Hechs László
A botlás városa
A Jeruzsálem-kérdés miatt nem sikerült a Livni-koalíció alakítása

Nem ad más képviselõnek kor­mányalakítási megbízatást és az általános választások elõrehozatala mellett foglal állást - jelentette be Simon Peresz köztársasági elnök, miután Cipi Livni miniszterelnök-jelölt közölte, hogy kormányalakítási tárgyalásai kudarcot vallottak. Az elõrehozott választásokra 2010 helyett már jövõ februárban sor kerül.

Peresz nyilatkozata alapján a Kadima visszavonta a knesszetben a parlament feloszlatásáról szóló törvényjavaslatot, majd a nagyobb pártok közös megegyezéssel 2009. február 10-ére tûzték ki az ország­gyûlési választásokat. (Ha a knesszet önmagát oszlatta volna fel, akkor a választásra a fenti idõpontnál még késõbb került volna sor. Egyes kisebb pártok ugyanis elhúzhatták volna a folyamatot, ami a jelenlegi helyzetben az ország érdekei ellen hatott volna.) Így Peresz hétfõi nyilatkozatát követõ 111. napon a választásokra valóban sor is kerül.
Cipi Livni miniszterelnök-jelölt közölte: „ragaszkodik elveihez, és nem enged a Sasz zsarolásának”. Nyilatkozata szerint hajlandó lett volna áldozatot hozni egy, a választások elkerülésével kiépítendõ koalíciós kormány létrehozása érdekében, de nem akarta kockáztatni Izrael pénzügyi és politikai jövõjét, sem egy jobb jövõ és egy különbözõ politika reményét. „Vannak árak, amelyek megfizethetõk, árak, amelyet mások hajlandóak megfizetni - de én nem akarok az állam és az izraeli polgárok kárára lenni azzal, hogy egy bénaságra ítélt kormány miniszterelnöke vagyok” - közölte Livni.
Livni az Ehud Barakkal kötött koalíciós egyezményben szemrebbenés nélkül kielégítette a Munkapárt pénzügyi követeléseit. Izrael hatvanéves története során még egyszer sem fordult elõ, hogy a költségvetés elutasítása miatt bukott volna meg egy kormány vagy kormányalakítás. Ebbõl a szempontból egyik izraeli párt sem különbözik a másiktól, a pártok vezetõirõl nem is beszélve. A mostani kormányalakítás sem a pénzen, hanem Jeruzsálem egysége megõrzésében vallott kudarcot.
Éli Jisaj ipari és kereskedelmi miniszter, a Sasz párt elnöke, már elõre közölte, hogy a pártot irányító Tóra Bölcseinek Tanácsa élén Ovádjá Joszéf rabbival közösen elutasította a koalícióhoz való csatlakozást, és ez a döntés végleges. A párt feltétele volt, hogy emeljék a sokgyermekes és szegény izraeli családoknak járó családi pótlék összegét, valamint Livni adjon biztosítékot arra, hogy Jeruzsálem Izrael egységes és oszthatatlan fõvárosa marad. E két követelés nem a párt, de az egész ország javát szolgálta volna.
„Jeruzsálem nem eladó, és a Sasz ragaszkodik elveihez” - közölte a Sasz elnöke, aki már egy évvel ezelõtt jelezte, hogy amennyiben Olmert kormánya Jeruzsálem és benne a Templom-hegy feladásáról tárgyal, akkor kilép a kormányból. Ebbõl is világos, hogy Livni kísérlete - állításával ellentétben - nem a jóléti kiadások növelésén, hanem Jeruzsálem ügyében futott zátonyra. Livni a pénzügyi követelést még teljesítette volna, ha a Sasz lemond Jeruzsálem oszthatatlanságáról. Livni arra azonban már semmilyen körülmények között nem volt hajlandó arra, hogy Jeruzsálem egységének fenntartására elõzetes biztosítékot nyújtson.
A Sasz követelésének visszautasításával Livni világossá tette, hogy a város megosztása, azaz a Templom-hegynek és a város arabok lakta negyedeinek az átadása olyan központi tétele külpolitikájának, amirõl nem tud lemondani. Ez azt is jelenti, hogy Livni elsõsorban a posztcionista baloldalról várja a szavazatokat a választásokon. A Sasz viszont ezzel a döntésével jelezte, hogy a teljes izraeli szuverenitás megõrzése Jeruzsálemben fontosabb, mint a családi pótlék emelése. Emellett az, hogy Jeruzsálem szerepe miatt vallottak kudarcot Livni tárgyalásai, azt is jelzi, hogy az elkövetkezendõ választási kampányban Jeruzsálem és benne a Templom-hegy szuverenitásának megõrzése vagy felszámolása központi jelentõségû kérdés lesz.
A Sasz elutasítását követõen még felvetõdött, hogy a Kadima alakíthatna egy 66 képviselõbõl álló baloldali koalíciót a Munkapárt, a szélsõbaloldali-liberális Merec, a nyugdíjas párt (GIL) és az Egyesült Tóra Judaizmus egyik pártjának támogatásával. (Dája Itzik ekkor kérte a Peresszel való találkozó elhalasztását.) Ám ez a opció a közlekedési miniszter, Saul Mofáz ellenállásán bukott meg, miután a párt belsõ választásán néhány száz szavazattal alulmaradt egykori vezérkari fõnök és a mögé felsorakozott, a Kadimának a Likudhoz közelebb álló képviselõi bejelentették: ezt a kormányt nem szavaznák meg a knesszetben. Ez a lehetõség így lekerült a napirendrõl, pedig Ehud Barak - akinek a pártja meglehetõsen gyengén szerepel a közvélemény-kutatásokban - erõteljesen támogatta volna. Livni tanácsadói sem támogatták, mert arra gondoltak, hogy amennyiben Livni mégis a választások mellett dönt: a tisztakezû izraeli vezetõ benyomását keltheti, aki nem enged a jobboldali Sasz párt zsarolásának. Mindenestre Mofáz és csoportja különállása intõ jel lehet Livninek, hogy nem veheti biztosnak, hogy az elkövetkezendõ idõkben a Kadima egysége érintetlen marad.
Egy nappal azután, hogy Livni visszaadta megbízatását Simon Peresz köztársasági elnöknek, a közvélemény-kutatások némi Kadima-elõnyt mutattak ki. Livni imázsa, hogy „nem enged a zsarolásnak”, valóban emelte a párt támogatottságát. A Dahaf kutatóintézet felmérése szerint, amennyiben a választások most lennének, a Kadima a knesszet 120 helyébõl 29 mandátumot szerezne meg, míg a Likud csak 26-ot. A Munkapárt azonban mindössze 11 képviselõi helyet szerezne, szemben a jelenlegi 19 mandátummal. A TNS telefonos közvélemény-kutató felmérése szerint a Kadima 31 helyével szemben a Likud 29-et szerezne.
Ami a palesztinokkal folytatott tárgyalásokat illeti, megbízatás híján most le kell hogy álljanak. Olmertnek ügyvezetõ miniszterelnökként erre nincs mandátuma, Abbaszé pedig rövidesen lejár. Az iráni „idõzített bomba” azonban tovább ketyeg. A jeruzsálemi polgármesteri választásokig még két hét van hátra, amelynek nagy esélyese a Kadimából éppen a Jeruzsálemrõl folytatott tárgyalások miatt kilépett Nír Barkat lehet. Az amerikai elnökválasztásig is már csak napok vannak hátra. Az izraeli politikában még egy nap is nagy idõ, nemhogy három hónap, így februárig izgalmas idõszak várható a Közel-Keleten is.