Földvári Katalin
A nyuszi mindent visz

A nyuszis cuccok garantált kasszasikert jelentenek a gyerekek között. Nyuszik díszítik a füzeteket, tolltartókat, öveket, ruhadarabokat, és a kislányok kikönyörgik õket a szüleiktõl. A szülõk nem szeretik, ha nyaggatják õket, ezért oda se nézve nyúlnak a pénztárcájuk után.

A „play” ugye azt jelenti, játszani, tehát gyereknek való. Zseniális ötlet volt tehát annak idején Hugh Hef­nertõl a „playboy” név, ötvenöt évvel késõbb is pont ugyanúgy csapdába ejti a kikapcsolódásra vágyókat, mint amikor elindította ezzel a névvel a lapját.
A Playboy alapítója csak játszani szeretett volna, kiszabadulni a szorosnak érzett protestáns erkölcsi felfogásból, amely szerinte olyan szigorúvá és szárazzá tette az életet. Elsõ kézbõl tapasztalhatta, mivel konzervatív protestáns családba született, felmenõi pedig a leghíresebb puritán alapító atyák közé tartoztak, akik Európából Massachusettsbe érkeztek, hogy új világot teremtsenek.
A leszármazott a felnõtté válás felelõssége helyett örök játszóteret igyekezett teremteni az élet harcterébõl férfitársai számára. Elõvette a régi, poros, nem túlzottan hízelgõ jelentéssel bíró „playboy” szót a szótárból, új jelentéssel ruházta fel, és valami olyasmit ígér, hogy meg lehet maradni örökké gondtalan srácnak, aki számára az élet könnyû és édes - és felelõsségmentes. A lányokból nyuszit csinált, hogy velük se legyen gond, vagyis a „menny” gyakorlatilag elérhetõvé vált a földön a playboyok számára. A nyuszik további sorsa lényegtelen ebbõl a szemszögbõl.
Nos, a füzetekre, tolltartókra, övekre és ruhadarabokra nyomott nyuszifej ezt az életfelfogást szimbolizálja. Ha jól meggondoljuk - és a gondolkodás sosem árt -, akár korainak is találhatnánk, hogy a gyerekeink ezt képviseljék. A divat mégis ezt diktálja: ki tudja, miért, fontosnak tûnik, hogy minél elõbb megszoktassák velük a Playboy nyuszi figuráját.
Legalább ennyire frivol gyerekek kezében viszontlátni a halállal barátkozó szimbólumokat. Rózsaszín kendõcske kislányoknak, elején hatalmas fehér halálfejjel - milyen édes! Tucatnyi halálfejjel díszített oldaltáska tiniknek - nagyon menõ! A papírüzletek kínálatában a füzetborítókon koporsóból fehér ruhában kikászálódó nõi kísértet, sírok közt bolyongó bõrruhás leányzó, hosszú késsel gyilkoló horrorisztikus figura - ezek többnyire a szintén tiniknek szánt zenék klipjeit reklámozzák. Mi még kék papírosba kötöttük a füzeteinket, a felsõ harmadban kínos pontossággal felragasztott piros szélû vignettával… Az sem volt egy leányálom, de ez valóságos rémálom.
A halál és az élet, a morál és az „alternatív” erkölcs már a boltok polcain is választásra kényszerítenek bennünket. A divat azon fáradozik, hogy megmondja, kik legyünk, meg akar jelölni minket a kiválasztott áruk révén, hogy könnyebb dolga legyen. Már azt sem várja meg, hogy felnõjünk, elõre kialakított pályát készít. A társadalom elé máris olyan életképet vetít, amirõl talán még a Playboy alapítója sem álmodott: min­den nõ, akit a média a szobánkba hoz, valójában nyuszi, nézegetni lehet, aztán elfelejteni, és jöhet a következõ. Aki nõ létére felöltözve jelenik meg a képernyõn, az már gyanús, találgatásokra ad okot, hogy vajon mit rejteget, miért nem akarja megmutatni magát. Nagypapák dicsekednek az unokájukról megjelent erotikus képekkel, szülõk büszkék a gyermekükre, ha egy férfimagazin alkalmasnak találta õt arra, hogy képeket készítsen róla, színésznõknek, mûsorvezetõknek, modelleknek pedig szinte már kötelezõ. Az újságosok a törvény rendelkezése ellenére egy ötéves számára is elérhető szemmagasságban és az elsõ sorban teszik ki az ilyen képekkel hirdetett újságokat a standjukon, a benzinkutak DVD- és lapkínálatáról már nem is beszélve. És nincs szülõi vagy polgárjogi megmozdulás, ami érvényt akarna szerezni a törvénynek a gyerekek védelmében, pedig a demokrácia ilyen megmozdulásokra is lehetõséget nyújtana. Ellenkezõleg, a családok a kialakult játékszabályoknak megfelelõen készítik fel a gyermekeiket az érvényesülésre, a divatnak megfelelõen öltöztetik õket, szépségversenyekre küldik és szereplésre ösztönzik õket olyan áron is, hogy némelyik versenyfeltétel a pedofília határát súrolja. A világ egyik legszebb kislánya címet kiérdemlõ magyar kislány fotóin és klipjein mintha egy felnõtt nõ pózolna, mozogna, nem pedig egy tízéves, a korának megfelelõen fejletlen kislány - az „ízléses erotika” tehát már tízévesen is versenykategória…
A demokrácia szerencsére millió választási lehetõséget kínál, a divatnak vannak ugyan diktátorai, de kényszeríteni mégsem tudnak senkit arra, hogy vásároljon. A jövõ iránti felelõsségtudat jól jön tehát a boltok polcai elõtt is, meg amúgy is válság van, okunk tehát bõven van a megfontolt vásárlásra.