Szigeti és egy osztrák kollégája kisérleti koncertjével az 1980-as évek közepén kezdődött a Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozó története a sárvári Nádasdy-várban. Markó Péterrel, aki akkoriban a várbeli Kossuth Lajos Művelődési Központ igazgatóhelyettese volt, hamar közös nevezőre jutottak: itt ideális helyszín kínálkozik. A megfelelő anyagi háttér hiánya miatt azonban csak 1997-ben rendezték meg az első találkozót, nagyobbrészt osztrák forrásból. Idén már a teljes költséget itthon teremtették elő, sőt a város, a helyi magánszféra is áldozott az eseményre: a Vadkert Fogadó, a Várkapu étterem jelentős kedvezményekkel segíti a nemzetközi programot - mintha csak Németországban lennénk. Ez egyrészt azt jelzi, hogy Sárvár befogadta a találkozót, másrészt azt, hogy a kultúrafinanszrozás helyzete ugyan problematikus, de mégsem teljesen reménytelen...
A várbéli intézmények: a múzeum, a galéria, a könyvtár és a művelódési központ munkatársai jó szívvel tűrik, hogy Szigetiék ilyenkor "kitúrják" őket az irodáikból, használják a telefonjaikat és számítógépeiket, egy hétig uralják a terepet. Idén huszonhat országból érkeztek vendégek, Afrika kivételével minden kontinensről. Volt, aki tízperces művének kedvéért Új-Zélandból utazott Sárvárra. Ez bizonyítja, hogy a sárvári találkozó valóban egyedülálló. Elektroakusztikai fesztiválokat persze másutt is rendeznek, de Szigeti tudomása szerint ezeken mind beküldött felvételek hangzanak el, Sárváron viszont élő előadások szólnak és részvételi, nevezési díj sincs. Igaz, a vendéglátás is szerény. Szigeti István idén több időt töltött pályázatok írásával, mint komponálással. A minimális költségvetést sikerült összeszednie a kulturális tárcától, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületétől, a Zene- és Táncművészek Szakszerezetétől, az Artisjus-tól, a Vas megyei közgyűléstől. Ebből a fellépő magyar művészek csekély honoráriumára és szállásuk kifizetésére futotta. A külföldi zeneszerzők saját költségükön jöttek, természetesen lehet, hogy a "saját zseb" mögött valamilyen alapítvány vagy egyetemi fakultás áll. A fellépő előadók egy része most is a szombathelyi Bartók Szemináriumon tanított előzőleg. Az első, a '97-es találkozó óta úgy szervezik a programot, hogy a szeminárium zárása után, vasárnap gyülekeznek Sárváron a résztvevők, és szerdán adják az első hangversenyt - idén július 25-től 31-ig tartott a rendezvény. Szigeti István számított arra, hogy a szombathelyi hallgatók közül többen érdemesnek tartják húsz kilométerrel idébb költözni, hiszen, aki például Marco Stroppa számítógépes kurzusára iratkozott be, annak több mint érdekes az itteni program. Nos, ez az elképzelés eddig nem vált be, noha a szemináriumi anyagban is ott áll az információ Sárvárról. Lehet, hogy még idő kell, míg az érintettek tervezni tudják a sárvári alkalmat, és képesek élni vele. A látogatottságban így sincs hiba, a Magyar Zenei Tanács információs hálózata és az Internet jóvoltából világszerte bevezetett fogalom a Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozó. Akadt olyan Egyesült Államokbeli szerző, aki a sárvári élmények hatására egy év alatt négyszer járt Magyarországon.
Az előadói gárdai is kezd állandósulni: Csengery Adrienne, Maros Éva, Matuz István, Lakatos György, Geiger György, Kántor Balázs neve szerepel a visszatérők között. Szigeti nem tartja magát sem professzionális koncertszervezőnek, sem hivatásos fesztiválmenedzsernek, ezért számított rá, hogy az első évben kisebb-nagyobb "borzasságok" tarkítják a napokat. Ugyanazok a hibák nem ismétlődhetnek, a tanulságokat folyamatosan dolgozza föl. Rájött például, hogy a napi két koncert mindenkinek - előadóknak, komponistákak, publikumnak egyaránt - roppant fárasztó, ezért idén naponta csak egy hangversenyt tartottak. A találkozó - ezért is az, és nem protokolláris kötelezettségekkel is járó fesztivál - igen kötetlen. A jámbor turista, vagy járókelő benézhet a délutáni próbákra, sőt kérdezhet és este visszatérhet az ingyenes koncertre. A műsorok általában meglepően szép számú érdeklődőt vonzanak. Napközben nyílik lehetőség a műhelymunkára, idén minden délben fórumot rendeztek a zeneszerzőknek, az elkezdett beszélgetéseket az ebédél vagy délután, a strandon is lehetett folytatni. A kötetlenség a koncertekre is érvényes: nem tragédia, ha egy tervezett darab végül is nem hangzik el, vagy ha egy hibás, vagy egyszerűen csak másként képzelt indítás után a szerző azt kéri, hogy fusson neki még egyszer a muzsikus. Idén tapasztalható volt, hogy amíg az előadók próbáltak, a külföldi zeneszerzők kissé elveszettnek érezték magukat. Nyilvánvaló, hogy jövőre gondoskodni kell számukra valamiféle szervezett programról.
A műhely fejlesztésére is kész Szigeti terve. Október 3-án Nicholas Collins a Korunk Zenéje sorozatban a Magyar Rádió háromnapos Elektroakusztikus Zenei Fesztiváljának vendége. Őt akarja rábeszélni, hogy a 2000-es talákozón rendezzen workshopot. Azok a berendezések, amelyek az elektroakusztikus komponista hangszerei, fantasztikus gyorsasággal fejlődnek, elengedhetelen tehát, hogy a muzsikusok legalább elvileg megismerjék a friss eszközöket. Ugyanekkorra hívja Szigeti István az EBU-t, az Európai Rádiók és Televíziók Unióját, hogy az ars acustica szekció - amelynek az MR Hear Stúdiója is tagja - tartsa közgyűlését Sárváron. Meglepetést is készít számukra: egy hangversenyt a Ság-hegy vulkanikus kráterében. Talán újra fölfedezik a fantasztikus helyszínt, amelyet a nyolcvanas években a Szombathelyi Szimfonikusok néhányszor már használtak.
A tervek anyagi háttere ma még ködbe vész, Szigeti egyébként nem az az ember, aki semmit sem csinál, így hát nem fenyegeti fegyelmi, szemrehányás - ő inkább belevág, és bízik a jószerencsében. Amely eddig segítette, mostanában azonban panaszkodik is. Nincsenek személyes konfliktusai, a közszolgálati rádióban azonban egyre többször firtatja a gazdasági alelnök, hogy a vajon mi a konkrét haszna a jövőre harmincesztendős Hear Stúdió működésének? A stúdió nagyon csekély összeggel gazdálkodhat, ennek ellenére látványos eredményeiket hivatalosan úgyszólván semmibe veszik. Ha a '95-ben beszerzett számítógépük tönkremegy, örülhet, ha kétszázezer forintot kap érte, a stúdiót viszont becsukhatja, mert ennyi pénzért érdemi berendezés nem kapható. A magyar zeneszerzés jeles egyéniségei itt sajátítják el a műfaj technikáját, tehát a nemzet számára szellemi értéket képvisel a stúdió, a nemzetközi fórumokon való megjelenéseivel pedig a Magyar Rádió imázsát szépíti.
Ha hagyják.