Hazafi Zsolt
Mit kezdjen a politika a Kenedi-jelentéssel?

Újra a kormányon múlik, hogy tovább bõvíti-e az állambiztonsági iratok megismerhetõségét, vagy sem.
Az SZDSZ nyomására ugyanis téma lett, hogy az úgynevezett Kenedi-jelentés ajánlásait érdemes lenne a gyakorlatba is átültetni.

A Kenedi János által vezetett, az állambiztonsági dokumentumokat vizsgáló bizottság jelentése szerint új, úgynevezett „dossziétörvényre” van szükség az iratnyilvánosság, a megfigyeltek kárpótlása és a tudományos megismerés biztosítása érdekében. A bizottság kutatási eredményét szeptember 11-én adták át Szilvásy György titokminiszternek, de azóta nem sokat lehetett arról hallani, hogy a kormány mit akar az abban foglaltakkal kezdeni.
Gulyás József szabad demokrata politikus a Heteknek elmondta, hogy számára aggasztó jelnek tekinthetõ, hogy ennyi idõ után is adós a kormány az érdemi cselekvéssel, miközben a jelentésbõl kiderült, hogy indokolatlanul nagy mennyiségû, a nyilvánosság elõl visszatartott, a kutatómunkától elzárt információ létezik. Másrészt félõ, hogy az adatok megsemmisülnek, például olvashatatlanná válik az a mágnesszalag, ami az állambiztonsági szervezetek bizalmas adatait tartalmazza. (Az elmúlt hetekben arról zajlott a vita, hogy ezek a mágnesszalagok már nem olvashatóak, mivel a korabeli számítógépek már nem mûködnek - a szerk.)
„Tartok tõle, hogy a kormány ahelyett, hogy a Kenedi-jelentésre alapozva érdemi intézkedéseket hozna, különféle egyeztetésekre, alkotmányos aggályokra és ötpárti konszenzus igényére hivatkozva kisiklatja az ügyet” - fogalmazott Gulyás, aki emiatt kedden a parlamentben napirend elõtti felszólalásban tudakolta az illetékest.
Ivancsik Imre, a polgári titkosszolgálatokat felügyelõ minisztérium államtitkára az Országgyûlésben azt válaszolta, hogy a Kenedi-bizottság jelentésébõl adódó teendõkrõl elõterjesztést fogalmaztak a kormány számára, amit a kormánykabinet a héten tárgyalt is, és majd a kormány elé kerülnek a javaslatok. „A konszenzusos javaslatok többsége a 2003. évi III. törvény módosításának az igényét veti föl, illetve egy új dossziétörvény megalkotását javasolja, és jellegébõl adódóan egy sor alkotmányossági kérdést is fölvet. Tehát idõigényes a dolog, komoly szakmai tudásra, szakemberek közremûködésére van szükség ahhoz, hogy érdemi mérlegelést követõen érdemi javaslatok szülessenek a változtatásokra. Könnyen elképzelhetõ, hogy akár alkotmánymódosítási igény is fölvetõdhet” - fogalmazott az államtitkár.
Tóth Károly, az MSZP nemzetbiztonsági szakpolitikusa a Heteknek kifejtette: szerinte az ország jelenlegi helyeztében nem ez a kérdés a legidõszerûbb probléma, de támogatják, hogy a Kenedi-bizottság jelentésébõl adódó teendõket alaposan vitassák meg a parlamentben, különösen a szakbizottságban. Ettõl függetlenül az a véleménye, hogy a titkosítások kérdése nem a kormányt és nem a politikusokat érinti, hanem a minõsítéseket megtevõ titokgazdákat, a mágnesszalagok ügye pedig könnyen megoldható. Tudomása szerint a szakszolgálat ezeket képes megfelelõ titkosítási eljárással átmásolni egy új adathordozóra.
„Hazánk nemzetbiztonsági érdekeit nem veszélyeztetve kellene tisztességesen lezárni az ügynökkérdéssel kapcsolatos múltat. Ehhez nyugodt politikai légkörre és ötpárti konszenzusra lenne szükség” - mondta a kereszténydemokrata Simicskó István a Magyar Hírlapnak. A nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki elnöke kijelentette, hogy nyitottak egy ötpárti szakértõkbõl delegált grémium létrehívására. „Tiszteletben tartom a szabad demokratákhoz közel álló Kenedi János vezette bizottság munkáját, ám objektív vizsgálatot csak konszenzussal lehet megteremteni - mondta, hozzátéve: az igazságtételt kérdésessé teszi, hogy a rendszerváltás után sok adatot megsemmisítettek, másokat „táskában hordtak ki”, így nehéz kideríteni, hogy kik és milyen szinten mûködtek együtt az akkori állambiztonsági szolgálatokkal.