Hetek-összeállítás
Veszélyzónában Magyarország

Magyarország a 13. helyen áll a veszélyesnek minõsített országok rangsorában. Szégyenszemre olyan országokkal kerültünk egy „társaságba”, mint a gyakorlatilag a polgárháború szélén táncoló Pakisztán vagy a kommunizmusból éledezõ, évszázadok óta fejletlen Vietnam.

Az angolszász gazdasági újságok hetek óta azt latolgatják, hogy mely ország követheti Izland sorsát, ahol rendkívül gyorsan összeomlott a bankrendszer. Bár Izland lakossága alig több 300 ezer fõ­nél, mégis a csõd szimbóluma lett. Ennek az az oka, hogy gazdasága korábban egészségesnek tûnt, sõt jelentõs életszínvonal-emelkedést éltek át az izlandiak. Igaz, ezért rendkívüli mértékben eladósodtak devizában - ma már Izland folyó fizetési mérlegének hiánya meghaladja a GDP 8 százalékát.
A BusinessWeek címû gazdasági hetilap az IMF, a Standard & Poor hitelminõsítõ intézet és a Bloomberg adatai alapján számba vette, hogy mely országok bankrendszere vagy kormányai juthatnak el az összeomlásig. Magyarország, Izlandot is beleérve, a 13. helyen áll. A lista adatait kiegészítettük a The Economist adataival is.

Az északi szigetet a belsõ konfliktusoktól és a terroristaakcióktól szétzilált atomhatalom, Pakisztán követi. Az ázsiai ország politikai instabilitása miatt a befektetõk elmenekültek, a központi bank valutatartaléka egy év alatt 14,4 milliárd dollárról 4,9 milliárdra zuhant. Az ország vezetõi az IMF-tõl várnak segítséget. Legalább 10 milliárd dollárnyi azonnali segítségre van szüksége a fejletlen bankrendszerrel rendelkezõ országnak az összeomlás elkerülése érdekében.
A harmadik legveszélyesebb helyzetben levõ ország Argentína.
A dél-amerikai ország 2001-ben már „összeomlott”, és az akkori csõdbõl épphogy csak kievickélt. Az exportra és a külföldi befektetõkre fókuszált gazdaságpolitikát folytató ország túlfûtött helyzetbe került, az infláció elérheti a 28 szá­zalékot, miközben a gazdasági növekedés csökken. (Az elsõ adatok szerint 5-rõl mintegy 3 százalékra.) A problémákat tetézi, hogy az új elnök széles körû szociális programot fogadott el, ami azt jelenti, hogy növelni kívánja az állami kiadásokat, noha az ország így is már jelentõsen eladósodott valutában.
Ukrajnában óvatos becslések szerint is 25 százalékos inflációt várnak, ami azt jelenti, hogy Európában itt lesz a legmagasabb a pénzromlás üteme. Keleti szomszédunk folyó fizetési mérlegének hiánya 9,6 százalék, jelentõsen csökken a gazdasági növekedés, és kevés a megtakarítás. A tervek szerint reformokért cserébe az IMF 14 milliárd dolláros mentõövet dob Ukrajnának. A borús pénzügyi kilátásokat a kaotikus politikai helyzet teszi még aggasztóbbá.
Szerbiának immáron nemcsak Koszovó kiszakadása és az ebbõl adódó politikai bizonytalanság, hanem a gazdasági válság is súlyos károkat okoz. A balkáni ország folyó fizetési mérlegének hiánya a GDP 17 százaléka, míg az új szocialista kormány által elindított szociális programok miatt 10 százalék körülire várják az inflációt.
Az uniós tagságért küzdõ Törökország a hatodik legrosszabb helyzetben levõ ország, amely kapcsán rendre kiemelik, hogy a politikai bizonytalanságok (például a polgári és iszlám pártok egymással szembeni konfliktusa) is nehezítik az ország sorsát. Törökország gazdasági növekedése csökken, míg az államháztartás hiánya növekszik. Bár a helyi bankok erõsek és fejlettek, mégis a nagy összegû valutaadósság miatt sebezhetõ az ország. Törökország sérülékenysége abban áll, hogy a török líra értéke nem a török gazdaság teljesítményétõl függ, hanem azoknak az embereknek a döntéseitõl, akik Törökországban fektették be a pénzüket.
Indonéziában a válság elkerülése érdekében a részvényekkel való kereskedést megpróbálták „befagyasztani”, de ettõl függetlenül megrendült a befektetõi bizalom az ázsiai szigetországgal kapcsolatban, hiszen 1997-ben az ázsiai válság egyik „kirobbantója” volt.
A Fülöp-szigetek az ázsiai térség egyik legkevésbé stabil gazdaságú országa annak ellenére, hogy magas hitelállományának rendezését tekintve jó adósnak minõsül. Ez egyrészt stabil politikai helyzetének, valamint azoknak a dollármillióknak köszönhetõ, amit a külföldön dolgozó fülöp-szigetekiek minden évben hazautalnak.
Vietnam gazdasága többéves, exportvezérelt gazdasági növekedés után mára már túlfûtött lett. Az év elsõ felében az infláció 21 százalékra ugrott meg a tavalyi 10 százalékról, míg a kereskedelmi deficit 14,2 milliárd dollárra emelkedett, hat hónap alatt érve el az egész 2007-es évre jellemzõ szintet. A helyzet rendezése érdekében a kormány csökkentette a kiadásokat és megszigorította a bankhitelek ellenõrzését, amelyek összege 50 százalékkal nõtt egy év alatt. Ezzel sikerült a fél év alatt rekordszintet elért deficitet csökkenteni, bár ezzel együtt a GDP növekedése is 7 százalékra csökkent a korábbi évekre jellemzõ 8 százalékról, míg jövõre további lassulás várható.
Az Európai Unió egyik új tagjaként Románia az elmúlt években jelentõs gazdasági növekedést tudott felmutatni, ami mostanra viszont túlfûtötte a gazdaságot. Bár az ország költségvetési hiánya nem tekinthetõ túlzottnak (2,3 százalék), a folyó fizetési mérleg 14,5 százalékos hiánya azonban komoly veszélyt jelent a gazdaságra, egyrészt a fizetõeszköz árfolyam-ingadozása, másrészt a szigorodó hitelfeltételek miatt. A bukaresti tõzsde értéke 72 százalékot esett az év eleje óta - elérve ezzel a világ egyik legrosszabb mutatóját - ami csak tovább erõsíti azt az érzést, hogy kemény idõk elé néz Románia.
Kazahsztán külföldi hitelektõl való szoros függése ma már nem hajtóereje, hanem sokkal inkább fékezõje az utóbbi idõben meglendülõ gazdaságnak. Az ország hitelállománya 2007 végére elérte az ország GDP-jének 45 százalékát, míg ugyanez a mutató csak 14 százalék volt 2003-ban. Az elmúlt három évben 70 százalékkal nõtt a belföldi hitelezés szintje, ugyanakkor az élelmiszerárak emelkedése miatt ma már több mint 20 százalékos az infláció. Kazahsztán gazdasági növekedése az év elsõ felében 5,4 százalékra esett vissza a korábbi 8,5 százalékról. A problémák enyhítése érdekében az ország kõolajtartalékaiból 2,65 milliárd dolláros gazdasági stabilizációs programot indított el.
Lettország fõ gazdasági problémája nem a folyó fizetési mérleg igen magas hiánya, hanem az, hogy az ország refinanszírozási szükségletei a GDP 79 százalékára rúgnak - ami a legmagasabb arány Kelet- és Közép-Európában. A jelenlegi forráshiányos helyzetben nem túl kedvezõ egy ország számára, ha külföldi forrásokból akarja fedezni kereskedelmi hiányát.
A 13. helyen „tanyázó” Magyarország kapcsán az elemzõk megjegyzik, hogy a belsõ politikai bizonytalanságok eredményeként az ország gazdasági helyzete az egyik legrosszabb az Európai Unióhoz csatlakozott közép- és kelet-európai országok közül. Magyarország - miként azt gazdasági mutatói is bizonyítják - rosszabbul teljesít, mint Lengyelország, Szlovákia, vagy Csehország. Az ország legnagyobb problémája a magas külföldi adósságállomány, ami miatt igen sebezhetõvé vált. A bajt tetézi, hogy nagyon sok magyar háztartás devizában adósodott el. Sokan nem reálisan mérték fel fizetõképességüket, és mivel a gyengülõ forint miatt akár harmadával is növekedhetnek a törlesztõrészletek, sok család csõdbe vagy csõdközeli helyzetbe kerülhet.
A nagy kérdés az, hogy akár Magyarországon, akár a térség többi államában a rendszerváltást követõen külföldieknek eladott bankok kiállnak-e majd ügyfeleik mellett. Mert ha saját hazájuk is pénzügyi nehézségbe kerül, szûkös készpénztartalékaikat valószínûleg otthon fogják hadrendbe állítani, és nem a külföldön lévõ fiókjaikban. Magyarországon ez különösen az Erste Bank, a Raiffeisen Bank, és az Unicredit Bank esetében félõ a The Economist szerint, hiszen õk jelentõs ügyfélkört tudhatnak magukénak, székhelyük pedig Ausztria, illetve Olaszország. Ráadásul ezek a bankbetétek nincsenek hazai biztosítással fedezve. Ez szintén csõdöket és a munkanélküliség gyors növekedését eredményezheti.
Az Európai Központi Banktól kapott 5 milliárd eurós, azaz mintegy 6,6 milliárd dolláros „készpénzinjekció” részben segített az országnak. Az összeállítás még nem számolt az IMF nyújtotta, több mint 10 milliárd dolláros segítséggel, ami talán lecsillapítja az országgal kapcsolatos negatív várakozásokat.
Dél-Koreában az egyre terebélyesedõ hitelválság leapasztotta a bankok készpénzállományát, miután a tõke hasonló iramban kezdett az országból menekülni, mint az 1990-es évek végén bekövetkezett ázsiai pénzügyi válság idején. A dél-koreai von a nemzetközi válság által az egyik legsúlyosabban érintett valuta, a dollárhoz viszonyított értéke az év eleje óta 33 százalékkal esett, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a helyi bankok tengerentúli hiteleket vegyenek föl. Néhány bank már be is fagyasztotta a kis- és középvállalkozásoknak adható hiteleket, de az elemzõk bizakodóak, hogy az ország túléli a válságot, mivel jelentõs, 204 milliárd dolláros devizatartaléka van.
Veszélyzónában találhatóak még a balti országok. Észtország és Lettország (az utóbbi országról már írtunk) különösen figyelemreméltó gazdasági növekedést produkáltak, amely azonban már a globális pénzügyi válság kirobbanása elõtt megtorpant. A 2006-os évben még kétszámjegyû növekedést mutató gazdaság buborékja mára kipukkadt, emiatt szigorításokra van szükség az állami költekezésekben, csökkenteni kell a kiadásokat, hogy a következõ években helyreállhasson az országok versenyképessége. Öröm az ürömben, hogy a balti országoknak nincsenek hatalmas államadósságaik, és még mindig szerepelnek a befektetõknek ajánlott országok listáján.
Oroszországgal kapcsolatban is lehet olvasni aggodalmakat. Sokan emlékeznek még az 1998-as pénzügyi krachra, amely gyakorlatilag felszámolta az ország magánbankrendszerét. Ma kevesen számítanak erre, noha a válság a Nagy Medvét is érzékenyen érinti. A mintegy 1300 milliárd dollárnyi olajból és gázból származó állami bevételnek, valamint a jelentõs, 500 milliárd dollárnyi készpénznek és likvid tõkének köszönhetõen külsõ pénzügyi segítségre ugyan nem szorul, de sok oligarchából lehet „minigarcha” a folyamat végére.
A Perzsa-öböl térségében pedig a befektetõk több tízmilliárd dollárt vontak ki a térség részvénypiacairól. Dubai ingatlanpiaca a gyengélkedés jeleit mutatja.
(Az összeállításban közremûködött Abonyi Anna Orsolya, Takács Tünde és Széchey Noémi)