Korrupcióellenes intézkedési csomag elfogadását tervezi a kormány, melynek
kétség kívül a feljelentõ busás megjutalmazása képezi a legvitatottabb
kérdéskörét. Ha az amerikai gyakorlat adoptálása nem is, egy új jogosítványokkal
felruházott hivatal felállítása már komoly ellenvéleményeket szült szakmai
berkekben.

Kondorosi Ferenc
Már a hónap végén a kormány elé kerülhet az a korrupcióellenes intézkedési
terv, melynek kimunkálásán Kondorosi Ferenc, az Új rend kormánybiztosa
fáradozik. A kezdeményezés a miniszterelnöké, a megvalósíthatóság azonban sok
sebbõl vérzik. Itt van mindjárt az a nem lebecsülendõ körülmény, hogy éppen ez a
kormány hozta létre másfél éve az Antikorrupciós Koordinációs Testület (AKT)
elnevezésû grémiumot, amely egy nappal azt követõen alakult meg, hogy az Európai
Bizottság hiába is kereste nálunk az unió korrupcióellenes szabályainak
törvénybe iktatását. Nem késlekedtünk: az AKT gyorsan elfogadta az
antikorrupciós programot és a szükséges törvénymódosításokat. A történet itt
véget is ért, a T. Ház február óta vár a javaslat parlamenti megvitatására. A
testületben helyet kaptak kormányzati, állami és civil szervezetek is, melyekben
komoly hajlandóság lett volna a megbízatás teljesítésére, ám nemrég egy olyan
informális ülésen vehettek részt, ahol gyakorlatilag tovább relativizálódott a
szerepük. Az igazságügyi és rendészeti miniszter, Kondorosi kormánybiztossal
karöltve bejelentette, hogy a korrupció elleni harc fokozásának jegyében egy
hivatal létrehozásán gondolkoznak. A megjelentek óvatosan jegyezték meg, hogy
talán már az is nagy eredmény lenne, ha a rendõrség és az ügyészség végre
komolyan venné a korrupcióellenes munkát, hiszen alkotmányosan szinte minden
feltétel adott a sikerhez.
A kormánybiztos megerõsítette értesülésünket, azzal a minimális korrekcióval
élve, hogy szó sem volt az AKT sutba dobásáról, továbbra is szükség van egy
javaslattevõ, véleményezõ szervre, illetve õ úgy emlékszik, hogy a civilek
üdvözölték egy hivatal felállításának gondolatát. Érvei szerint több olyan
feladattípus van a korrupció elleni harcban, amelyet speciális szervezetnek kell
végeznie, speciális szakismeretekre van szükség a közbeszerzéseknél, a gazdasági
verseny világában, a kartellek felismerésénél vagy akár a fogyasztóvédelem
területén.
„Klasszikus pótcselekvés az új hivatal felállítása: ha valamit nem akarsz
megoldani, hozz létre egy bizottságot” - értékelte lapunknak Répássy Róbert a
helyzetet. A Fidesz jogi kabinetjének vezetõje úgy véli, a korrupció elleni
küzdelem csak részben jogi kérdés, sokkal inkább politikai akarat függvénye.
Szerinte fölösleges alacsonyabb szintû korrupcióval foglalkozni, amíg a
kormányzati szintût nem oldottuk meg. „Amíg az uniós pénzek leosztásába bele van
kódolva a csalás lehetõsége, és például a beruházások istápolására MSZP-s
politikusokat neveznek ki mentornak, addig kénytelenek vagyunk azt gondolni,
hogy a kormány nem akar a saját háza táján söpörni” - vallja Répássy, és vele
ért egyet Dénes Balázs is, amikor vonatkozó kérdésünkre azt felelte: az érdemi
korrupcióellenes munka hiánya mögött nem a hézagos intézményrendszer lapul,
hanem a megfelelõ politikai szándék hiánya.

Répássy Róbert
A Társaság a Szabadságjogokért elnöke nem osztja Kondorosi kormánybiztos
optimizmusát a hivatalgyarapítás hatékonyságát illetõen, lándzsát tör viszont a
sokat vitatott „spiclidíj” mellett. Õ a „közérdekû bejelentõkrõl szóló díj”
kifejezést javasolja, és iskolapéldájában egy építkezéshez homokot szállító
teherautósofõr azért jelenti fel fõnökét, mert az átirányítja õt a fuvarral egy
haverjának a telkére. Mint mondja, hazánkban egyelõre semmi nem védi azokat,
akik olyan visszaélésekrõl szivárogtatnak információt a hatóságoknak vagy a
sajtónak, amelyek mondjuk szolgálati titoknak minõsülnek. Éppen ezért van
szükség olyan jogszabályra, amely ezeket az embereket megvédi a munkahelyi
vegzálástól, az elbocsátástól és kvázi tanúvédelmet biztosít számukra. Ez a
szabályozás Amerikában sok millió dollárt jelent az adófizetõknek - állítja a
TASZ elnöke. És ez az érve a kormánybiztosnak is. Kondorosi Ferenc szerint a
közélet tisztaságának megteremtéséhez ki kell alakítani azt az attitûdöt, amely
„a jog, a kötelesség és a felelõsség kultuszát jelenti”. A felelõsen gondolkodó
ember - az õ olvasatában - nem tûri a bûncselekményt, és nem úgy szolidáris a
másikkal, hogy elleplezi a bûnt, mivel ezzel a közteherviselés egyenlõségét
sértené. „Hetek óta gondolkozunk, hogyan lehet megjutalmazni és védelemben
részesíteni a bejelentõt azért az ambíciójáért, hogy fel mert vállalni egy ilyen
cselekményt” - magyarázza.

Dénes Balázs