Zongoraművész, tanár. Budapesten született 1928. január 5-én. 1948-ban diplomázott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, tanára Dániel Ernő és Kadosa Pál volt. 1949-től 1954-ig a Szombathelyi Állami Zeneiskola, 1954 és 1957 között a Győri Zeneművészeti Szakiskola, 1957-től 1961-ig a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola, 1961-től 1968-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. 1967-től az Országos Filharmónia szólistája. 1976-tól 1983-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetében tanít, 1989 óta a tokiói Musashino Zeneakadémia professzora. 1990-től 1996-ig a Magyarországi Zenetanárok Társaságának elnöke. Európa-szerte hangversenyezett, és mesterkurzusokat vezetett Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Portugáliában, Japánban, Új Zélandon és Ausztriában. Számos nemzetközi konferencia meghívott előadója. Ő mutatta be 1961-ben Bartók zongorára és zenekarra írott op. 2-es Scherzóját, továbbá kortárs magyar szerzők több művét. Zongorajátékát számos hanglemezfelvétel örökíti meg. Liszt-díjas, Érdemes Művész, a Bartól Béla-Pásztory Ditta-díj kitüntetettje. Írásai: Megtervezett véletlenek (1989), "...szigetre mentett magvak..." (1990), továbbá tanulmányok Liszt Ferencről és az integratív nevelés témaköréből.