A budapesti hangversenyévad gerincét képező Fesztiválok sorsáról kérdeztük Zimányi Zsófiát, a Budapesti Fesztiválközpont Kht. igazgatóját, Máté Pétert, a Budapesti Őszi Fesztivál igazgatóját és Rácz Zoltánt, a Tavaszi Fesztivál Művészeti Tanácsának tagját, az UMZE Kamaraegyüttes vezetőjét.

- Mi az, ami a Budapesti Őszi Fesztivál nyolc éve alatt már hagyománnyá vált, és mi az, ami kimondottan újdonságnak tekinthető?
Máté Péter: A hagyomány megtörésével kezdve: a Fesztivál hat éven keresztül "érdekházasságban" élt a Korunk Zenéjével. Ez nem volt annyira terhes, mint amennyire a szó sugallja, de tény, hogy együttműködésre voltunk ítélve, mivel az idő tájt egy időben zajlott a két eseménysorozat, és a Korunk Zenéje akkori szerkesztője, Göncz Zoltán de facto az Őszi Fesztivál zenei szerkesztőjeként is működött. Ennélfogva a program igen nagy százalékát tették ki a koncertek, hiszen a Korunk Zenéje profiljába illő összes hangverseny az Őszi Fesztivál idején hangzott el. És volt két év, amikor gyakorlatilag az Őszi Fesztivál tartotta a felszínen az elhúzódó átszervezést alaposan megszenvedő Filharmónia vergődő koncertsorozatát, magyarán megteremtettük az anyagi alapokat ahhoz, hogy a Korunk Zenéje ebben a periódusban is fennmaradhasson. Tavaly ősszel különváltunk, és létrejött az a - számunkra kényelmesebb - szereposztás, mely szerint a Korunk Zenéje viszi tovább a maga hagyományait, mi pedig a viszonylag csekély számú hagyományos kortárs zenei koncert mellett furcsább, érdekesebb, szokatlanabb programot próbálunk kitalálni.
Ha létezik zenei tradíciója az Őszi Fesztiválnak, az éppen a többműfajú programokban ragadható meg leginkább. Ezért szeretem nagyon az idén a Brass in the Five műcsarnokbeli koncertjét, amelyre Nikolaus Urban kiállításának installációs terében kerül sor. Az ötlet onnan jött, hogy Eötvös Péter - aki ez évtől az Őszi Fesztivál művészeti tanácsadója - Brass. The Metal Space című darabját akusztikai kísérleti műnek szánta. Ha jól tudom, eredetileg pályaudvari előadásra komponálta, mivel azonban ez itthon nem valósítható meg, a sajátos akusztikájú Műcsarnokot választottuk a produkció helyszínének. Ugyancsak a többműfajúság példájaként említhetem Forgács Péter és Szemző Tibor Örvény című videóoratóriumát, amely az erre a célra átmenetileg megnyitott (legalább húsz éve zárva tartó) Páva utcai zsinagógában hangzik el. A helyszín azért nagyon alkalmas erre, mert a darab a szegedi zsidóság széthullásáról szól - az ősbemutatót is a szegedi kis zsinagógában rendezték a nyáron -, tehát kézenfekvő volt az elképzelés, hogy Budapesten is egy használaton kívüli zsinagógát keressünk hozzá.
- A frankfurti könyvvásár "Középpontban Magyarország" című rendezvénysorozatának zenei programjából két koncert is hallható lesz az Őszi Fesztiválon. Hogyan jött létre ez az "árukapcsolás"?
Zimányi Zsófia: A frankfurti műsor összeállításakor nagyon fontosnak tartottam, hogy élő magyar zeneszerzők művei is elhangozzanak. Logikusan adódott, hogy az 1997-ben létrejött UMZE Kamaraegyüttes képviselje Magyarországot Frankfurtban - nemcsak azért, mert a Fesztiválközpont nagy részt vállalt az együttes létrehozásából és fenntartásából, hanem azért is, mert a Frankfurtban megjelenő magyar nagyzenekarok mellett a kortárs magyar zenének talán ők a legfiatalabb tolmácsolói. Törekvéseink mindemellett nagyon szerencsésen találkoztak az Ensemble Modern elképzeléseivel, ők ugyanis a frankfurti könyvvásár alkalmából, egy bérleti sorozat egyik koncertje gyanánt összeállítottak egy műsort - kizárólag mai magyar szerzők kompozícióiból, kiegészítve egy Bartók-művel. Úgy gondoltuk, ha egy ilyen világhírű együttes teljes egészében magyar programmal áll elő, az Őszi Fesztivál korlátozott anyagi lehetőségei ellenére is el kell hoznunk őket Budapestre, mert tudomásom szerint ez újdonság: ha játszottak is külföldi zenekarok Budapesten egy-egy magyar művet, az még nem fordult elő, hogy elejétől a végéig magyar műsorral léptek volna föl.
Az UMZE németországi jelenléte egyébként nemcsak a frankfurti könyvvásár környezetére - vagyis karlsruhei koncertjükre - korlátozódik. Előtte már Berlinben is fellépnek, a május elejétől október közepéig tartó Budapest-Berlin '99 fesztiválon.
Rácz Zoltán: Az UMZE valóban nagyon sokat köszönhet a Fesztiválközpontnak, hiszen az elmúlt két évre visszagondolva azt mondhatom, legfontosabb koncertjeinket vagy a Tavaszi, vagy az Őszi Fesztiválon adtuk, s a mostani karlsruhei vendégszereplésünk sem független tőlük. Akkor lennék nagyon boldog, ha pár év múlva egy Frankfurtban készítendő hasonló interjúban valaki azt mondaná, milyen fantasztikus, hogy egy világhírű magyar együttes jön, amely itt csak német szerzőket játszik" Azt hiszem, ha megvonjuk az UMZE kétéves működésének mérlegét - az időszaknak nagyon szép és feledhető pillanatai egyaránt akadtak -, megállapíthatjuk, hogy az együttes most kitűnő állapotban van: professzionális zenészekhez méltó körülmények között turnézik és készül - remélem, ezt a koncertek is igazolni fogják. Óriási dolog, hogy Eötvös Péter elvállalta a zenekar tiszteletbeli vezető karmesteri posztját, mert ez mindenütt védjegye lesz az együttesnek. Az UMZE első lemezfelvétele a BIS kiadónál fog megjelenni, ami azt jelenti, hogy az egész világon terjesztik majd, s ezzel esélyt kapunk arra, hogy elérjük eredeti célunkat, a magyar zene külföldi megismertetését.
- Azt mondta, legfontosabb koncertjeiket a Tavaszi és az Őszi Fesztiválon adták. Évente hány fellépést vállalnak? Mennyire folyamatos az együttes működése?
R. Z.: Amikor 1996-97-ben elkezdtünk gondolkodni az együttesről, nekem az volt a véleményem: semmiképp sem kell arra törekednünk, hogy valaki intézményes formában fenntartson bennünket. Úgy gondoltam, először produkciókat kell létrehozni, s az első időszakban ezeknek kell eltartaniuk a zenekart. A folyamatos működés szempontjából én évi 14-16 koncertet tartanék ideálisnak: ez nem terhelné túl a zenészeket, de lehetővé tenné a folyamatos közös munkát, egymás jobb megismerését (zenei szempontból), hiszen a tagok háromnegyede szabadúszó muzsikus. Az utóbbi időkben jellemző nagy létszámú, mintegy harminc embert mozgató produkciók mellett szeretnénk egy szűkebb kör, négy-nyolc ember saját ötletére épülő kamarazenei koncertekkel előállni. A működési struktúra szempontjából is az Ensemble Modernt tartom irányadónak, ahol az ügyeket hat-nyolc zenészből álló "kemény mag" viszi, mert nem hiszem, hogy manapság szabad karmesterre építeni egy új együttest. Ha a zenészek meggyőződése és legjobb tudása nem tudja életben tartani, akkor egyszerűen nincs rá szükség. Az UMZE az Őszi Fesztiválon adta első koncertjét, 1997 októberében - akkor még A Budapesti Őszi Fesztivál Kamaraegyüttese néven. Én a mai napig ugyanarról a papírról hívom fel a muzsikusokat, amikor egyeztetünk: ez azt jelenti, hogy egy ilyen teljesen lazán összeálló együttesben 16-18 ember az első naptól máig minden produkcióban játszott, s ezt nagyon jó jelnek tartom. Úgy gondolom, az UMZE léte olyan hangszeres bázist adhat az Őszi Fesztiválnak, amelyre építve akkor is bátran tervezheti zenei eseményeit, ha természetesen nem mindegyik az UMZE égisze alatt zajlik. Azt remélem, hosszú távon hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a Budapesti Őszi Fesztivál fontos bemutatók színtere legyen, s ezáltal is nemzetközi rangú eseménysorozattá váljon.
- Beszélgetésünk elején az Őszi Fesztivál hagyományairól és újdonságairól esett szó. Kurtág György akadémiai székfoglaló hangversenye melyik kategóriába sorolható?
M. P.: Itt már hagyományról lehet beszélni. Három évvel ezelőtt, Jeney Zoltán koncertje révén kerültünk kapcsolatba a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával. Tagjaik egy részének akadémiai székfoglaló hangversenyét mi rendezzük: Jeney és Vidovszky László után most Kurtág koncertje következik, 2001-ben pedig valószínűleg Eötvös Péter folytatja a sort.
- A jövő évi Tavaszi Fesztiválra előre tekintve: milyen tematikára épül a 2000. évi rendezvénysorozat?
Z. Zs.: A jövő évi, huszadik Tavaszi Fesztivál jeligéje: Állam születik - 1000 év után, 1000 év előtt. Azt próbáltuk megragadni, hogyan megy át az emberiség a harmadik évezredbe. A Művészeti Tanáccsal együtt az a véleményünk, hogy az ifjúságnak kell átvezetnie a világot a 21. századba, s ezt a gondolatot a nyitó koncerttel próbáljuk érzékeltetni: március 17-én egy, 15-20 ország fiataljaiból összeálló, 350-400 tagú ének- és zenekar adja elő Beethoven 9. szimfóniáját és Kodály Psalmus Hungaricusát a Budapest Kongresszusi Központban, Héja Domonkos vezényletével. A fiatalok már februártól együtt készülnek fel Budapesten a koncertre. A fesztivál utolsó előtti napján, április 2-án Eötvös Péter Három nővér című operáját mutatjuk be a szerző vezényletével, a Magyar Állami Operaházzal közös produkcióban. Az előadás a "Magyarok itthon" sorozatba illeszkedik. Ennek keretében lesz Ligeti-est, fellép Ágoston András, Sebők György és Starker János, valamint a Fischer Ádám vezette Osztrák-Magyar Haydn Zenekar is. Eötvös Péternek egy másik művét is bemutatjuk: az Atlantiszt ő maga vezényli a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén.
- Eötvös Péternek mindkét műve magyarországi bemutatóként hangzik el. Sor kerül-e esetleg valamilyen magyar mű ősbemutatójára is?
Z. Zs.: Ha minden jól megy, március 31-én a Budapesti Kamaraopera produkciójaként bemutatjuk Orbán György új operáját. Azért nem merem biztosan állítani, mert még keressük hozzá az anyagi forrásokat, és a mű sincs teljesen készen. Csak emlékeztetőül: tavaly Vajda János Leonce és Léna című operáját mutattuk be. Az ősbemutatókkal az a probléma, hogy legalább három-négy évre előre kell tervezni őket, azonban a Tavaszi Fesztivál sajnos eddig sem volt és jelenleg sincs abban a helyzetben, hogy ennyire előre tervezhessen. Egyelőre 2001-ig szól a fenntartókkal kötött megállapodásunk, amely rögzíti támogatásuk mértékét, márpedig egy operát vagy oratorikus művet szerintem 2002-2003 előtti időpontra megrendelni illúzió.