"A szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, a zene azonban módot ad arra, hogy ma is megértsük egymást. Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással." - Yehudi Menuhin ezekkel az örökérvényű gondolatokkal indította útjára 1975-ben a zenei világnap intézményét. Az emberek azóta is "legmélyebb érzéseiket és legszebb reményeiket juttatják kifejezésre" minden év október 1-jén.
A zenei világnap üzenete ma is időszerű, és megünneplésének számos országban komoly hagyományai jöttek létre. Magyarországon is évről évre rangos és különleges hangversenyek emlékeztetik a közönséget október 1-jén arra, mit ad, mit jelent az emberiség számára a muzsika. A nemes kezdeményezés eszmei mondanivalójához, a zene méltó köszöntéséhez valószínűleg maga Yehudi Menuhin sem talált volna Budapesten illőbb, jobb, hangulatosabb helyszínt az idén éppen tizedik születésnapját ünneplő óbudai Társaskörnél, amely saját évfordulóját a zenei világnappal összekötve október 1-jén, 2-án és 3-án jubileumi fesztivállal kedveskedett közönségének, illetve azoknak a hűséges előadóművészeknek, akik a legszorosabb szálakkal kötődnek hozzá. Csodálatos három nap volt ez, megéreztette valamennyiünkkel, hogy mi a muzsika feladata, lényege, mekkora a művészet hatalma és varázsa.
Az első napon a külsejében megszépült óbudai Társaskör a Magyar Rádióval közösen rendezett déltől éjfélig tartó színes műsort, útjára indítva ezzel a ház második évtizedét. A programban a Társaskör "házi együttesei" közül kettő lépett fel, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Budapesti Vonósok. A második és harmadik napon a Társaskör művészbarátainak ajándékhangversenyével tekintett viszsza az elmúlt tíz évre. A változatos, forgószínpadszerű, mindkét napon kora délutántól késő estig tartó zenei-irodalmi műsor közreműködői - Merényi Judit igazgató szándékával összhangban - mintegy összefoglalták mindazt, ami a házban ez idáig történt. Tíz évről beszélünk, noha az óbudai Társaskör jóval idősebbnek tűnik. Hihetetlen, hogy mennyi fontos és rangos művészeti eseménynek volt gazdája. Kulturális piacok, kamarazenei találkozók, fesztiválok, művészeti szalonok, könyvbemutatók, nyári színházi, irodalmi, rádiós és televíziós, zeneszerzői esték, kiállítások, születésnapi rendezvények (a negyvenéves Muzsika is itt ünnepelt) és különböző stílusú, formájú hangversenyek százai írják az óbudai Társaskör történetét. Mester és tanítványok, Az opera csillagai, Rádiós estek Óbudán, Zeneóra, Muzsika a kertben, Változatok kamarazenére, Társasköri társas zenék - e hangversenysorozatokkal hagyományt teremtettek. És nemcsak Rolla János, illetve Botvay Károly zenekara lelt a Társaskörben végleges otthonra, hanem más együttesek is, például a fiatalokból álló Sándor Frigyes Kamarazenekar vagy a Budapest Ragtime Band.
Az elmúlt tíz év tükrét, a jubileumi műsort nem volt könnyű összeállítani, az előadók névsorát azonban annál inkább, hiszen a Társaskör olyan művészlistát tud felmutatni, amilyennel más kulturális központ, műhely aligha vetekedhet. Olyanok is jelentkeztek, hogy szívesen jönnének muzsikálni, akikre nem is számítottak, mert a Kiskorona utcában mindenki szeret pódiumra lépni; itt valahogy minden művész - világsztár és fiatal tehetség - otthon érzi (és érezheti) magát. Nem csoda, mert Óbudán egyformán megbecsülik őket, ismerik és elviselik a bogaraikat, igyekeznek még a gondolataikat is kitalálni. Itt minden is mindenki az alkotói és előadói teljesítmény, illetve a közönség, a lélek gazdagításának szolgálatában áll. Ezért aztán kevés az olyan művész, aki, ha megfordult Óbudán, ne vágyna oda vissza. A 2-án és 3-án fellépett közreműködők nevét felsorolni szinte lehetetlen, csak a zongoristák száma meghaladta a húszat Ránki Dezsőtől és Bogányi Gergelytől Vukán Györgyig és Wolf Péterig. Hegedű-, csembaló-, gitár-, fagott-, cimbalom-, fuvola- és kürtművészek, énekesek és énekegyüttesek, triók és duók jöttek el örömmel a Társaskört ünnepelni - a magyar zenei élet színe-java. A műsorvezetőket, valamint azokat az önkormányzati dolgozókat, akik Óbudán régóta segítik a Társaskör munkáját, Merényi Judit Pro Musica-díjjal lepte meg.
Sokan próbálják megfejteni és ellesni, mi az Óbudai Társaskör titka. Talán műfaji és ötletgazdagsága, estéről estére változó arca, koncerttermének sajátos, bensőséges hangulata, talán az a tény, hogy falai közül kizárták a rosszkedvet, a szekértáborokat, hogy a Társaskör szereti és megbecsüli közönségét és visszatérő művészeit, hogy képes valamiféle harmonikus családban egyesíteni őket a művészetek segítségével. Ahogy Petrovics Emil fogalmaz a Társaskört köszöntve: "Ez a műhely a szellem, a szépség megmunkálását, a művészet közkinccsé tételét tűzte legfőbb céljai közé. Bátran vállalja ezt az elavultnak csúfolt tevékenységet, farkasszemet néz ordas anyagiassággal, de csak azért, hogy e juttassa a gyönyörűséget és élményt azoknak, akik szeretik, megérdemlik, s akik tudják, hogy nem lehet nélküle élni... Felnőttek és gyerekek, zenekedvelők és irodalombarátok, a képzőművészet elkötelezettjei s a társas életben vigaszt keresők mindig gazdagabban lépnek ki a Társaskör szép bejárati ajtaján. Emelkedettebben, s talán kicsit boldogabban is, mint mielőtt beléptek volna." Így volt ez az idei október első három napján is Óbudán - Yehudi Menuhin legszebb álmainak megfelelően.