Uzoni Simon Péter
Szűk esztendők az építőiparban
A válság az utolsó csepp a pohárban

A jelenlegi pénzügyi válság legnagyobb károsultjának az autóipar mellett az építõipart tartják a szakemberek. Kérdéses azonban, hogy a hazánkban egyre gyakoribb elbocsátások mögött egyedüli okozóként áll-e a válság, vagy a már meglévõ problémák száma gyarapodott egy újabbal?

Tavaly hazánkban 12 ezer építõiparban tevékenykedõ embernek kellett új munkahely után néznie, az idei elbocsátottak számát pedig 15 ezerre becsülik.
A kereslet visszaesése, így a megrendelések hiánya okozhatja a legnagyobb gondot a beruházók és kivitelezõk számára. A globális pénzügyi válság hazánkban a hitelek drágulásában, illetve a finanszírozási arányok változásában jelent meg, ennek következtében lelassultak vagy teljesen leálltak az állami beruházások, valamint a lakáspiac keresleti oldaláról eltûnt az a réteg, amelyik eddig a vásárlóközönség legnagyobb részét tette ki. Õk jellemzõen a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, tanultak, sokszor közalkalmazottak vagy a bankszférában dolgozók, és különös ismertetõjelük, hogy a legtöbb esetben 10 százalékos önerõvel akarnak lakást vásárolni. Esetükben a különbözõ fizetéskiegészítések megszûnésével, illetve a magas banki finanszírozás (például 10 százalék önerõ, 90 százalék hitel) felfüggesztése miatt került le a napirendrõl a lakásvásárlás. A Heteknek nyilatkozó építõipari vállalkozók szerint 3-4 évvel ezelõttre kell most visszamenni, amikor nem lehetett 25-30 százalék önerõ nélkül ingatlant vásárolni.
A kevés pénzzel rendelkezõ vásárlók eltûnése ellenére az ingatlan-­­értékesítõk bíznak a befektetési szándék megújulásában, miután sokan elvesztették a bizalmukat a bankokban. Több ingatlanközvetítõ is beszámolt róla, hogy a nagy értékû és luxusingatlanok iránt viszont megnõtt a kereslet. Rónai Ákos, a CEE Group magyarországi értékesítési igazgatója lapunknak elmondta, hogy Magyarországon jelenleg nem beszélhetünk „felfújt árakról”, amelyek kedveznek az ingatlanbefektetési szándéknak. Hazánk mindenképpen biztos befektetési területnek számított a régióban, igaz általában kisebb nyereséggel lehetett kalkulálni. A CEE jelenleg egy 183 lakásos beruházást folytat Budapesten, amelynek a munkálatai továbbra is zavartalanul folynak, de van olyan projekt, amelynek a kezdését csúsztatja a multinacionális vállalat. Az 50 magyarországi alkalmazott közül mindössze két személyt terveznek elbocsátani, de ezen döntésüket a pénzügyi válság csak megerõsítette, nem ez volt a fõ indok. Rónai fontosnak tartotta megjegyezni, hogy sem a telekárak, sem a bekerülési költségek nem csökkentek a jelenlegi pénzügyi helyzet hatására, így nem tervezik az ingatlanok alacsonyabb áron való értékesítését, és véleménye szerint a magyar piacon sem várható az ingatlanok leértékelõdése, mivel a jelenlegi árak „reálisak”. A beruházók vagy befagyasztják a projektjeiket vagy azonos áron tovább értékesítik azokat, készültségi szinttõl függõen. Elmondása szerint, ahogyan minden rossznak van jó oldala is, ez a helyzet a nehézségeket túlélõ cégeknek végül elõnyt jelenthet, mivel kevesebb építkezés közül válogathatnak majd a vevõk.
A magyarországi építõiparban jelenleg 400 milliárd forintra becsülik a körbetartozás összegét. Elemzõk szerint ennek a fele minden valószínûség szerint már soha nem fog kifizetésre kerülni, és a hitelek drágulása miatt a fennmaradó összeg is veszélyben forog. Minden elemzõ egybehangzóan úgy véli, hogy jelen pénzügyi és gazdasági helyzetet a tõkeerõs cégek tudják a legkevesebb kárral átvészelni.
A hatalmas közterhek és az APEH rendelkezései pedig tovább nehezítik az építõipar mûködését.
Antal belvárosi társasházak építésén dolgozik csapatával. A brigádvezetõ a Heteknek megerősítette, hogy Magyarországon nem sok esély van arra, hogy ezeket a tartozásokat kifizessék. „Amelyik cég nem rendelkezik tõkével, pénzzel, az nem tud megmaradni a piacon. Ugyanis nincs eszköz a vállalkozók kezében pénzük behajtására, csak a megbízó szava. Ha õ mégsem fizet, elõbb-utóbb bedobhatjuk a törölközõt” - tette hozzá az ácsokat irányító szakember. A vállalkozások helyzetét azonban nem csak a pénzügyi válság nehezíti, ugyanis az Építõipari Vállalkozások Országos Szövetsége (ÉVOSZ) szerint az APEH most a külföldön dolgozók után fizetett járulékokat is újra akarja értelmezni. Ha a munkaszerzõdésekben nem megfelelõen van rögzítve a bér, akár öt évre visszamenõleg megfizettetnék a járulékot az ÉVOSZ szerint. Koji László alelnök elmondta, hogy ez 500 céget és 8000 munkavállalót érinthet.
Lapunk kérdésére egy névtelenséget kérõ középvállalat-tulajdonos elmondta, hogy a lakáspiacot a karácsony elõtti megszokott kereslet-visszaesés, valamint a kivárás jellemzi ezekben az idõkben. Ilyenkor rendszerint megélénkül a bérbeadás. Véleménye szerint Magyarországon azok a cégek, amelyek nulláról indultak és „nem privatizálták a fél országot”, mind tõkegyengék, mert csak hitelekkel tudtak elindulni. Saját vállalatát is ilyennek tartja. Ezen cégeknek nagyon nehéz a megélhetésük ezekben az idõkben, mivel a svájcifrank-alapú hitelek havi törlesztõrészletei erõsen emelkedtek, nehezedtek a pénzforrá-sokhoz való hozzájutás körülményei, és a lakossági hitelfelvételek szigorítása is erõsen kihat rájuk.
A megkérdezett vállalkozó egy ügyfele a héten értesült, hogy az a 29 milliós hitelkérelme, amely két hónappal ezelõtt gond nélkül elfogadásra került volna, most nem megy át a szûrõn, mindössze 19 milliót enged a bank neki felvenni. A befektetõ így máris elesett egy vevõtõl.
Mivel az állam eddig nem állt elõ sem kidolgozott lakásprogrammal, sem gazdaságélénkítõ csomaggal, jelenleg elég sötéten látják az építõiparban dolgozók a saját helyzetüket. Az állam szerepvállalása a bérlakásépítésben is elmaradt, holott egyes számítások szerint évi hétmilliárd forintnyi állami ráfordítással finanszírozni lehetne tízezer bérlakás megépítését és fenntartását, valamint élénkíteni lehetne az építõipari konjunktúrát is. Sokak szerint ráadásul hazánk lakossága számára csak fél év múlva lesz igazán érezhetõ a válság hatása.
A Hetek által megkérdezett építési vállalkozó elmondta, hogy jelen pénzügyi és gazdasági helyzet mellett, hatalmas erõfeszítésekkel számolva a 2008-as évi teljesítmény harminc százalékát tervezi megtermelni a következõ évben. A közel 180 embernek - köztük romáknak, erdélyi vendégmunkásoknak és magyaroknak is - munkát adó beruházó nem szeretne senkit sem elbocsátani a cégétõl, inkább arra törekszik, hogy minden munkalehetõséget megragadjon, és minden módon csökkentse kiadásait. Ehhez azonban szükségesnek látja az állam beavatkozását is. Véleménye szerint a közterhek csökkentésével és az új alkalmazottat felvevõ cégek járulékmentességével élénkíteni lehetne a gazdaságot. „Ha valaki ezekben az idõkben munkát tud adni egy embernek, mert szeretne továbbra is termelni, azt nem büntetni kellene és további terhekkel nyomorítani, hanem inkább adócsökkentéssel motiválni ebbéli törekvésében” - véli a beruházó, további elõnyként említve, hogy az adott munkás így nem segélybõl élne az állam pénzén, és nem is a feketegazdaságot erõsítené, amely opciók - mint tudjuk - mindenképpen elkerülendõek Magyarország számára.
A Heteknek nyilatkozó brigádvezetõ csak megerõsíteni tudta, hogy ezek a problémák valóságosak. Elmondta, hogy dolgozott olyan építõipari céggel, ahol 18 emberbõl egy sem volt bejelentve, de a jellemzõ az, hogy a munkavállalók fele vagy még annyi sincs bejelentve. Véleménye szerint nem teszi érdekeltté a rendszer a vállalkozókat, hogy bejelentsék alkalmazottaikat. „A generálkivitelezõ minden anyagi terhet megpróbál áttolni az alvállalkozóra, és - bár messze õ keresi a legtöbb pénzt egy beruházáson - még a mobil vécé és a munkaügyi büntetések díját is nekünk kell kifizetni. Így egy kis alvállalkozó nem engedheti meg magának, hogy abból a pár százezer forintból, amit keres egy építkezésen, több ember után is adót fizessen - tette hozzá Antal.
A brigádvezetõ szerint azonban az egyik legnagyobb gondot a munkaügyi ellenõrök jelentik, akik - szerinte - nem azt nézik, hogy milyen felszerelések védenék valóban a munkásokat, csak büntetéseket rónak ki, bármiért. „Szakadt nadrágért, nem megfelelõ cipõért is lehet bírságot kapni. Legutóbb egy villanyszerelõnek nem megfelelõ gumi volt a vésõjén, 50 ezer forint bírságot kapott. Pedig az õ keze bánja, ha nem jó a felszerelés. Éppen ezért, ha jön az ellenõr, mindenki otthagy kapát-kaszát, és fut a boltba, közeli büfébe, mert ha nem csinál semmit, abból nem lehet baj” - mesélte Antal.
A belvárosi építkezéseken kidolgozták a menetét is annak, hogy lehet elmenekülni a munkaügyi ellenõrzések elõl. Általában a toronydarus veszi észre elõször a „sárga mellényeseket”, majd CB-rádión értesíti a környezõ építkezések darusait és építésvezetõit, hogy akinél valami nincs rendben, az szedje a sátorfáját. Antal elmondta, hogy akit mégis ott találnak az építkezésen, annak az elõre betanított szöveget kell elõadnia, ami általában az, hogy egy rokonát kereste itt, de nem találja, vagy hogy aznap jött elõször megnézni a munkát, de nem valószínû, hogy ide jön dolgozni. A többiek pedig akár órákon át várják a közeli boltban, hogy elmenjenek az ellenõrök. Ez persze milliós kiesést is jelenthet, ha egy építkezés alatt többször elõfordul. A brigádvezetõ azt is hozzátette, hogy már az ellenõrök is felkészültebbek, ezért igyekeznek hirtelen lecsapni, így elõfordult, hogy BKV-val érkezett egy fiatal srác, majd a hátizsákjából hirtelen elõvette a munkaügyis mellényt.
A lapunknak nyilatkozó közép- és nagyvállalkozók egyetértettek abban, hogy nagy probléma az állam bizalmatlansága. Szerintük nem gátolni, hanem engedni kellene az egymásnak való segítséget, amelynek jelenleg szinte minden formáját feketemunkának titulálja az állam. Fontos cél lenne Magyarország vonzóbbá tétele a külföldi befektetõk számára, hogy minél több ember kaphasson munkát. Az építõipar megmentését pedig mindenképpen a gazdaság élénkítésében látják, nem pedig az adóterhek megnövelésében.