Papp Levente, Brüsszel
Történelmi fordulat előtt áll a világ

Nicolas Sarkozy francia elnök a globális pénzügyi reform mellett tört lándzsát Brüsszelben. A pénzügyi krízis gazdasági hatásai egyelõre felmérhetetlenek, még senki nem tudja, hogy a világgazdaságban milyen mértékû válságról lehet beszélni, de a növekedési prognózisok borúlátóak. Washingtonban történelmi lehet a „G20” csúcs.

Nem lehet a ’40-es években lefektetett pénzügyi alapelvekkel mûködtetni a világot 2008-ban - állapították meg az EU kormány- és államfõi Brüsszelben az EU-csúcson. Nicolas Sarkozy mindenre kiterjedõ, szigorú nemzetközi ellenõrzési mechanizmusokat tart szükségesnek a hasonló válságok elkerülésére. Sarkozy szerint nem kell bûnbakot keresni, de nyilvánvaló, hogy a válság az USA-ból indult ki, ami azt jelzi, hogy eljárt az idõ a második világháború után létrejött amerikai vezetésû nemzetközi pénzügyi rendszer fölött. Az unió vezetõi nagyjából egyetértenek a globális pénzügyi reform szükségét illetõen, de többen óvnak a piac túlszabályozásától. A svéd miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt szerint a túlszabályozás még a jelenlegieknél is nagyobb károkat okozhat. A héten az EU-vezetõk egy része a „G20+1” csúcs keretében próbálja az USA-t meggyõzni a pénzügyi reformtervekrõl, illetve egy globális ellenõrzõ-rendszer kiépítésérõl. José Manuel Barroso EU-bizottsági elnök szerint a G20 csúcs nem fog kudarcot vallani, sõt „történelmi jelentõségû lesz”.
Az 1929. október 29-ei tõzsdekrach idején zajlottak utoljára a mostanihoz fogható események, bár a jelenlegi helyzet sokban különbözik. Az akkori pénzügyi válságban nem voltak bankmentõ csomagok, és a Halloween átkának tartott „fekete kedd” után, amikor a New York-i tõzsde összeomlott, elkerülhetetlenül következett be az egész világgazdaságot érintõ válság, az úgynevezett „nagy depresszió” idõszaka. A nagy gazdasági világválság Európára gyakorolt hatásai komoly szerepet játszottak abban, hogy Németországban a reménytelenül magas munkanélküliséget és inflációt orvosolni képesnek tartott fasiszta pártvezér, Adolf Hitler került hatalomra.
Alan Greenspan, az amerikai központi bank szerepét ellátó Fed volt elnöke szerint olyan pénzügyi válság, mint a mostani, százévente csak egy van. Az, hogy most mégsem beszélhetünk nagy gazdasági világválságról, csupán az eltelt hetvenkilenc év tapasztalatainak és a viszonylag gyors globális összefogásnak köszönhető. Ennek jegyében születtek meg a bankmentõ csomagok is. Mégis voltak és lesznek is áldozatai a krízisnek, mint például az 1850-ben alapított amerikai Lehman Brothers pénzintézet, amely az 1929-es válságot túlélte, a mostaninak azonban az elsõ nagy áldozata volt, mivel túl gyorsan, még a mentõcsomagok elterjedése elõtt dõlt be. A károk a gyors állami beavatkozások miatt jelentõsen lecsökkentek. De vajon milyen negatív hatásai lesznek a mostani pénzügyi válságnak a reálgazdaságban?
Az elsõ számú közellenség a válság nyomán terjedõ munkanélküliség, ami folyamatosan növeli az állami kiadásokat, hiszen a szociális segélyek iránti igény megugrik. Alig lesz a gazdaságnak olyan ágazata, amit ne érintene a válság szele által keltett munkaerõ-leépítés vagy csõdhullám. A munkanélküli segélyben részesülõ amerikaiak száma huszonöt éves rekordot döntött, és eléri a 3,85 milliót. Európában is hasonló tendenciák mutatkoznak. A Lehman Brothers például 26 200 fõnek adott munkát 2008-ban. A három nagy amerikai autógyártó, a General Motors (GM), a Chrysler és a Ford jövõre könnyen bezárhatja kapuit, sõt a GM-nél elkerülhetetlen a csõd, ha nem kap hathatós állami segítséget a Washingtonban segélyért kilincselõ amerikai autólobbi. Európában különösen Németországban és Franciaországban aggasztó a magas munkanélküliség, de Nagy-Britanniában is kampányt terveznek az idegen-gyûlölet ellen, nehogy a britek haragja a bevándorló munkavállalók ellen forduljon, akiket esetleg munkahelyük elvesztéséért okolhatnak. Világméretekben tízmilliók szegényedhetnek el, ezért szak­értõk a bûnözési hullám felerõsödésétõl tartanak.
Az Európai Bizottság által közzétett elõrejelzés szerint 2008-ban 1,4 százalékra csökken a gazdasági növekedés az EU-ban. Ennél is rosszabb a 2009-es prognózis, miszerint jövõre egészen minimális, mindössze 0,2 százalékos lehet a bõvülés. A legfejlettebb tagállamokat tömörítõ eurózónában jövõre hajmeresztõen alacsony, 0,1 százalékos növekedést várnak csupán.