Szlazsánszky Ferenc
Veszélyes játék a nemzeti érzelmekkel

Szélsõség és szél­sõség között akkora a különbség, mint Makó és Jeruzsálem között - érvelt Gyurcsány Ferenc a parlamentben, arra utalva, hogy a magyarországi szélsõségesek marginális pozícióban vannak, míg szlovák megfelelõik tagjai az ottani kormánynak.

Fotó: V. Sz.

A magyar szurkolók brutális megverésébe torkollt Dunaszerdahely-Slovan Bratislava futballmérkõzés óta kormányszinten keresik a szlovák-magyar viszony el­durvulásának felelõseit, ám idõ­közben mindkét oldalon olyan események történtek, melyek távolabb visznek, mintsem közelítenének a megoldáshoz.
Szlovák oldalról az elmúlt két-három hét alatt sem sikerült bemutatni semmilyen bizonyítékot arra, hogy indokolt lett volna véresre verni néhány magyar szurkolót, ennek ellenére mind a szlovák államfõ, mind a belügyminiszter jogosnak és arányosnak ítélte a rendõrattakot.
Magyarországon viszont több kétnyelvû településen lefestették a szlovák feliratokat (amire persze Szlovákiában sem késett a hasonló válasz), szlovák zászlót égettek a nagykövetség elõtt, a szlovák televíziósok leköpdösésével tarkított Kossuth téri tüntetésen „Utálunk Szlovákia” feliratokkal jelent meg a hazai szélsõjobb, ám ennél is tovább - szó szerint minden határon túl - ment a Nemzeti Õrsereg nevû újnyilas szervezet, amikor Szlovákia területén rendezett egyenruhás felvonulást és koszorúzást a második bécsi döntés 70. évfordulóján.

Ez utóbbi esemény fotóit fekete-fehérben megnézve joggal hiheti bárki, hogy világháborús képeket lát. Jogászok szerint a durva provokáció kapcsán Szlovákia akár az Európai Unióhoz is fordulhatott volna. Ezt Jan Slota, a szélsõséges Szlovák Nemzeti Párt nevû kormánypárt elnöke be is ígérte: „Felszólítom az Európai Unió intézményeit, hogy szegüljenek végre szembe a magyarországi helyzettel”, és adják Budapest értésére, hogy megengedhetetlen „a fasizmus népszerûsítésének propagandája” - jelentette ki hétfõn Slota, ám úgy tûnik, Slota blöffölt: az atv.hu érdeklõdésére Johannes Laitenberger, az Európai Bizottság szóvivõje ugyanis azt felelte, nincs tudomása arról, hogy a Bizottság bármilyen hivatalos felkérést kapott volna Szlovákiától.
A szóvivõ levelébõl ugyanakkor kiderül: az unió - ellentétben a magyar miniszterelnökkel - nem tesz különbséget a két ország szélsõségesei között: „Minden tagállam hatóságainak feltétel nélkül el kell határolniuk magukat az Európai Unió értékeivel össze nem egyeztethetõ jelenségek valamennyi megnyilvánulási formájától, legyen az rasszizmus, idegengyûlölet, totalitárius eszme, huliganizmus vagy erõszak” - olvasható a szóvivõ írásbeli válaszában, amibõl az is kiderül, hogy a Bizottságnak nincs általános kompetenciája arra, hogy közvetlenül beavatkozzon az ilyen vagy ehhez hasonló konkrét helyzetekben.
A Hetek által megkérdezett szlovákiai magyarok egyöntetûen állítják, hogy a mindennapok szintjén még nem sikerült megmérgezni a szlovák-magyar viszonyt - annak ellenére, hogy Jan Slota pártja immár két éve tagja a kormánynak, és annak ellenére, hogy Malina Hedvig bántalmazása ügyében a mai napig folyik a kormányzati szintû ködösítés.
Egyes vélemények szerint a mostani ügy - leszámítva a szlovákiai magyarokat - „mindenkinek” jól jön: Slota igazolva látja agyrémeit - „a magyarok el akarják csatolni Szlovákia egy részét” -, a Magyar Koalíció Pártja „megvédheti” a magyarokat, miközben nacionalizmussal vádolhatja a szlovák kormánypártokat, a magyar szélsõjobb - Nemzeti Õrsereg, Magyar Gárda - sajtónyilvánossághoz jutva akciózhat, a magyar kormány pedig átveheti a magyar kisebbség védelmét a Fidesztõl.
Gyurcsány Ferenc kétségtelenül az ügy élére állt, a témában összehívott ötpárti találkozót illetõen ugyanakkor megoszlanak a vélemények: egyesek szerint jó húzás volt, hogy a miniszterelnök ebben a kérdésben is problémamegoldóként pozicionálta magát, ráadásul a nemzeti csúcs, a gazdasági csúcs és az ötpárti találkozó sorozatként értelmezve azt üzeni: ismét a miniszterelnök alakítja a politikát.
Kívülrõl az MSZP vezetése is egységesnek tûnt szlovákügyben, belül azonban forrtak az indulatok. Több vezetõ szocialista politikussal is beszéltünk, akik kifejezték lapunknak, hogy nem értettek egyet azzal, hogy némely kormánytag a nacionalista kártyát is kijátszotta a jelenlegi helyzetben, mivel - mint mondták - a baloldal hagyományától idegen az ilyen eszközök használata. Göncz Kinga külügyminiszter lépéseit pedig több esetben elhibázottnak tartották.
Egy kománytag úgy érvelt, hogy a dunaszerdahelyi szurkolók megverése valódi problémát takar, de azzal, hogy a magyar kormányfõ és a külügyminiszter is exponálta magát az ügyben, az egész botrányt indokolatlanul magas szintre emelték.
„Mára kiderült, hogy a magyar szélsõségesek is ott állnak az események mögött. Legutóbb a Nemzeti Õrsereg darutollas botrányos megemlékezést tartott Szlovákiában a II. bécsi döntés évfordulóján, továbbá a Jobbik és a Magyar Gárda is beszállt az ügybe, Budapesten pedig azok a szélsõséges drukkerek demonstráltak, akik korábban a »Gyurcsány takarodj« rigmust kántálták. Eközben egyre feszültebb lett a viszony a szlovák politikai elittel” - vélekedett forrásunk, aki szerint a szlovák nacionalizmusra nem lehet válasz, hogy a magyar elit is kijátsza a nacionalista kártyát. Ha ez történne, akkor visszamennénk az idõben a Horthy-korszak 20-30-as éveihez. „Tûzzel való játék ez a gazdasági válság idején” - szögezte le az említett kormánytag.
Úgy tudjuk, hogy ezek és az ilyen belsõ kritikák (és a diplomáciai csatornákon érkezõ kritikus jelzések) hozzájárultak ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc kommunikációja sokat finomodott szlovák-ügyben. A múlt héten még õ is inkább a Ficóval való konfliktussal került a sajtóba, a kormánypárti Népszava még a miniszterelnök keménykedését méltatta, ezzel szemben hétfõn a parlamentben már sokkal óvatosabban fogalmazott Gyurcsány.
Ettõl függetlenül Göncz Kinga külügyminiszter kormányon és az MSZP vezetésén belüli kritikusainak száma is megnõtt. „Sikerült a magyar külügynek és így a kormánynak rávinnie magát egy olyan pályára, amelyen a Fidesz van otthon. A Fideszt a nemzetiségi ügyekben, a saját pályáján soha nem tudjuk ’megverni’, viszont sok zavart tudunk okozni saját táborunknak és nemzetközi szövetségeseink között” - mondta a szocialista frakcióvezetés egyik tagja.
Lapunknak többen sérelmezték, és súlyosan elhibázottnak tartották, hogy Göncz Kinga berendelte magához a szlovák nagykövetet, mivel ez a diplomáciai kommunikációban egy rendkívüli eseménynek számít. „A következõ lépés már majdnem a hadüzenet. Ilyen felelõtlenséget nem szabad elkövetni” - fogalmaztak lapunknak, feltéve azt a kérdést, hogy erre a lépésre volt-e mandátuma Göncz Kingának a kormányfõtõl, mivel sem a kormány, sem az MSZP vezérkara nem hozott ilyen értelmû döntést.
„Sajnálom, hogy a kormánynak nem volt stratégiája az ügy kezelésére, hanem csak rögtönzés zajlott. Úgy tûnt, mintha az lett volna a cél, hogy a híradókban elsõként a kormány álláspontját olvassák be, és így nyerjük meg a »headline-versenyt« a Fidesz elõtt” - érvelt a frakcióvezetés egyik tagja.