Major Nóra
Warren Buffett
Az ember, aki mindig nyert a válságokon

Ki az, aki még a globális recesszió idején is változatlan lendülettel vásárolja fel a környezõ cégeket? Ki az, akit mind a két amerikai elnökjelölt örömmel választana kormánya pénzügyminiszterének? Ki az, aki vagyona kétharmadát eladományozza, ha úgy hozza úri jókedve? Õ Warren Buffett, aki méltán nyerte el idén a „világ leggazdagabb embere” címet.

Ennek az SZTK-keretes szemüveget viselõ öregúrnak a neve negyven éve fogalom a pénzügyi világban. Befektetési manõvereit sok millióan lesik, hiszen „értékalapú stratégiája” ritkán vallott kudarcot. Cégének jellegzetes Buffett-humorral fûszerezett éves jelentését úgy olvassák, mint mások a Harry Pottert. Egy vele elköltött ebédért pedig a világ minden tájáról milliárdosok versengenek. Õ viszont - 62 milliárd dolláros vagyonához mérten - szerényen él 1957-ben vásárolt házában. Se testõre, se mobiltelefonja, még egy PC sem csúfítja íróasztalát. Elégedett, ha maga vezetheti az autóját és megvan a napi hamburgeradagja, amit szívesen öblít le egy doboz Coca-Colával.
Buffett sosem titkolta, hogy a sors kegyeltje: „a megfelelõ helyen voltam a megfelelõ idõben, és sokat köszönhetek azoknak az embereknek, akik körülvettek”. Valóban, Howard Buffett omahai honatya és részvénybróker három gyermeke nem szenvedett hiányt sem az anyagi javak, sem az üzleti rafinéria terén. Egyetlen fia, Warren, az ifjú fejszámolómûvész is hamar ráérzett az adok-veszek ízére. Hatévesen, míg társai fogócskáztak, õ több karton üdítõvel üzletelt: olcsón vette és drágán adta. Spórolt pénzén tizenegy évesen megvásárolta elsõ részvényét, ami életre szóló tanulságot hozott számára. Amikor a papír árfolyama lecsökkent, a fiatal Buffett megijedt, így amikor újra a vásárolt érték fölé került egy kicsit az ára, rögtön el is adta. Hiba volt. Ha tovább várt volna, az eredeti összeg ötszörösét látta volna viszont. Ebbõl azonban rögtön levonta elsõ befektetési elvét: a türelem nagy erény.
Tizenhét éves korára - amikor érettségizett - már ötezer dollár félretett pénze volt újságkihordásból, amibõl egy darabka földet vett és bérbe adta. Apai tanácsra a Wharton Business Schoolban kezdett tanulni, ám két év után abbahagyta, mert úgy érezte, többet tud, mint a professzorok. Ezek után szülõhelyén, a Nebraskai Egyetemen szerzett üzleti diplomát, mindössze három év alatt. Buffett ezt követõen jelentkezett a patinás Harwardra, ahonnan viszont „fiatal kora” miatt elutasították. Csüggedés helyett azonban örömmel járt a Columbia szemináriumaira, mivel ott mentora és példaképe, Ben Graham oktatott. Graham legfõbb tanítása volt, hogy a vállalatok igazi értékét nem a tõzsdei árfolyamuk mutatja, hanem sokkal inkább a mérlegük és eredménykimutatásuk. Az ifjú Buffett megszívlelte a tanácsot, ám késõbb továbbfejlesztette: a cég értékére jelentõs befolyással van a vezetõk minõsége, a személyi kiadások szintje és a piaci részesedés is. Miután az ifjú végzõst óva intették a Wall Streettõl, a lelkes Buffett hazatért, és apja brókercégénél kezdett dolgozni.
Ez idõ tájt ismerkedett meg Buffett Susan Thompsonnal, akit rövid ismeretség után, alig huszonkét évesen, feleségül is vett. A „tanulóévek” után Graham igazi munkát ajánlott tanítványának, és õ pár év alatt annyi pénzt keresett, hogy megalapíthatta saját vagyonkezelõ cégét. Még a harmincat sem töltötte be, mire háromgyermekes apa lett, és emellett hét cég tulajdonosa is. 1962-ben részesedést vásárolt a csõdközeli textilipari Berkshire Hathawayben, amely azóta is - némi profilváltás után - a Buffett-birodalom lelke. A milliárdos legkedveltebb befektetési célpontjai mindig is az alulértékelt cégek voltak. Utánozhatatlan érzékkel válogatta „áldozatait”, aminek köszönhetõen harmincegy év alatt átlag 25 százalékos profitrátát produkált. Buffett sosem rohant a kockázatos üzletek után: az ezredforduló dotcom õrületébe se vetette bele magát rögtön, inkább kivárta a stabilizációt.
Sokat emlegetik 1988-as húzását is, amikor bevásárolta magát a Coca-Cola Companybe. Anno senki sem hitt a barna nedû sikerében, Buffett szemei elõtt azonban hatalmas tengerentúli megrendelések lebegtek.
Pénzügyi sikereihez hasonlóan magánélete sem szokványosan alakult. Több mint húsz év házasság után felesége - aki az üzleti életben is aktív támogatója volt - különköltözött tõle, habár tavaly elõtti haláláig papíron házasok maradtak. Távkapcsolatuk idején a híres abortuszpárti lobbista Susan maga szervezte a randikat férje számára, és áldását adta a pincérnõ Astrid Menks­szel való együttélésére is, akivel Warren 76 évesen házasodott össze.
Elsõ felesége halála után a pénzguru világot rengetõ bejelentést tett: akkori vagyonának kétharmadát (31 milliárd dollárt) jótékony célokra ajánlotta fel, többek között Bill Gates és felesége alapítványa számára. Ugyanebben az évben Buffettbõl tévés rajzfilmfigurát is kreáltak, hogy a 8-12 éves korosztálynak pénzügyi alapismereteket adjon át. Buffett sarkos nézeteket vall a nemzetgazdaságot illetõen: nem híve például az örökséghagyásnak, sem a külföldi adósságoknak. Szerinte a társadalomból termelt vagyont vissza kell adni a társadalomnak, nem pedig generációk között vándoroltatni vagy más országoknak „ajándékozni”. A demokratapárti pénzember nemrég azt is nehezményezte, hogy az USA-ban a gazdagok kevesebb adót fizetnek, mint a középosztály. Buffett tudja, mit beszél: éves nyereségadójával képes egy fél munkanapra fenntartani a teljes államapparátust.
„Annyi pénzt hagyok a gyerekeimre, amennyivel bármit megtehetnek, de nem annyit, hogy semmittevõkké váljanak.” A három utód is helyesli ezt. Nem csoda, hiszen már gyerekkorukban szembesültek apjuk elveivel, amikor nyugtát kellett adniuk húsz dollárról, vagy amikor „atyai jutalékfizetésre” kötelezte õket egy-egy befektetésük után.
„Utoljára gyerekkoromban láttam a gazdaság miatt ennyire aggódó embereket” - mondta a jelenlegi krízis láttán, de szarkazmus mellett sokat tesz a károk enyhítéséért is. Legutóbb nyolcmilliárd dollárral szállt be a General Electricbe és a Goldman Sachs Befektetési Bankba, esélyt adva ezzel a túlélésre.