Frédéric Mitterrand Pillangókisasszony-filmjét tavaly ősszel mutatták be a pesti művészmozik. Vetítették is kitartóan, míg aztán idén tavasszal megjelent a film videokazettán. Ugyanazzal a magyar felirattal - ám ez a felirat mégsem egészen ugyanaz. Olyan hibák, elírások tarkítják, amilyenektől minden fordítónak égnek áll a haja: úgynevezett értelmes sajtóhibák, amelyek csak annak szúrnak szemet, aki tudja, mi volna a helyes szöveg. A közönséges sajtóhiba ugyanis feltűnik a laikus nézőnek is, aki fejben szinte automatikusan korrigálja is. Hogy "helyiség" helyett "helység" jelenik meg - hát istenem, a néző legföljebb azt hiszi, hogy a fordító nem tud magyarul (ezt - miért, miért nem - amúgy is gyakran feltételezik a filmfordítókról). De amikor "oldalágiak" helyett "oldalágak" olvasható, "könnyelmű felfogás" helyett "könnyű felfogás", "távoli családjára" helyett "távoli csodájára", "gyötrődő lélek" helyett "gyötrő lélek", akkor a fordító bizony gyanút fog, hogy legalábbis az idegennyelv-tudását fogják kétségbe vonni. Hát még amikor Butterfly arról énekel, hogy megátkozták, mégis boldog - és boldog helyett boldogtalant írnak. Más - ha lehet, még zavaróbb - körülmény, hogy a magyar feliratok sokszor nem ott jelennek meg, ahol az olasz eredetijük hallható. Butterfly belépőjénél kezdődnek a csúszások, az esküvői jelenet már enyhén szólva is kaotikus, de még az első felvonást záró Butterfly-Pinkerton-duettben is vannak részletek, amikor nem lehet tudni, ezt a szöveget most éppen melyikük énekli. S hogy mindez hogyan fordulhatott elő? Roppant egyszerűen, majdhogynem természetesen. Újabban ugyanis az a gyakorlat, hogy a fordító leadja a kéziratot, azt pedig, hogy mi lett belőle, legközelebb a tévéadásban vagy a kazettán látja viszont (ha van anynyira mazochista, hogy megnézze). A munka közbeni ellenőrzési, javítási lehetőségekből az időmegtakarítás jelszavával kihagyják. A Pillangókisasszony közel százéves mű. Épp az alatt az idő alatt veszítette volna el aktualitását, amíg a szöveget átnézem?