Végignézni gyakorlatilag lehetetlen. Ma már oly hatalmas területet foglal el (közel 200 000 négyzetmétert), hogy nincs ember, aki szisztematikusan bejárná az összes pavilon összes standját. De ez nem is baj: amit a Frankfurti Zenei Vásár minden év kora tavaszán a látogatók ezreinek nyújt, messze túlmutat egyetlen zenei szakma vagy tevékenységi terület határain.
Ahogy a cannes-i MIDEM a hanglemezkiadók Mekkája, úgy zarándokolnak a szó szoros értelmében a világ minden tájáról Frankfurtba a hangszergyártók és -forgalmazók, illetve a zeneműkiadók és -kereskedők. Hangszer és kotta, a zenetanulásnak és aktív zenélésnek e két nélkülözhetetlen eszköze elválaszthatatlan egymástól, különösen mióta a polgárosult világban sok kereskedő felismerte, hogy a muzsikus növendék vagy hivatásos zenész, egyszóval a fogyasztó mindkét portékára vevő lehet, ha nem is egyforma gyakorisággal. A zenei vásárok s így Frankfurt is ezt a példát követte: olyan kínálatot nyújt e két szakterületen, amely gyakorlatilag mindenfajta érdeklődést képes kielégíteni.
A vásár már jó néhány éve a Pro Light and Sound elnevezésű társrendezvénnyel is kiegészül - ez kifejezetten a pop- és rock-koncertek színpadtechnikájának, valamint a diszkók fény- és hangkeltő berendezéseinek bemutatására szakosodott. A hangosítási, fényeffektus- és színpadépítési technika mára a showbusiness elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen kelléke - az, hogy témakörét a zenei vásárhoz csatolták, egyértelműen jelzi a popzene feltartóztathatatlan térhódítását. Még a szűkebb értelemben vett zenei vásár hangszerkínálatában is két pavilont, a teljes kiállítási terület felét az elektronikus hangszerek és a hozzájuk kapcsolódó elektronikus eszközök (erősítők, keverők, hangszórók) teszik ki. Komoly és könnyűzene (a német Ernste és Unterhaltung szavak nyomán elterjedt rövidítéssel E-és U-Musik) egymásmellettisége egyáltalán nem okoz problémát a kiállítás-szervezésnek. Egyazon területen, de akusztikailag jól elkülöníthető pavilonokban helyezkednek el - a cél a látogató minél teljesebb kiszolgálása .
A zeneműkiadók évek óta a 8-as számmal jelzett óriáscsarnokban találhatók, együtt sok-sok hangszeres kiállítóval. Aki már kigyönyörködte magát az elképesztően gazdag húros, fa- és rézfúvós, valamint ütőhangszer-kínálatban, tátotta a száját a hangszerkészítők munkáját bemutató filmeken és megcsodálta a soha nem látott egzotikus instrumentumokat, azt a továbbiakban a szebbnél szebb kották és zenei könyvek csábítják. Mint másfajta kiállításokon, itt is érvényesül a gazdagság és hírnév a standok kivitelében és minőségében. a nagy múltú és méltán híres európai (főleg német) kiadók közül is kiemelkedik a Schott hatalmas építménye, ahol a kiadóra jellemző sárga-kék alapszíntől kezdve a felsorakoztatott kiadványmennyiségen át a kiszolgáló személyzetig minden a cég presztizsét reprezentálja. Valamivel kisebb területen, de szintén pazar kivitellel hívja fel magára a figyelmet a Bärenreiter, míg a Breitkopf und Härtel és a Peters standja a szolid minőség érzetét sugallja. A franciák itt is különcök, de egységesek. Nem szétszórva, hanem egyetlen folyosón sorakoznak egyforma színekben és berendezéssel. Durand, Salabert, Leduc, Billodot, Lemoine - és így tovább Mind elegánsak, büszkék, kottáik azonban rettentően drágák. Aránylag nagy és szépen megtervezett standdal van jelen az ismertebbek közül az angol Boosey and Hawkes, az osztrák Universal Edition, az olasz Ricordi, és nagyjábólhasonló területet foglalnak el (de teljesen más szín- és formavilággal) a nagy popzenei cégek, mint a Music Sales vagy az IMP (International Music Publications). Itt a látogatók forgalma is sokkal nagyobb: igazi zsongás és tolongás figyelhető meg.
Frankfurt a zeneműkiadói szakma legfontosabb találkozóhelye. Talán egyedül a japánok nincsenek kiállítóként jelen (képviselőik persze igen!), de minden valamirevaló kiadónak kötelessége itt lenni - ha üzletileg sikert akar elérni. A világ kiadói, akárhányan vannak is (Frankfurtban több mint 80 gyűlt össze) Aránylag szűk családot alkotnak, melyen belül számtalan érdekazonosság található, és ezért kötnek oly sokan egymással jogi és kereskedelmi képviseleti szerződéseket. Amíg a kortárs zene promóciója és a szerzői jogi üzletek inkább egyedi kapcsolatok nyomán jönnek létre, itt a kottakereskedelem jut főszerephez.
Az Editio Musica Budapest zeneműkiadó sok éve jelen van Frankfurtban, korábban egyedüli magyar cégként, az utóbbi időben viszont már az új vállalkozások is képviseltetik magukat, legkitartóbban az Akkord Zenei Kiadó. Magam az EMB alkalmazottjaként hét éve veszek részt a vásáron, s ennyi idő alatt megtapasztalhattam, hogy a nemzetközi szakma - elsősorban hatalmas katalógusunk, következésképp jól eladható kiadványaink és nem utolsó sorban korrekt és gyors szolgáltatásaink révén - a nyugati színvonalú kiadók között tart számon bennünket. Ugyanakkor az is örvendetes, hogy régiónkban a lengyel PWM és a korábbi cseh Suprafon (amely Editio Praga néven a Bärenreiter tulajdonába került) megerősödni látszik, és fejlesztheti a kölcsönös kottaforgalmat.
Az ötnapos program első délelőttjén óriási a jövés-menés: a cégek képviselői végiglátogatják üzletfeleiket, és óráról órára egyeztetik a tárgyalási időpontokat. Számukra a legfontosabb partnerek azok a kiadók, amelyek kizárólagos érvénnyel képviselnek bennünket egy-egy országban (a Boosey and Hawkes Angliában, az USA-ban, a Ricordi Olaszországban és Németországban). A tárgyalásokon aztán terítékre kerülnek a forgalmi adatok, a marketing- és egyéb pénzügyi-kereskedelmi kérdések: nem egyszer nagyon udvarias, de kemény alkudozás folyik. Ugyanakkor a zenei szempontok sem szorulnak háttérbe. A kereskedők legtöbbje egyúttal tanult muzsikus is, aki itt-ott belelapozva tisztán látja, mit ér a kezében tartott kotta, milyen esélyei vannak az adott területen a konkurens kiadványokkal szemben. A holland Broekmans & van Poppel tulajdonosai, a Ganzinotti fivérek például lenyűgöző szakmai ismeretekkel rendelkeznek: könnyedén sorolják, melyik mű melyik kiadónál milyen formátumban és mikor jelent meg. Vagy ott a szakma egyik nagy tekintélye, a svájci Albert Kunzelmann, aki a kottagrafikai kivitelezés biztos ítéletű bírája, míg például Steven Richards, a Boosey and Hawkes kiadói vezetője mindig segít tanácsaival, milyentípusú kottát milyen címlappal, milyen stílusú tartalommal és milyen terjedelemben érdemes az angol piacra hozni. Az évi nagyjából 25 új kottakiadványnak mintegy a felét itt mutatjuk meg partnereinknek - ezek mindegyikének olyannak kell lennie, hogy ne csak a magyar piacon, hanem a világ minden zenei kultúrával rendelkező országában megfeleljen és használható legyen. De megjelennek azoknak az országoknak a kereskedői is (Finnország, Portugália, Kanada), ahol nincs exluzív terjesztőnk: ezek rendszerint kiskereskedelmi boltok, bolthálózatok képviselői, akik, ha nagy mennyiségben nem is, de általában igen sokfajta címet rendelnek.
Mindeközben a standot folyamatosan ellepik az egyéni érdeklődők, a muzsikusok - akiknek kedvéért tulajdonképpen műveljük ezt a szakmát. Meglepő, mennyire nyitottak és érdeklődők. milyen intenzíven keresik az új repertoárt és játszanivalót - nemcsak a hivatásos zenészek, hanem a zenét tanuló diákok is, akik nem csak azt játsszák, amit penzumként a tanár előír, hanem maguk is felfedező útra indulnak, és élvezik, értékelik az új kották és új művek megjelenését. Van aki a Liszt Összkiadás legfrissebb kötetét veszi kézbe, mások egy-egy Kurtág-mű kottáját keresik. Jó érzés, amikor egy amerikai vagy német zenetanár leemel egy kottát a polcról és felkiált: Nahát, egy újabb kotta a "Kezdők" sorozatból, amelyben annyi a jó darab, és amelyből oly szívesen játszanak a növendékeim! Bármennyire tudjuk is az eladási adatokból, hogy a kotta sikeres, egy-egy ilyen megnyilvánulás törekvéseink leghitelesebb igazolása - és ez nagyon jól esik mindnyájunknak.

Az Editio Musica "Kezdők" sorozatának újdonsga

Az Editio Musica "Kezdők" sorozatának újdonsga

A Zeneműkiadó standja megnyitás előtt Frankfurtban