Aradi Péter cikke két ponton valóban tévesen tájékoztatta az Olvasót- a tervekkel és a Muzsikában megjelent beszámolóval ellentétben az 1998-as Bartók Fesztiválon KellerAndrás nem lépett fel. Perényi Eszter beugrásának köszönhető, hogy a nyitóhangverseny programja változatlan maradt. A KellerAndrás közreműködésével tervezett kamarakoncertet muzsikustársai műsorváltozással tartották meg. (Köszönjük a fesztivál egyik szervezője, Schanda Beáta szíves figyelmeztetését.) A tévedésért a művészek és Olvasóink elnézését kérjük. Más tekintetben azonban, újraolvasva Aradi Péter cikkét, továbbra is úgy találjuk: beszámolója tárgyszerű, részletes, a Bartók Fesztivál ügye iránti megbecsülés szellemében fogant. Szerzőnk (aki a fesztiválon csupán rövid időt tölthetett, s így nem voltjelen valamennyi eseményen) nem muzikológus, hanem riporter - hangversenykritikát rajta számonkérni indokolatlan (írásának műfaja is egyértelműen tudósítás, nem recenzió). Hasonlóképp indokolatlannak érezzük Horváth László indulatát: a gyalázat, a felháborító, az otromba és a hogy merészelt kifejezések használatát. Levele számos ponton összefüggéstelen: nem értjük, miért tartoznék akár szerkesztőségünkre, akár a Muzsika olvasóira személyes ellenszenve Kurtág György, Ligeti György és John Cage életműve iránt; nem értjük, miért kellett a Muzsika elleni vádbeszédébe illesztenie a doromb, a didjeridoo, a spektromorfológia, a különleges énektechnikák vagy az Internet elleni kirohanást. Nem értjük, mit jelent "a kedvezményezettek szűk köre" a Bartók Fesztivál tanári karában; s - részben nyelvtani szempontból - azt sem, Bartók Béla miért kötelezné a fesztivált "a magyarság permanens jelenlétével" (kiemelés tőlünk). Abban bízunk, hogy az Olvasó mégis mindent megért: a levél stílusa, vitakultúrája önmagáért beszél. - A szerkesztőség