- Kamaraművek után nagyszabású kompozíció formálódik Pócs Katalin műhelyében.
- Hegedűversenyen dolgozom a XXII. kerületi Önkormányzat művészeti ösztöndíjának köszönhetően, amelynek jegyében Budafok zenekarainak repertoárjához kell hozzájárulnom. A koncert a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekart foglalkoztatja majd.
- Szólistát választottál-e már?
- Perényi Eszterre gondoltam; a bemutatót szerzői est keretében szeretném megvalósítani.
- Hegedűverseny: a cím múltat idéz. Mennyiben hagyományos a darab?
- Bizonyos mértékig valóban az, de nem a tételek elrendezése terén. Az első lassú (Andante), a hegedű dallamos arculatát domborítja ki. A második némiképp élénkebb (Moderato): ebben a melodikus elemek mellett a figuratívak is mindinkább előtérbe kerülnek. A zárótételben (Allegro) pergő, gyors motivika uralkodik. A tételek formarendje: a nyitó három tagú, a középső a rondó és a hídforma elegye, a finálé pedig rondó.
- Milyen a zenekar összetétele?
- A kettős fafúvók, négy kürt és három harsona együttesét marimba, üstdob, hárfa és zongora színezi. A hegedű vezető szerepét nem csorbítva fontosnak tartottam a zenekar változatos hangzáslehetőségeinek kibontását is.
- Milyen terjedelműnek ígérkezik a mű?
- Bő negyedórásnak.
- Stilárisan milyen irányt követ a darab?
- Arra törekedtem, hogy a kompozíció dallamvilága utat találjon a közönséghez.
- Közelítesz a neoromantikához, az új tonalitáshoz?
- Nem: bár fontosnak találom a dallam kifejező erejét, a darabot döntően 20. századi hangzásvilág jellemzi. Nem fordulok vissza a 19. századhoz.
- Ha megpróbálod elképzelni leendő zenei nyelvedet, milyennek véled annak alakulását a belátható jövőben? Kialakult nyelved van, s azt beszéled, vagy műről műre, műcsoportról műcsoportra alakítod?
- Úgy érzem, van kialakult stílusom, de azon belül műről műre igyekszem megújulni. A disszonancia-konszonancia-viszonyok helyes megtalálását és egy újfajta dallamosság megteremtését látom a 20. század végi zene alapvető feladatának. Ennek érdekében azonban semmiképp sem fordulnék vissza a 19. századhoz.
- Befolyásolta-e stílusodat vagy szemléletedet tanulmányutad, mely a kanadai Banffba vezetett?
- Egészen más világ az, mint a miénk - de nem hiszem, hogy megváltoztatott volna. Inkább az ottani környezet és atmoszféra hatott rám ösztönzőn. Az alkotást segítő nyugalom több művet is segített létrehoznom: egy vonósnégyest, egy csembalódarabot, melyet a tavalyi Korunk Zenéjén mutattak be, s az ottani elektronikus zenei stúdióból is magammal hoztam egy kompozíciót.
- Tehát a banffi világ nem alakított át annyira, hogy a közönség megállapíthassa: ezt a művedet még Banff előtt írtad, azt meg már bizonyosan utána?
- Azt hiszem, a zeneszerzésről alkotott elképzeléseim nem formálódtak át, alapélményeim azonosak maradtak. Persze a benyomások mindig irányítják az embert.
- Az, ami benned azonos maradt Banff után is, valamiféle saját tartalom, vagy a hazai zeneszerzési neveltetés kitörölhetetlen nyoma?
- Talán mindkettő.
- Az utóbbi években sokat gyarapodott elektroakusztikus zenei termésed. Akad-e ebben eddig bemutatatlan darab?
- Kettő is. Az egyik, A gonosz Tengel ébresztése még csak a sárvári találkozó műhelyközegében szólalt meg. Középpontjában az alt- és basszushangszerre is váltó fuvola áll. Margit Sandemo norvég író regénye ihletett meg; főszereplője a láthatatlan, gonosz Tengel.
- Gyakran indít komponálásra valamilyen irodalmi élményed?
- Megesik, sőt a képzőművészet és a természet is ihletően hat rám. Úgy találom, a művészetek szoros összefüggésben állnak egymással. Jó átélni s aztán zenébe önteni a művészeti és természeti élményeket.
- Hogyan szüremlik át a társművészet vagy a természet a zenédbe. Megmozdít lelkileg, de a komponálási folyamatot érintetlenül hagyja - vagy a zeneírásban is szerepet kapnak a külső hatások, netán az illusztrativitás erejével?
- A hatás alakítja ki a kompozíciót.
- Aki olvasta Sandemo regényét, ráismer az alakokra és szituációkra A gonosz Tengel ébresztésében?
- A darab egyes részeiben követhető a regény, másokban távolabbi a kapcsolat. A másik, bemutatásra váró elektronikus darab éppen az, amely Banffban készült. A zongora, hárfa és marimba hangját kevertem az ott rendelkezésre álló izgalmas elektronikus hangszínekkel.
- Hangszeres zenédről azt mondod, kapcsolódik a hagyományhoz. Azt gondolhatnánk, a hagyománytisztelő zeneszerző nem otthonos az elektroakusztikus zene világában. Mi vonz mégis e kísérletezésre ösztönző közegben?
- A hangszínek végtelen lehetőségei. De - noha az elektronikus zene hangszínekben gondolkodik - abban is a klasszikus formákat követem. Az élő elektronika pedig, különösen ha szólóhangszerre épül, a dallamvilág területén nyújt sok lehetőséget.