Sebestyén István, Hazafi Zsolt
Elmaradt az infarktus
Katasztrófaelhárítás IMF-hitellel

Botrányos, hogy Magyarország egyetlen európai uniós tagállamként kénytelen visszamenekülni a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank hiteler­nyõje alá. Ezt Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke nyilatkozta lapunknak. Szerinte a 25,1 milliárd dolláros hitelkeretrõl szóló megállapodás azt jelenti, hogy enélkül bármikor bedõlhet az államkassza. Információink szerint a hitelért cserébe vállalt megszorító intézkedések sokkal keményebbek is lehettek volna.

Fotó: Vörös Szilárd

Úgy tûnik, a közszférában dolgozók jövõre búcsút inthetnek a béremelésnek és a 13. havi fizetésüknek; a nyugdíjasok kevésbé járnak rosszul: esetükben a 13. havi kifizetést csak az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érõktõl vonják meg, igaz, az összeget 80 ezer forintban maximalizálják. Ezenkívül az állami vállalatok bérköltségein, a kormányzati kommunikáción és az államigazgatás beszerzésein is spórolna a kormány. Ezzel összességében mintegy 400 milliárd forintot spórolna a költségvetés - ez az ára annak a 25,1 milliárd dolláros készenléti hitelkeretnek, amelyet a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az Európai Központi Bank bocsát Magyarország rendelkezésére (ezen belül az IMF 15,7 milliárd, az EKB 8,1 milliárd, a Világbank pedig 1,3 milliárd dollár hitelt vállalt). A lehívható keretösszeg a költségvetés egyensúlyának megtartására, illetve a forint védelmére fordítható.
Információink szerint a költségvetési kiadáscsökkentésre vonatkozó vállalást komoly alkudozás elõzte meg, az IMF szakértõi ugyanis a GDP 1 százalékos emelkedése helyett 2,5 százalékos csökkenéssel és ennek meg­felelõen 800-900 milliárd forintos kiadáscsökkentéssel kalkuláltak, ami jóval érzékenyebb megszorításokat tett volna szükségessé. A kormány oldaláról viszont eleinte csak „jelképes” tételeket áldoztak volna fel a cél érdekében. Az egyezkedés eredménye volt az 1 százalékra tervezett GDP-csökkenés, illetve az ötpárti egyeztetésen bejelentett megszorító csomag.
Ahhoz, hogy az MSZP beadta a derekát, két dolog is szükséges volt. Elõször is az ország az elmúlt hetekben többször is került drámai helyzetbe, félõ volt, hogy „összeomlik” a forint. Ez utóbbi a „reális”’ rémálmok szerint 400 forintos eurót is jelenthetett volna, beláthatatlan következményekkel. Hétfõn az IMF-fel történt megegyezés bejelentéséig zuhant a forint, az egyezség volt a vészfék. Vezetõ közgazdászoktól úgy értesültünk, hogy soha nem volt még ennyire kritikus helyzetben az ország, mint az elmúlt hetekben.
Másrészt a tárgyalásokon Veres János pénzügyminiszter is „bedobta magát”. Korábban úgy tûnt, hogy a miniszterelnök Bajnai Gordon gazdasági és Draskovics Tibor igazságügyi minisztert (egykori pénzügyminisztert) preferálja a pénzügypolitika érdemi kialakításában. A miniszterelnök Megegyezés címû, azóta teljesen elfelejtett programjának kidolgozásában nem vették figyelembe Veres intencióit. A pénzügyminiszter a nyár során egyébként a frakcióban többször szembe ment a miniszterelnökkel, és a frakció Verest támogatta. Az MSZP-ben úgy tartják, hogy a pénzügyi kérdésekben a frakciótagok inkább a kialakult helyzet felelõsségét átérzõ Veresre hallgatnak - így volt ez most is, az IMF-„feltételek” elfogadásakor.
Az MSZP-frakció az IMF-hitelkeretet és a kiadáscsökkentést is támogatja, bár több szocialista politikus lapunknak kritikát fogalmazott meg ezek kommunikációjával kapcsolatban. Értékelésük szerint úgy is „el lehetett volna adni” a megszorítást, hogy a kormány megvédte a 13. havi nyugdíjak több mint felét. Ez azért is lett volna fontos, mert attól (joggal) tartanak, hogy e kényszerû intézkedés után a megmaradt szavazóbázisuk jelentõs részét képezõ nyugdíjasok is elpártolnak tõlük.
A Fidesz helyzetértékelése éppen fordított. Kósa Lajos alelnök szerint kétes dicsõség az IMF-támogatás igénybevétele, ugyanis ilyet harmadik világbeli országok szoktak kapni. Szerinte a válságkezelésben az elsõ lépés Gyurcsány lemondása kellene hogy legyen. Orbán Viktor pártelnök egy energiaügyi konferencián úgy fogalmazott: ennyi erõvel az Afrikai Államok Közösségéhez is csatlakozhattunk volna. Mint mondta, 1998-ban miniszterelnökként õ jelentette be, hogy Magyarország megszabadult IMF-kötöttségeitõl, most viszont mi vagyunk az elsõk az unión belül, akik megállapodást kötnek a Valutaalappal, és ezzel visszajutunk oda, ahol tíz éve voltunk. Varga Mihály alelnök az ATV-ben euroszkeptikus hangokat ütött meg. (Úgy tudjuk, az MSZP a közeljövõben kampányt építhet ezekre a kijelentésekre, elõvéve Orbán korábbi szavait, miszerint van élet az unión kívül is.)
A kérdés politikai vonatkozásai kapcsán a nagyobbik ellenzéki párt politikusai - háttérbeszélgetésekben - értelemszerûen nem ennyire borúlátóak, arra számítanak ugyanis, hogy a megszorítások miatti elégedetlenség az õ szavazóbázisukat gyarapítja majd.
A KDNP elutasítja az IMF-fel kötendõ megállapodást, míg az SZDSZ támogatja. Fodorista körökben egyébként úgy vélik, elkerülhetetlen lesz a költségvetés megszavazása, ugyanis a tervezet - a történtek után - az általuk szorgalmazott takarékos változatban fog az Országgyûlés elé kerülni.
Bod Péter Ákos, egykori jegybankelnök szerint botrány, ami történt. „Nincs másik uniós tagország, amely rászorult volna, hogy visszameneküljön a Valutaalap és a Világbank hitelernyõje alá. Az, hogy a kormány ezt szükségesnek találta, azt jelenti, hogy sokkal rosszabb a helyzet annál, amit nekünk két hete, a nemzeti csúcson mondtak. Arról van szó, hogy a hitelkeret hiányában fizetésképtelenné válhat az ország, bedõlhet az államkassza” - fejtette ki lapunknak az egyetemi tanár. Hozzátette: egyértelmû, hogy a globális pénzügyi válságnak vannak objektív hatásai, ám jelentõs különbségek vannak abban, hogy ezek melyik országot miként érintik.
„Szlovákia esetében mindössze annyi történik, hogy az idei 6,5 százalékos gazdasági növekedés 5 százalékra csökken, miközben mi jelenleg már mínusz 1 százalékos növekedéssel számolunk. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a 2001 óta érvényesülõ lazább gazdaságpolitika eredménye az, hogy itt tartunk. Akkor 51 százalék volt a GDP-hez viszonyított adósságállományunk, jelenleg 67 százalék. Vagyis Magyarország távolról sem egy Ferrari, hanem egy magas és súlyos rakományt cipelõ IFA, ami éles kanyarhoz érkezett. Komoly a veszélye annak, hogy felborulunk” - fogalmazott Bod Péter Ákos. Megjegyezte: ha az ezredfordulótól kezdve igyekeztünk volna leszorítani a költségvetési hiányt, most a szlovákokkal együtt léphetnénk be az eurózónába, és egybõl megszûnnének a forintárfolyam miatti problémák.
„Hogy a megszorító intézkedések milyen hatással lesznek Gyurcsány és pártja választói megítélésére, az nagyban függ attól, hogy a miniszterelnök miként képes ezeket a lépéseket tálalni, elsõsorban saját bázisának” - nyilatkozta lapunknak a válságkezelés politikai vonatkozásai kapcsán Somogyi Zoltán, a Political Capital igazgatója. Szerinte ugyanakkor kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e a megszorításokat eredményesen kommunikálni egy olyan közegben, ahol az emberek jelentõs része elkényelmesedett, a lehetõségeinél általában többet költ, a megoldásokat pedig jellemzõen az államtól várja.
„A válság egyébként a kormányfõk számára általában jó lehetõség saját pozíciójuk erõsítésére, amennyiben a tudást és a tettrekészséget sikerül ebben a szituációban sugározniuk. Most kiderül, hogy Gyurcsány el tud-e szakadni az »elemzõ-tanakodó« imidzsétõl, és - például brit kollégájához, az elmúlt hetekben megerõsödõ Gordon Brownhoz hasonlóan - menedzser típusú miniszterelnökké válik-e” - folytatta Somogyi.
A Gyurcsány lemondását követelõ, és a közgazdászok körében többnyire elutasított adócsökkentési elméletet preferáló Fidesz kapcsán a politológus úgy véli, a legnagyobb ellenzéki párt nem a jelenben kíván adekvát válaszokat adni, hanem a 2010-es választásokra készül. „Egy év múlva, amikor az emberek bõrükön érzik majd a pénzügyi válság hatásait, a Fidesz hitelesnek tûnve mondhatja, hogy mi más utat javasoltunk, az megoldotta volna a problémákat” - vélekedett Somogyi Zoltán.