|
Frédéric Mitterrand Pillangókisasszony-filmjét tavaly
ősszel mutatták be a pesti művészmozik. Vetítették is kitartóan, míg aztán idén
tavasszal megjelent a film videokazettán. Ugyanazzal a magyar felirattal - ám
ez a felirat mégsem egészen ugyanaz. Olyan hibák, elírások tarkítják, amilyenektől
minden fordítónak égnek áll a haja: úgynevezett értelmes sajtóhibák, amelyek
csak annak szúrnak szemet, aki tudja, mi volna a helyes szöveg. A közönséges
sajtóhiba ugyanis feltűnik a laikus nézőnek is, aki fejben szinte automatikusan
korrigálja is. Hogy "helyiség" helyett "helység" jelenik meg - hát istenem,
a néző legföljebb azt hiszi, hogy a fordító nem tud magyarul (ezt - miért, miért
nem - amúgy is gyakran feltételezik a filmfordítókról). De amikor "oldalágiak"
helyett "oldalágak" olvasható, "könnyelmű felfogás" helyett "könnyű felfogás",
"távoli családjára" helyett "távoli csodájára", "gyötrődő lélek" helyett "gyötrő
lélek", akkor a fordító bizony gyanút fog, hogy legalábbis az idegennyelv-tudását
fogják kétségbe vonni. Hát még amikor Butterfly arról énekel, hogy megátkozták,
mégis boldog - és boldog helyett boldogtalant írnak. Más - ha lehet, még zavaróbb
- körülmény, hogy a magyar feliratok sokszor nem ott jelennek meg, ahol az olasz
eredetijük hallható. Butterfly belépőjénél kezdődnek a csúszások, az esküvői
jelenet már enyhén szólva is kaotikus, de még az első felvonást záró Butterfly-Pinkerton-duettben
is vannak részletek, amikor nem lehet tudni, ezt a szöveget most éppen melyikük
énekli. S hogy mindez hogyan fordulhatott elő? Roppant egyszerűen, majdhogynem
természetesen. Újabban ugyanis az a gyakorlat, hogy a fordító leadja a kéziratot,
azt pedig, hogy mi lett belőle, legközelebb a tévéadásban vagy a kazettán látja
viszont (ha van anynyira mazochista, hogy megnézze). A munka közbeni ellenőrzési,
javítási lehetőségekből az időmegtakarítás jelszavával kihagyják. A Pillangókisasszony
közel százéves mű. Épp az alatt az idő alatt veszítette volna el aktualitását,
amíg a szöveget átnézem?
|