|
Negyvenéves a főváros első- és sokáig egyetlen - zenei fesztiválja, a Budapesti
Zenei Hetek. A fesztivál részét alkotó Korunk Zenéje-sorozatot pedig éppen 25
évvel ezelőtt hallhatta először a közönség. E kettős évforduló alkalmából beszélgettünk
Igric Györggyel, a Zenei Heteket rendező Filharmónia Budapest Kht. igazgatójával.
- Melyek az idei, jubileumi fesztivál legkiemelkedőbb eseményei?
- A Zenei Heteket mindig is az tette ünnepi sorozattá, hogy rangos külföldi
együttesek és művészek léptek fel ebben az időszakban. Az elmúlt évek szerényebb
kínálata után most szerettük volna felújítani e korábbi hagyományt, és visszaadni
a fesztivál egykori rangját. Sikerült világhírű zenekarokat és énekkarokat meghívnunk.
Elsőként kell említenem a Jevgenyij Szvetlanov vezényelte Orosz Állami
Szimfonikus Zenekart, amely egyértelműen a világ élvonalába tartozik. Mahler
7. szimfóniájával léptek fel a Zeneakadémián. Szenzációszámba ment a több mint
hétszáz éves Dresdner Kreuzchor hangversenye is; tudomásom szerint első
ízben vendégszerepeltek Magyarországon. És rangos együttes az Orchestre National
de Lyon, amely Emmanuel Krivine vezényletével francia programot játszik
a Zeneakadémián, Alain Lombard irányításával pedig - a Rádiózenekar
és szinte az összes hivatásos magyar kórus közreműködésével - Berlioz Requiemjét
szólaltatja meg a Budapest Sportcsarnokban. Néhányszor ugyan már hallható volt
Magyarországon a mű, de úgy tudom, az eredeti besetzunggal még nem hangzott
el nálunk. A Zenei Hetek nyitókoncertjét egyébként - a hagyományhoz híven -
szeptember 25-én, Bartók halála évfordulóján tartottuk. Műsorán Pest, Buda és
Óbuda 125 évvel ezelőtti egyesítésének tiszteletére Bartók Táncszvitje és Kodály
Psalmus Hungaricusa szerepelt, kiegészülve Dohnányi Ünnepi nyitányával és Liszt
A-dúr zongoraversenyével.
- Próbálják-e összehangolni a fesztivál programját a többi rendező iroda
által szervezett zenei eseményekkel?
- Amikor a budapesti hangversenyek zömét egységes terv alapján a Filharmónia
rendezte, természetes volt, hogy a koncertek pontosan illeszkednek egymáshoz,
és meghatározott rendezőelv szerint követik egymást. Ma ez nyilván megvalósíthatatlan,
ennek ellenére a Zenei Hetek huszonhat hangversenyét a tőlünk telhető gondossággal
megpróbáltuk műfaji vagy tematikai ciklusokba rendezni. Nemcsak arról van szó,
hogy ekkor kezdődnek a bérleti koncertek, hanem olyan sorozatokat is meghirdetünk,
amelyek összekapcsolják a fesztivál hangversenyeit. Ezek egyike a Korunk
Zenéje, de rendezünk historikus kamaraesteket is, különleges tematikus sorozatot
játszik az Amadinda Ütőegyüttes, műsorra tűzzük César Franck összes
orgonaművét, ifjúsági orgonabérletet állítottunk össze, elkezdünk egy Monteverdi-sorozatot
a Cantus Corvinus együttessel és egy több évre tervezett ciklust Világhírű
katedrálisok címmel, valamint rendszeresen lehetőséget adunk fiatal énekművészeknek,
hogy ária- és dalesteken mutatkozzanak be.
- Beszéljünk részletesebben a Korunk Zenéje fesztiválról. Az előző évhez
képest feltűnő változás, hogy jelentősen megrövidült a sorozat időtartama- feleannyi
ideig sem tart-, és a Budapesti Őszi Fesztivál az idén nem szerepel társrendezőként.
Mi a változások oka?
- A Korunk Zenéje egy hétig szokott tartani, a tavalyi 16 nap kivételesnek mondható.
Az Őszi Fesztivál szervezői pedig úgy döntöttek, hogy idén a szokásosnál később,
október második felében rendezik meg ezt a programsorozatot, ezzel szemben mi
ragaszkodtunk a 25 éve megszokott, október eleji időponthoz. Nem csupán hagyománytiszteletből,
hanem praktikus okokból is: így tudjuk szervesen beilleszteni a Zenei Hetek
struktúrájába, hiszen október második felétől folytatnunk kell klasszikus bérleti
hangversenyeinket. Emellett az Őszi Fesztivál sokkal több ágát öleli fel a modern
művészetnek, míg mi kizárólag a zenére koncentrálunk. Így hát anélkül, hogy
bármiféle feszültség vagy nézeteltérés lett volna közöttünk, egyszerűen szétváltak
útjaink, és ahogyan az első húsz évben önállóan rendeztük a Korunk Zenéjét,
feltehetően ezután is így lesz. Úgy gondolom, eddig sem volt sokkal több önálló
filharmóniai koncert ebben a sorozatban, és valószínűleg nem is célszerű a számukat
túlságosan felduzzasztani.
- Nem okoz-e mégis veszteséget a szétválás? Azt hiszem, a Korunk Zenéjének
jót tett az Őszi Fesztiválhoz való csatlakozás: felpezsdült, és a szokatlan
helyszínek új közönsége révén talán fiatalosabbá is vált. Meg tudnak-e őrizni
ebből valamit?
- Hogy az elmúlt években gazdagodott, változatosabbá és vonzóbbá vált a Korunk
Zenéje, valóban az Őszi Fesztiválnak tulajdonítható. A közös rendezés ellenére
házon belül pontosan elkülönült, melyik koncertnek melyikünk a tényleges gazdája.
Nem biztos tehát, hogy a Filharmónia által rendezett Korunk Zenéje volt gazdagabb,
inkább azt mondhatnánk, hogy az Őszi Fesztivál hozzátette a saját színesebb,
változatosabb programjait. Hasonló eseményeket most is szerveztünk, csak két
héttel később, az Őszi Fesztivál idején. A közönség azonban nyilván nem jár
rosszabbul, mert ugyanúgy találkozhat kísérleti műhelyekkel és különlegességekkel,
legfeljebb nem egymás utáni napokon - ami egyáltalán nem baj, hiszen akit sok
minden érdekel, szusszanásnyi levegőhöz juthat.
- Ez persze fölveti a kérdést: megfelelő-e a fesztivál mint forma?
A töményen kapott sok élményt esetleg nincs idő feldolgozni.
- Gondolom, ezzel a kérdéssel Petrovics Emil cikkére is céloz. Hogy jók-e
a Korunk Zenéje-típusú "gettókoncertek", azt mindenki eldöntheti ízlése
és elképzelései szerint. Egyet viszont nem szabad elfelejteni: amíg egy kortárs
zenei sorozatra pályázatok útján szinte bizonyosan jelentős összegeket lehet
szerezni, addig sem a Filharmónia, sem más nem engedheti meg magának azt a luxust,
hogy lemondjon erről a lehetőségről. Lehet, hogy nem jó a Korunk Zenéje, lehet,
hogy másképp kellene csinálni, de hogy senki nem venné át az összes funkcióját,
az biztos. Ha megszűnne, átalakulna vagy más kézbe kerülne, akkor szegényedne
a kortárs zene bemutatásának lehetősége. Ezt senki nem kérdőjelezheti meg. Még
egyszer hangsúlyozom: a Korunk Zenéje jelenleg azon kevés rendezvénysorozat
egyike Magyarországon, amelyre több intézmény is jelentős támogatást tud és
hajlandó adni. Ezt a lehetőséget nem hagyhatja ki egy hangversenyrendező cég
- már csak erkölcsi okokból sem.
- E támogatásokat kizárólag a Korunk Zenéje-sorozatra fordítják?
- Igen, erre kapjuk, és erre is fordítjuk. Bármilyen furcsán hangzik, ha ugyanezeket
a műveket egyenként szeretnénk bemutatni, mondjuk januárban vagy májusban, nem
kapnánk támogatást. Ezért kötelességünk, hogy a szerzők és a művek érdekében
megragadjuk a lehetőséget.
- Úgy látom, "korunkat" az idén tágabban értelmezik, mint az előző
években.
- Igen, ezt vállalom. A Korunk Zenéjét az évek során sok bírálat érte amiatt,
hogy a szakma szinte csak önmagának rendezi a sorozatot. Oly módon szeretnénk
változtatni ezen a helyzeten, hogy a jelentősebb koncerteket a hagyományos bérletek
egy-egy hangversenyévé tesszük. Így lényegesen többen hallgathatják meg őket
- ám ennek ára van: olyan műsorstruktúrát kell kialakítani, amely a klasszikus
zenét kedvelő, konzervatívabb közönség számára is elfogadható, befogadható,
sőt élvezhető. Ezért például Petrovics Emil C'est la guerre című operájának
hangversenyszerű előadása mellett ugyanazon a koncerten elhangzott Prokofjev
Rómeó és Júlia-balettszvitje is. Ha valaki ezért megró minket - vállaljuk. Ahogy
tavaly is vállaltuk Schoenberg Pelleas és Melisande-jának és Stravinsky Az özönvíz
című művének egyazon hangversenyen történő bemutatását - a Korunk Zenéje keretében.
Mert különben biztosan nem hangzott volna el ez a két darab. Nekünk, hangversenyrendezőknek
olyan adósságaink vannak a 20. század klasszikus műveivel szemben, amelyeket
legalább a század utolsó éveiben törlesztenünk kell.
- Egy interjújában azt mondta, szeretnének alkalmi műveket rendelni. Készült-e
már ilyen kompozíció a mostani fesztiválra?
- Igen is, meg nem is. A tavalyi sorozat programjában is szerepelt, az ideiben
is helyet kapott, sőt jövőre is rendezünk egy olyan koncertet, amelyen kizárólag
ősbemutatók hangzanak el. Tavaly is volt egy-két olyan kompozíció, amely kimondottan
erre az alkalomra íródott, idén a bemutatott műveknek csaknem fele készült "nekünk".
A szó szoros értelmében véve ezek nem a Filharmónia által erre az alkalomra
megrendelt kompozíciók, hiszen ha erről írásos szerződés születik, akkor nekünk
is illik tisztességesen megfizetnünk a szerzőket. Mi azonban úgy állapodtunk
meg velük, hogy most nem fizetünk, és ez - részint a Korunk Zenéje még mindig
meglévő rangjának, részint az ügy iránti elhivatottságnak, illetve a személyes
kapcsolatoknak köszönhetően - senkinek nem okozott problémát. Nemrégiben beszéltem
Hollós Mátéval, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökével arról, hogy
jövőre talán már sikerül szabályos megrendeléseket adnunk a zeneszerzőknek.
Amihez persze előre félre kell tennünk annyi pénzt, amennyiből tisztességes
honoráriumot fizethetünk nekik. Bár meggyőződésem, hogy az ügy nem ezen múlik,
a szerzők nagy része ugyanis nem így közelíti meg a kérdést.
- Tehát senki nem akadt, aki azért nem vállalta a megbízást, mert nem akart
ingyen dolgozni?
- Senki. Általában azt tapasztaltam: a zeneszerzők számára sokadrangú kérdés,
mekkora összeg áll egy ilyen megrendelés mögött. Ebben nyilván az is szerepet
játszik, hogy ismerik a Filharmónia lehetőségeit, és tudják, nem ebből fognak
|
