Győri Nemzeti Színház
A Filharmonikus Zenekar muzsikusait nemcsak a Dodici Kamarazenekarba hívják időnként kisegíteni, hanem a Győri Nemzeti Színház zenekarába is. Operaelőadásokon majdnem mindig szükség van rájuk, de gyakran musicalekhez és operettekhez is igénybe veszik őket, jóllehet a színház vezetése már 45-re növelte saját zenekara létszámát. Szinte soha nincs mindenki egyszerre jelen, hiszen a fiatal tagok, ha tehetik, időnként elmennek egy-két hónapra vagy fél évre külföldre, ahol az itthoni fizetésük öt-tízszeresét is megkereshetik, és mindig vannak néhányan gyesen is. Egy helyen felváltva akár három ember is ül. "Ez persze időnként okoz apró zökkenőket - fogalmazza meg finoman a helyzet fonákságát Csala Benedek, a színház vezető karmestere és 1993-96 között zeneigazgatója -, jó adag többletmunkát is követel, hiszen többször el kell mondani ugyanazt, de nagyobb baj nem adódik belőle, ha az éppen távol lévők is elviszik magukkal a kottát, és felkészülten érkeznek vissza." A színházi kórus jelenleg 18 tagú, hozzájuk csatlakozik 10-12 állandó külsős kisegítő, akik szinte már tagnak számítanak. Külön operatagozat tulajdonképpen soha nem volt itt. "1977-ben hívtak vissza Szegedről Győrbe, hogy Bor József barátommal, aki rendező volt, később pedig igazgató lett, próbáljam meg létrehozni az operát is játszó zenés tagozatot - eleveníti fel emlékeit Csala Benedek. - Az volt a szándékunk, hogy évente legalább két operát és egy operettet vigyünk színre, a gazdasági nehézségek miatt azonban éppen fordított lett az arány." "Sikerként könyvelem el, hogy meg tudjuk őrizni az évi egy operát, annak ellenére, hogy az alig húsz előadás nem hozza be a költségeket - hívja fel a figyelmet Csengery Mária, a színház zeneigazgatója. - Ezzel szemben a musicalek akár ötven vagy még több telt házas előadást is elbírnak, ezáltal sokkal inkább rentábilisak. A Bánk bán ugyan most lépcsős házakkal ment, s még bérleten kívüli előadásokat is tarthattunk, de általában nem ez a jellemző. Arra még nem volt példa, hogy egy operát két évadon keresztül lehetett volna játszani." "Voltaképpen úgy hozzuk létre az évi egy operát, mintha missziót teljesítenénk - vélekedik Korcsmáros György, a színház igazgatója. - A bérletünk hét előadásából általában három zenés, ebben benne van az opera is. De nem ezért veszik meg a bérletet." Az operát hagyományosan a Győri Nyár rendezvénysorozatának keretében mutatják be, elsősorban azért, mert onnan is lehet egy kis pénzt kapni hozzá. Ebben az évben az Aidát mutatják be. "Amikor Szegeden dolgoztam Vaszy Viktor vezetése alatt, és az Aida ment a Szabadtéri Játékokon, ő azt mondta, ez az az opera, amelynek eldirigálása nélkül karmester nem halhat meg - meséli Csala Benedek. - Sokáig úgy látszott, hogy én mégis e nélkül fogok meghalni, ám ha minden jól megy, idén nyáron bemutatjuk, és Medveczky Ádámmal felváltva fogom vezényelni. Ősztől pedig bérletben játsszuk tovább." "A következő évadban szeretnénk elindítani egy koncertsorozatot - vázolja a közeljövő terveit Csengery Mária -, részint azoknak a művészeknek a kedvéért, akik egyébként, ha csak operát énekelnek, egy évadban csupán 18-20 alkalommal lépnek színpadra, részint pedig természetesen a közönség igényeit kielégítve, minden este más-más korszak zenéjét bemutatva."

Kamaraegyüttesek
A Filharmonikus Zenekaron belül működő két kamaraegyüttesről az előző számban már esett szó. Még kettőről kell feltétlenül szót ejteni, amelyek a Zeneművészeti Szakközépiskolához, illetve a Főiskolához kötődnek. A Győri Ütőegyüttes 1974-ben alakult. Váray László akkor kezdett tanítani a szakiskolában, s ő hozta létre a növendékekből. A létszám hat-nyolc között mozgott, és ahogy a növendékek végeztek a főiskolán, a tagság is cserélődött. "Már főiskolás voltam, 198-87 táján, amikor úgy határoztunk, hogy mi, a csapat magját alkotó négy-öt ember, együtt maradunk - mondja Papp Balázs, az együttes vezetője. - Négy évvel ezelőtt Váray tanár úr abbahagyta a zenélést, de a másik három tag, Gerencsér Tamás, Falusi János és én folytattuk, s a tanár úr helyett belépett egy végzett növendékem, Kulcsár Bence. Mire a fiatal társaságunk összekovácsolódott, és elérte a tőle telhető legmagasabb szintet, új lehetőség nyílt meg előttünk. Két és fél éve kaptuk az ajánlatot, hogy négy tagunkból három elszerződhet németországi zenekarokba, s mellette hetenként mint ütőegyüttes is felléphetünk. Így jött létre az a felemás helyzet, hogy pár hónapot folyamatosan német földön tartózkodunk, az év többi részében pedig itthon tanítunk és dolgozunk. Vidéken, szponzorok nélkül nagyon nehéz fenntartani az együttest - folytatja Papp Balázs. - Igaz, nem is nagyon kilincseltünk, mert nem erre akartuk fecsérelni az energiánkat. A várostól kétszer kaptunk százezer forintot, egyszer pedig hozzásegített bennünket egy CD elkészítéséhez.
A Gardénia Klarinétegyüttest 1987-ben alakította meg Szabó András, aki amellett hogy 15 éven keresztül játszott a Filharmonikus Zenekarban, szólistaként és kamaramuzsikusként is dolgozott, valamint tanított a város zenei intézményeiben. "A tanítás során azt vettem észre - magyarázza -, hogy a növendékek a zenekari hangszereken szinte kizárólag szólódarabokat gyakorolnak, és soha nem próbálják ki, milyen érzés szólamot játszani, úgy, ahogy az a zenekarban megjelenik. Egy növendékem egyszer behozott egy darabot, amelyet ő hangszerelt át öt klarinétra. Ez adta az első lökést, aztán biztattam a többieket is, hogy keressenek darabokat, és ha jó átiratot készítenek, eljátsszuk. Ez óriási hajtóerőnek bizonyult, és amikor összeállt egy órányi repertoár, megkértek, játsszunk iskolai rendezvényeken, majd egy kis koncertet is szerveztünk, ami érdeklődést keltett - már azzal is, hogy egy tanár együtt játszik a növendékeivel. Elkezdtünk keményen dolgozni, és mind a mai napig legalább heti háromszor három órát próbálunk. Első lemezfelvételünkre 1991-ben került sor. A lemez valamilyen úton-módon kikerült Kölnbe, ahonnan kaptam egy táviratot, hogy hívjak föl valakit. Az illető megkérdezte, mikor lesz a következő próbánk, eljött, húsz percig hallgatta, majd másfél hónap elteltével kaptunk egy tízezer márkás szerződést élő felvételre a kölni rádióba, a WDR 3-ba. Győrben nem sikerült támogatót találnom a kiutazásunkhoz, de szerencsére a minisztériumban megértették, miről van szó, és kaptunk öt repülőjegyet ajándékba. A honoráriumot lemezkészítésre költöttük, s a harmadik után megkerestek bennünket egy norvégiai ajánlattal. A kiutazást saját erőből nem tudtuk volna megoldani, ezért elkezdtem járni a várost, hátha sikerül valahol egy mikrobuszt kapnunk. Végül a Gardénia Csipkefüggönygyár igazgatónője nemcsak mikrobuszt adott kölcsön az útra, hanem a lemezeinket meghallgatva a következő, negyedik CD-nket is finanszírozta. Egyetlen kérése - és nem feltétele! - az volt, hogy vegyük föl a nevüket. Ezt 1995 decemberében meg is tettük, és a cég azóta is szponzorálja az együttest. Nekik köszönhetjük a ma már több mint négymillió forintot érő hangszerparkunkat, ezenkívül fellépőruhánkat, az utazási lehetőségeket - egyszóval biztos hátteret a nyugodt munkához. Azóta ötödik lemezünk is megjelent, és olyan művészekkel, illetve együttesekkel dolgozhattunk, mint Gregor József, Jandó Jenő, Sass Sylvia, Bede Fazekas Csaba, illetve a Cotton Club Singers, a Budapesti Rézfúvósegyüttes vagy a Győri Balett."
A győri hangszeres együtteseknek és kórusoknak nem kell messzire menniük, ha új magyar művel szeretnék bővíteni repertoárjukat: a városban élő Reményi Attila zeneszerző ellátja őket darabokkal. A Győrben működő állami és magán-zeneiskola felkérésére is komponált már gyermekeknek szóló kamaraműveket, épp csak az önkormányzat nem aknázza ki lokálpatriotizmusát. "1982 óta a város egyszer kért fel egy Szent László-napi szignál megírására, egyszer pedig toronyórazenét írtam a Városháza tetején lévő óra számára, amely naponta kétszer szólal meg. Illetve még annyi történt, hogy Jungi Csaba alpolgármester úr felkérésére írtam egy szignált a tavaly júniusban megrendezett cselgáncs világtalálkozóra, egy győri feltaláló, Németh Jenő Ferenc alumíniumgongjára. Ezt ott cselgáncsruhába öltözve el is játszottam. A darabot aztán fölvettem a lemezemre is. Nemrégiben Szokolay Sándornál jártam Sopronban, akivel jól ismerjük egymást, és ő mesélte: megtörtént, hogy elmentek hozzá darabot rendelni Győrből, mire ő megkérdezte, miért tőle rendelnek, mikor él egy zeneszerző a városban. Magam miatt egyáltalán nem vagyok csalódott vagy sértődött, nem csinálok belőle hiúsági kérdést. Engem az bánt, hogy jobban is mehetnének a dolgok, de ezért nem hajlandók többet tenni." Mióta Reményi első díjat nyert a japán Fukuiban harmadszor megrendezett nemzetközi hárfapályázaton, jobban odafigyelnek rá, nagyobb megbecsülés övezi, ráadásul éppen decemberben jelent meg szerzői CD-je is. A lemez elkészítéséhez 18 szponzor nyújtott támogatást, az önkormányzat a DAT-felvétel költségeit fedezte. "Azt remélem, a város előbb-utóbb munkát is fog adni nekem, nemcsak kitüntetést" - jegyzi meg kissé rezignáltan Reményi.

Kórusok
A városban hat éve minden március első péntekjén megrendezik a Tavaszi Kórustalálkozót, amelyen mindig részt vesz egy nem tagozatos és egy ének-zenei általános iskolai kórus, középiskolás énekkarok és a város felnőtt amatőr együttesei, hogy bemutassák a közönségnek és egymásnak, mit tudnak, hol tartanak. A közös hangverseny ma már olyan magas színvonalú, hogy tavaly ezzel nyitott a Tavaszi Fesztivál győri eseménysorozata.
A győri kórusok "doyenje" a Palestrina Kórus, melyet Halmos László alapított 1931-ben. Amikor mostani vezetője, Katona Tibor 1992 februárjában Győrbe került, a kórus tevékenysége már másfél-két éve szünetelt, s a székesegyház főállású kántoraként az új karnagy feladata lett az együttes újjászervezése. Fél év elteltével, 1992 szeptemberére már kialakult az a mag, amellyel el lehetett kezdeni dolgozni. "Időnk legnagyobb részét természetesen a liturgikus feladatok ellátásának kell szentelnünk - mondja Katona Tibor. - A nagy ünnepek mellett minden második vasárnap énekelünk a székesegyházban, de világi alkalmakkor sem lépünk fel ritkábban, mint sok más amatőr kórus: ez évi 8-12 koncert. Mindenhová szívesen elmegyünk, a Tavaszi Kórustalálkozótól kezdve a dunaszerdahelyi karácsonyi koncertig. Szerencsére már olyan széles a repertoárunk, hogy mindenféle felállásban tudunk énekelni: ha nyolcan-tízen vagyunk, akkor gregoriánt, ha pedig teljes a létszám, akkor mondjuk Schubert G-dúr miséjét. A kórus tehát rugalmasabb, mint bármikor korábban, s úgyszólván a szögről tud leakasztani műveket."
Katona Tibor másik kórusa, a Pedagógus Énekkar 1949-ben alakult, idén ünnepli ötvenedik születésnapját. A 37 tagú vegyeskar tagságának legalább a fele nem pedagógus. Katona 1992-ben vette át az együttest Ládi Etelkától. "Hetente egyszer próbálunk, ami nem teszi lehetővé, hogy nagy lépésekkel haladjunk, de egyelőre nem sikerült elérnem, hogy még egy próbát iktassunk be - ad gyors helyzetképet a karnagy. - Sokat dolgozik közösen a két kórusom - részint a Filharmonikus Zenekar egyes produkcióiban, részint saját műsorokban. Már négy éve együtt szervezzük a Bazilikában az adventi-karácsonyi koncertet, de a nagyobb létszámot igénylő oratorikus művekben is közösen lépünk fel, olykor a Liszt Ferenc Kórussal kiegészülve."
A Liszt Ferenc Kórust is Halmos László alapította, bő húsz évvel a Palestrina Kórus után, 1952-ben. Pillanatnyilag 350 fő közötti a létszám. Az amatőr együttes vegyes összetételű: diáktól a nyugdíjas tisztviselőig minden foglalkozás és életkor megtalálható benne. Többségük kottaolvasó, de van, aki hallás után tanulja a műveket. "Hetente kétszer két órát próbálunk - tájékoztat Újvári Mária, aki nyolcadikos kora óta tagja, s 1992 óta karnagya a kórusnak. - A madrigáltól az oratóriumig mindenfélét énekelünk. Márciusban részt veszünk Mascagni Parasztbecsületének koncertszerű előadásán. Tavaly egy német kórussal énekeltük Verdi Requiemjét, előtte szintén velük a Carmina Buranát, melyet a Győri Balettal is előadtunk."
A Győri Leánykar talán a legszélesebb körben ismert győri kórus. "1955-től vezetem az iskolai kórust - akkor még közösen működött a szakközépiskola és a főiskola -, amely eredetileg vegyeskarként alakult meg - néz vissza történetük kezdetére Szabó Miklós alapító karnagy. - Négy évig dolgoztam velük így, de a tagok között sokkal több volt a lány, körülbelül 30 szopránra jutott 4 tenor. Válaszút elé kerültem: vagy csinálok egy közepes vegyeskart, amellyel állandó arányproblémáim lesznek, vagy megpróbálok egy női kart alakítani, amellyel sokkal igényesebb munkát lehet végezni, bár repertoárja és lehetőségei jóval szűkebbek. Az utóbbi megoldás mellett döntöttem. A zongorista, énekes, karvezető szakos és zeneszerző-növendékek számára a kórus már akkor is kötelező tárgy volt." Az énekkart a két iskola a szétválás óta is közösen működteti, mert egyikük sem lenne képes önállóan kiállítani egy megfelelő színvonalú kórust. Az induláskor 80-90 taggal alakultak meg, most azonban csupán ötven fő a létszám, mert sokkal kevesebben járnak a szakközépiskolába. Mivel az ének szakosok száma egészen csekély, kevés a képzett hang, úgyhogy nagyobb létszámra volna szükség. A működés természetéből fakadóan a tagok egy része évente cserélődik, aminek az az előnye, hogy a kórus sohasem öregszik ki, hátrányos viszont, hogy nem lehet átvinni a repertoárt egyik évről a másikra, hanem minden esztendőben újonnan kell felépíteni. Én műsorokban gondolkodom, általában nagyobb, összefüggő ciklusok összeállítására törekszem. Ebből következik, hogy nem nagyon szoktam ismételni, bár az utóbbi években néha már kénytelen vagyok, mert a nőikar-repertoár véges." Minden év végén rendeznek egy koncertet, amelyen bemutatják egész évi munkájukat. Ezenkívül esetenként egy-egy pesti koncerten lépnek fel, más vidéki városokban azonban nemigen. A Filharmónia győri irodája az elmúlt negyven év alatt, mióta a Leánykar létezik, talán négyszer kérte fel őket koncertre, miközben a pesti Filharmónia szervezésében régebben évente felléptek a Fővárosban. "Nagy fájdalmunk - tekint vissza Szabó Miklós -, hogy igen ritkán jutottunk el külföldre. A két kezemen meg tudnám számolni, hányszor. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor az 1981-es Bartók-centenárium alkalmából két és fél hetes turnén vettünk részt Kanadában. A két iskola érthető módon nem tudja finanszírozni az utazásokat, a tanács, illetve az önkormányzat viszont soha nem támogatta. Ha mégis sikerült kimennünk, azt a minisztérium, az Interkoncert vagy a Jeunesses Musicales támogatta, egyszer pedig pályázati pénzből finanszíroztuk."
Ládi Etelka a Győri Leánykarban nevelkedett, s miután tíz évig a Pedagógus Énekkar karnagya volt, 1991-ben - főként zenetanárokból - létrehozta a Cant' Art Énekegyüttest. "Össze akartuk gyűjteni azokat a Győrött élő zenészeket, akik különböző kórusokban énekeltek, hogy együtt professzionális szintű produkciókat hozzunk létre - világítja meg az együttesalapítás indítékait Ládi Etelka. - Olyan darabokat kerestünk, amelyek ilyen kis létszámú (14 tagú) együttes által előállítható, áttetszőbb hangzást igényelnek, mert alakulásunkkor nem volt és azóta sincs ilyen kórus Győrben. Kezdetben elsősorban régi zenével foglalkoztunk, de már rendszeresen énekelünk kortárs műveket is: Lendvay Kamillótól, Farkas Ferenctől; most pedig szeretnénk Petrovics Emil- és Szőnyi Erzsébet-műveket megtanulni. Reményi Attilával intenzív munkakapcsolatban állunk, ő több darabot is ajánlott nekünk. Vállaltuk, hogy új műveit itthon és külföldön is bemutatjuk. Örömünket leljük bennük, pedig megkínlódunk velük." Az alapító tagok 70 százaléka máig is az együttesben énekel. Tavaly 21 fellépésük volt, főleg a városban, de külföldre is eljutottak. "Feszültséget okoz, hogy bár az együttes tagjai nem az éneklésből élnek, profi igénnyel dolgozunk, ami rendszeres munkát követel - mégis alig-alig fordul elő, hogy egy próbán teljes legyen a létszám, mert a tagoknak közben a megélhetésükről is gondoskodniuk kell - vázolja a problémát Ládi Etelka. - De nem adjuk fel, bár kompromisszumokat kell kötnünk. Hetente kétszer, szükség esetén többször is próbálunk. Úgy érzem, a győri zenei élet lassan befogadott minket. A hivatalos megnyilatkozásokban is profi együttesként beszélnek rólunk, Reményi Attila szerzői CD-jén két művét énekeljük, és a sajtóbemutatón a hivatásos együttesekkel egyenrangú partnerként kezeltek bennünket. Ebből gondoljuk, hogy ami hallatszik a munkánkból, az mégiscsak minőséget képvisel. A fellépésekért kapott honoráriumot visszaforgatjuk saját működésünkre: utazásokra, kottákra. Ezenkívül szponzori támogatást keresünk, pályázatokat adunk be, és természetesen az önkormányzattól is kapunk némi segítséget. Ha tartani akarjuk a színvonalat, elkerülhetetlen, hogy - a Gardénia Klarinét-együtteshez hasonlóan - mi is állandó szponzort találjunk magunknak."

Oktatási intézmények
Győrben a zenei képzés minden szintje jelen van. A zeneoktatás 150 éve kezdődött. Ma egy állami és egy magán-zeneiskola működik a városban. Az állami Liszt Ferenc Zeneiskolába 1100 növendék jár. "Az érdeklődés minden tanszakon igen nagy, nem is tudunk minden igényt kielégíteni, úgyhogy pillanatnyilag nincs növendék-utánpótlási gondunk - nyugtázza elégedetten Pintér Ferenc igazgató. - Tavaszonként tehetségkutatást végzünk az óvodákban és az általános iskolák második-harmadik osztályaiban, a tehetségek szüleit levélben keressük meg, és javasoljuk nekik, hogy hozzák el a gyereküket a májusi felvételi vizsgára. Hosszú szünet után tíz éve újraindult a magánének tanszak, három éve pedig beindítottuk a gitár szakot, amelyre nagy igény mutatkozott. Csaknem minden héten tartunk növendékhangversenyeket, ilyenkor a mintegy száz férőhelyes koncerttermünk rendszerint meg is telik. Már 32 éve rendezzük meg - többnyire március első felében - a környező megyék zeneiskolai növendékei számára az Ifjú Muzsikusok Fesztiválját zongora, hegedű, gordonka, fuvola és klarinét kategóriában."
A Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában jelenleg 150 növendék tanul. A létszám felét olyanok teszik ki, akik a közismereti tárgyakat is itt sajátítják el, a másik felét részint olyan gyerekek, akik gimnáziumi tanulmányaik mellett végzik el a szakmai munkát, részint olyanok, akik érettségi után érkeznek, és hároméves képzés során tanulják meg az egyébként ötévnyi anyagot. "Korábban kizárólag olyan növendékekkel foglalkoztunk, akik zenei pályára készültek, manapság viszont már azokat is felvesszük, akikből később karvezetők, énektanárok, esetleg óvónők, tanítónők lesznek - hívja fel a figyelmet a változásra Cziglényi László igazgató. - 1966-ban emelték ki a zeneművészeti szakiskolákból a tanárképzést, és az intézmények főiskolai rangot kaptak mint a Zeneművészeti Főiskola tagozatai. A kapcsolat azonban megmaradt: tanítunk egymás iskolájában, a főiskolás kollégákat meghívjuk zsűrizni, úgyhogy továbbra is szoros munkakapcsolatban állunk velük."
A Széchenyi István Főiskola Művészeti Fakultásának (1996.szeptembere előtt: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tanárképző Intézete) idén 102 hallgatója van. A mostani elsős hallgatók már kamaraművészi diplomát is kapnak a tanári mellé. "Ez is azt a törekvést erősíti - magyarázza Gábor József igazgató -, hogy a hallgató saját maga is megnyilatkozzon: zeneiskolai koncerten vagy kísérőként, de sokan kerülnek a Filharmonikus Zenekarba is. Kiegészítő szakirányként 1998 őszétől elindítottuk az egyházzene-oktatást: a szak két érvényes, lezárt félév után vehető fel, nem önállóan, hanem más főtárgy mellett. Négy éve indítottuk az orgona szakot, a kilencvenes évek elejétől pedig a gitárt. Megítélésem szerint nagyon jó a vonós tanszék, amit talán az is igazol, hogy a Filharmonikus Zenekar vonósainak elég nagy százaléka kerül ki növendékeink közül. Szimfonikus zenekarunk Győri Egyetemi Zenekar néven nemcsak órarend szerint működik, hanem szinte profi zenekarként. Jelenleg Ménesi Gergely vezetésével készülnek egy áprilisi koncertre. Kötelezettségük, hogy Széchenyi születésnapja, szeptember 21. körül, az akadémiai nap keretében koncertet adjanak a színházban. Terveik között szerepel, hogy külföldi egyetemi városokban is fellépjenek." A főiskola koncertterme mindössze 60-80 ember befogadására alkalmas, ezért csak vizsgákra, kamaraelőadásokra használható. Amikor a zenekar próbál, éppen hogy elférnek a nézőtéren ülve. "Szeretnénk elérni, hogy a város vezetése még nagyobb célzott támogatással segítse a már régóta városi tulajdonban lévő zsinagóga renoválását, amely ideális koncert- és kiállítóterem lehetne, bár csak kamara- vagy kamarazenekari hangversenyek céljára - ad hangot többek óhajának Gábor József. - Most is rendeznek ott koncerteket, de csak jó időben, mert az épület nem fűthető. A Mediawave fesztiválokon is sok remek rendezvénynek adott otthont. Mivel a főiskola szinte egybeépült a zsinagógával - egyik szárnya a volt zsidó iskola -, ez megoldhatná a mi koncertterem-gondunkat is, és a városén is segítene valamelyest."