk lesz, és egyáltalán: hányan fizetik majd ki a borsos helyárat.
- Az első sorozat helyszíne a Gundel étterem bálterme, ahol a zene és a versek mellé vacsorát is adnak. Hogyan zajlik majd egy-egy koncert?
- Azt a lehetőséget szeretnénk megcsillantani közönségünk előtt, hogy játszva tanulhatnak, ismerhetnek meg új dolgokat. Az első sorozatunkban Debussy dalait mutatjuk be. Debussy életpályája hosszú, és e pálya minden szakaszára más és más volt jellemző. Megpróbáltam hat különböző koncertműsorral e különbözőségeket megvilágítani. Az első hangversenyen azt mutatjuk meg, hogyan szabadult meg Wagnertól. Elhangzanak Wagner Wesendonck-dalai és Debussy Baudelaire-dalai. A kettő között az összekötő kapocs a Wagner-rajongó Baudelaire, akitől ismerjük Tannhäuser-esszéjét és Wagner előtt tisztelgő levelét. Ezt a levelet például felolvassuk az esten. A felolvasás is mutatja, hogy a társművészetek bevonásával képzeljük az előadásokat. Szándékosan nevezem előadásnak, mert ezzel is hangsúlyozom, hogy a koncert szokásos rítusait mellőzni fogjuk. Megelevenednek korabeli jelenetek. Színészek el fogják játszani azt a közismert és a valóságban is megtörtént esetet, amikor Verlaine és Rimbaud összeverekedett, és Verlaine rálőtt Rimbaud-ra. Megpróbáljuk fölvázolni azt a hátteret, amely előtt a Debussy-dalok is érthetőbbek lesznek. Vagy - egy másik példa - Debussy zenéjével egy-egy középszerű költő verse is fölértékelődik. Bemutatjuk hát ezeket a verseket. A társművészetek erősítik egymást.
- Budapesten üdítő kivétel egy-egy eredeti koncertműsor. Olykor ragyogó művek is szörnyen unalmas kontextusban hangzanak fel.
- A probléma az, hogy a művek sokszor nem nyújtanak asszociációs lehetőségeket. Ha a Zeneakadémián meghirdetnénk egy Debussy-dalestet, valószínűleg nem tudnánk megtölteni a termet, mert az emberek nem ismerik a művek hátterét, sokan eleve nem szeretik a dal műfaját, úgy gondolják, unalmas egész estén át egyetlen műfajba tartozó darabokat hallgatni.
- Gondolom, az önök hangversenyei más, aktívabb befogadót feltételeznek, mint amilyen a hagyományos koncertlátogató.
- Igen, ez így van. Képzeljen el egy Debussy-remekművet, majd utána Molnár Antal Debussy-tanulmányának kezdőmondatait: "Debussy hibáit két csoportba kell osztanunk..." Mellbevágó. Vajon miért látta Molnár Antal egész életében ilyennek Debussy művészetét?
- Nem szeretném kisebbíteni az érdemeiket, de - talán mert sokan érzik zsákutcának a hagyományos koncertüzemet - az újfajta hangverseny, vagy ahogy nevezte: "előadás" ötlete benne van a levegőben.
- Teljesen igaza van: oldjuk a koncertezés rituáléját. Nyitány, versenymű, szünet, szimfónia. A repertoár egyre szűkül. Elviselhetetlen. Ezért kell előbányászni ismeretlen, ritkán játszott műveket, érdekessé tenni őket, asszociációs lehetőségeket nyújtani. A kávékoncertek bizonyos fokig ilyenek voltak, de azok is csak zenére korlátozódtak. A zeneművek egymás mellé helyezése adta meg a vezérfonalat, zeneileg jártunk körül egy-egy témát. Itt - hogy visszatérjek a Debussy-dalokhoz - a vers adja majd meg a kulcsot a dal megértéséhez. Az egyik Verlaine-versre írt dalban van egy leállás a dal közepén. Az énekes azt kérdezi magától: "Ok nélkül szomorkodom?! Ez butaság!" Ha a hallgató nem tudja, miért áll le a dal, azt sem fogja tudni, mitől jó! A versnek el kell hangzania magyarul - még nem tudom, milyen fordításban. Nem didaktikus, hanem információs céllal. A versmondással az is a célunk, hogy a közönség megtudhassa: hogyan jutott el Debussy a jelentéktelen költőktől Villonhoz és Verlaine-hez.
- Az első hat előadásból álló sorozat hőse Debussy. Sajtótájékoztatójukon azonban hosszú-hosszú listát láttam a későbbi tervekről.
- Ezeket még pontosítani kell.
- Kik a legszorosabb munkatársai?
- A Társaság tagjai alkotják a szereplőgárda és az operatív munkatársak gerincét is, de sokan segítenek nekünk. A Debussy-estek előkészítésében például Réz Pál és Mácsai János dolgozott rengeteget, meg persze a közreműködők.
- Rendezvényeikre nagyon drága a belépő. Nem tart attól, hogy azért fognak elmenni a gundelbeli előadásokra, mert azok jelentős társadalmi eseménynek számítanak?
- Nagyon pejoratív jelentése van a sznob szónak. Én sok szempontból magamat is nyugodt lélekkel mondom sznobnak - nem csupán a gasztronómiai vagy a borfogyasztási szokásokra gondolok, hanem arra a mentalitásra, hogy az ember a minőséget keresi. El tudok képzelni olyan időt, amikor az amúgy nem szakértő, minőségkereső ember definiálása nem lesz ennyire pejoratív. Nézzük a tényeket: nap mint nap ítélünk meg minőségi ismérvek alapján olyan dolgokat, amelyekről fogalmunk sincs. Véleményt mondunk repülőútról, télikabátról és bablevesről. Semmi baj a sznobokkal. És igenis, számítok azokra az emberekre, akiknek a minőség a legfontosabb!