- Az Interart csak egy éve működik közhasznú társasági formában, noha az intézmény átformálását, jóval korábban tervezték.
- Mint egy éve, ma is úgy vélem, az átalakítás szükséges lépés volt. Az alapításkor fájlaltuk, s most is sajnáljuk, hogy a minisztérium nem tartozott az alapítók közé (a Magyar Zenei Tanács és négy magánszemély hozta létre az intézményt). Afféle fehér hollónak látszunk, hiszen egyetlen olyan kht. sincs, amelyben valamilyen önkormányzat vagy szakminisztérium legalább résztulajdonos ne volna. Helyzetünket óhatatlanul súlyosbította, hogy épp ez alatt az esztendő alatt történt meg a kormányváltás és a tárca átstrukturálása. S bár az új tisztségviselőkkel jó személyi kapcsolatot alakítottunk ki, személyek és koncepciók is változtak. A kulturális minisztériummal az alapításkor kötött közhasznú megállapodásunk él, 2000 végéig érvényes. A megállapodásunkban nevesített összeg azonban nem fedezi ennek a nagyon kis irodának (három főfoglalkozású munkatárs, egy szerződéses nyugdíjas és két, megjelölt feladatra alkalmazott projektmenedzser) a műkődését. Ha a törvényi keretek megengedték volna, már '96-ban létrehozzuk a kht.-t - a mi létünk nem kormánytól és nem pártpolitikától függött. Külföldi szakmai partnereink számára is teljesen közömbös, hogy egy vagy két szervezet foglalkozik a kultúrával és az oktatással, s hogy milyen párt adja a minisztérium vezérkarát - azt hiszem, itthon ezt a legnehezebb megértetni. A jelenlegi minisztériumi apparátus bizonyos feladatokat még nem rutinszerűen végez - ebből adódik az a bizonytalanság, hogy milyen munkákra is vegyenek bennünket igénybe, milyen legyen ezek finanszírozása, s mire pályázhatunk, illetve mire kell pályáznunk és mit vállalhatunk megbízásként.
- A külső szemlélő számára rejtve maradtak az első év nehézségei. Sikerrel bonyolították le a Magyarok Polóniában című eseménysorozatot '98 tavaszától kora nyaráig. Részt vettek a televíziós karmesterverseny szervezésében, és többen is tanúi voltunk, hogy egy friss, nem annyira szakmai, mint inkább diplomáciai eredetű kezdeményezés az önök segítségével miként alakult nagyszabású és magas színvonalú kulturális fesztivállá Koppenhágában.
- Azt hiszem, nagyon jól kiegyenlítették egymást az úgynevezett "történelmi" programok, például a Bartók Szeminárium és Fesztivál Szombathelyen, a Soproni Régi Zenei Napok és az eseti rendezvények. A teljesség igénye nélkül, a napi folyamatos "hátországi" feladatok közül említem a külföldi magyar kulturális intézetek programjaihoz nyújtott segítséget és a hagyományos budapesti zenei versenyek szervezését. Alkalmi, de visszatérő feladatunk hozzájárulni az Európa Kulturális Fővárosa eseményekhez, 1998-ban például Stockholmban, idén Weimarban. A legutóbb Koppenhágában rendezett Magyar Napokat nyílván nem ismételhetjük öt évnél gyakrabban, de a know-how rendelkezésre áll és transzponálható más városba, más közegbe. Itt - úgy érzem - nincs kellőképpen kihasználva a kapacitásunk. Az Interart korábban tisztán zenei profilú intézmény volt, ezen a téren hatalmas tapasztalatunk gyűlt össze, amelyet remekül kamatoztattuk korábban, például a sevillai Expo magyar pavilonja zenei műsorának gondozásakor vagy a Saar-vidéki fesztiválon. De ma már a kapcsolatrendszerünk, a tudásunk is sokneműbb. Tavaly például fotó- és grafikai anyagot vittünk Koppenhágába, idén filmekkel készülünk Weimarba, illetve a weimari programokhoz kapcsolódó jénai rendezvényekre - úgy látszik, a film a nemzetközi kapcsolatépítés igen népszerű médiuma, s nem kizárólag azért, mert néhány tekercset könnyebb és olcsóbb utaztatni, mint egy kamarazenekart...
- Ha jól értem, úgy látja, a nagy programokban való részvétel a szellemi háttér hasznosításán kívül anyagi biztonságot is adhat az Interart Kht.-nak. Vajon a NATO-csatlakozás ünnepi eseményei, vagy az előkészítő munkának már igen előrehaladott szakaszában járó Hannover 2000 rendezvénysorozaton való magyar megjelenés kínál(t)-e valamilyen feladatot?
- Jeleztük a készségünket, de nem kaptunk felkérést.
- A művészeti ösztöndíjak gondozása új tennivalójuk...
...és szívünkhöz igen közelálló munka. A kulturális tárca tíz művészeti ösztöndíja közül a Derkovits harmincéves múltra tekint vissza, a táncosok Fülöp Viktorról és a zenei előadók Fischer Annie-ról elnevezett tanulmányi támogatása csak egyesztendős, a színészek számára pedig most tervezik a Tolnay Klári-ösztöndíj megalapítását. Az eltérő hagyományok ellenére úgy láttuk, itt az ideje az első átfogó fesztivált megrendezni, amelyen a fiatal művészek, eltekintve a nyitó gálaesttől, műfajtisztán mutatkozhatnak be. (A beszélgetés idején még szervezték a programot, amely március végén lezajlott - a szerk.)
- A weimari tervekről ön azt mondta: egy-egy kulturális fővárosba azt kell vinni, amit kérnek. A lehetőségeket nem önök határozzák meg, hanem az adott hely programirodája.
- Így van. A weimariak hívták meg Goethe városába két hangversenyre a Budapesti Fesztiválzenekart. Természetesen számítanak arra, hogy Weimar, amely Lisztre is büszke, tőlünk valami különlegeset láthasson-hallhasson. Weimarban és Budapesten is Liszt nevét viseli a zeneművészeti főiskola - a két intézmény hagyományosan jó kapcsolatban áll egymással, de a zeneszerzés tanszékek hallgatói idén először találkoznak és dolgoznak együtt a német városban. Jó lenne programjukat itthon is megismerni. Liszt októberi születésnapjához kapcsolódik a többi terv is: bemutatkoznak Weimarban az országos ifjúsági zenei versenyek díjnyertesei, Bogányi Gergely ad Liszt-koncertet, magyar muzikológusok is jelen lesznek a Liszt-kutatók találkozóján. Mi sem feledkezünk meg Lisztről: feladatunk a budapesti nemzetközi zenei versenyek sorában az orgonaverseny megszervezése szeptember 1. és 13. között. Az orgonisták a Zeneakadémia hangszerének állapota miatt tavaly nem jöhettek, ezért maradt 1999-re a rendezvény. Az orgona felújítása befejeződött, tehát valamennyi fordulót a Zeneakadémián rendezhetjük meg. Zenekari kíséretes döntőt tervezünk - ez újdonság, így a kötelező Liszt-művek mellett a résztvevők Poulenc Concertóját is előadhatják. A nyitóhangversenyt a jeles orgonaművész és -pedagógus, Gergely Ferenc emlékének szenteljük.
- "Történelmi" programnak nevezte a Bartók Szemináriumot és a Soproni Régi Zenei Napokat.
Tizenöt éve az úgynevezett régizene még újdonságnak minősült nálunk. Jóformán a Capella Savaria volt az egyetlen együttes, mely az autentikus előadásmódot választotta. Azt hiszem, a soproni sorozatnak jelentős a szerepe abban, hogy ma az országban számos helyen és alkalommal szólal meg régizene, s hogy a képzés is kiterjedt Szegedtől Budapestig. Az első években ugyanaz a néhány együttes adta a programot, manapság a jobbak is csak vetésforgóban jutnak pódiumhoz. Itt jegyzem meg: hogy a Soproni Régi Zenei Napok és a Szombathelyi Bartók Szeminárium fesztivállá növekedett s hogy az utóbbi egyben kortárs zenei esemény is, Klenjánszky Tamásnak, az Interart előző vezetőjének kezdeményezőkészségét dicséri. Márciusban közreműködtünk egy háromnapos régizenei kurzus szervezésében, amely holland állami segítséget élvezett. Jacques Ogg, a zeneakadémiai minitanfolyam csembalótanára Sopronban is tart kurzust, így a növendékeknek lehetőségük nyílik elmélyültebben foglalkozni az anyaggal. Idén a Bartók Szeminárium és Fesztivál egyik vonzereje, hogy ismét vezényel Eötvös Péter, aki évek óta nem járt Szombathelyen. Először lesz ütőskurzus, ami az ezredvégen fölöttébb időszerű, hiszen Bartók s más 20. századi komponisták is erőteljesen érdeklődtek az ütőhangszerek iránt. Az Amadinda tagjai mellett az amerikai Robert van Sice vállalta a képzést. Mivel a holland kulturális tárca támogatása e programokra is érvényes, a nyitókoncerten elhangzik egy holland mű: az ASKO Ensemble játssza. Az ASKO egy Michel Jarrell-darabot is magával hoz, Jarrell az egyik vezetője a zeneszerzés- és számítógépes zenei kurzusnak. Valóra válik az elképzelésünk, mely szerint valamelyik közép-kelet-európai országgal intenzívebb kapcsolatot teremtsünk, tőlük koncertet fogadjunk, s neves alkotóikkal, muzsikus személyiségeikkel kerekasztal-beszélgetést szervezzünk. Első partnerünk a Zágrábi Biennálé, Szombathelyre tehát idén horvát komponistákat várunk.