Papp Levente, Brüsszel
Az Izland-kór ragályos?
Uniós mentőmellény

Pesszimista elemzõk szerint Izland után hazánk lehet a globális pénzügyi krízis következõ áldozata, de az IMF és az unió intéz­ményei kiállnak Magyarország mellett, ami csökkenti a csõd kockázatát. Mi történt Izlandon? És mi történhet Magyarországon?

Brüsszelben a múlt heti uniós csúcson José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke találkozott Geir H. Haarde izlandi kormányfõvel. Barroso nyilatkozatban is kifejezte, hogy Izland az unió legszorosabb partnereinek egyike, és az EU kész minden szükséges segítséget megadni a kialakult válsághelyzetben. De vajon az Amerikából elindult és Európát is megrázó pénzügyi hurrikán miért éppen ezen a két kontinens között félúton elhelyezkedõ szigeten csapott le ilyen keményen?
A Magyarországnál kicsit nagyobb, az Észak-Atlanti-óceánon fekvõ szigetországnak alig több mint 300 ezer lakosa van, akik közül sokan a halászatból élnek. Az izlandi gazdaság meglehetõsen egyoldalú, az export 60 százaléka ebből a tevékenységből származik. Izland az európai belsõ piac része, mivel tagja az Európai Gazdasági Térségnek és a schengeni övezetnek is, amely az uniós tagállamok közötti szabad mozgást biztosítja. Izland azonban nem lépett be az Európai Unióba, mivel meg akarja õrizni halászati területeinek korlátlan ellenõrzését és gazdasági függetlenségét. Az izlandiak úgy vélték, hogy több hátránnyal járna az uniós tagság, mint amennyi elõny származna belõle. Az eurót ugyan szerették volna a szigetországban is bevezetni az instabil hazai fizetõeszköz, az izlandi korona helyett, azonban erre uniós tagság nélkül nem kaptak lehetõséget.
Az izlandi kereskedelmi bankok azonban nyakig belemerültek a nemzetközi pénzpiacokba, hiszen a hazai 300 ezer fõs lakosság képtelen volt eltartani õket. Európában a legjobb kamatokat kínáló pénzintézetek izlandiak voltak, és rengeteg benelux betétest szereztek maguknak. De számos kockázatos nemzetközi pénzpiaci ügyletben is részt vettek, ami a globális pénzügyi krízis beálltával milliárdos veszteségeket, illetve likviditáshiányt okozott. Izlandon az egy fõre jutó GDP ugyan magas, mintegy két és félszerese a magyarnak, de összességében mégis nagyon kevés. A kicsiny izlandi állam a néhány tízezer adófizetõjével csak rövid ideig tudta finanszírozni a központi bank által a kereskedelmi bankok hatalmas hiányait, és a válság elején a kormány Orosz­országhoz fordult pénzügyi segítségért. A tárgyalások 4 milliárd euróról szólnak, de az oroszok elodázták a megállapodást. Elemzők azt is találgatják, hogy milyen árat kérhet a saját gazdasági instabilitásával is szembesülő Moszkva a segítségért. Felmerült, hogy katonai támaszpontot (amit az izlandiak kizártak), esetleg az ENSZ-en belüli politikai segítséget kérnek majd cserébe az oroszok. Végül úgy tűnik, hogy az IMF fog segíteni 6 milliárd dollárral.
Az unióban nem igazán értik, hogy elõször is miért nem az EU-tól vagy a washingtoni székhelyû Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kértek segítséget az izlandiak. Fõleg belga és luxemburgi betétesek dollármilliárdjai ragadtak izlandi bankokban, például a Kaupthing Bankban, amely a legmagasabb európai kamatlábakkal vonzotta magához a betéteseket, mikor még jól szaladt a szekér. Brit önkormányzatok és rendõrkapitányságok mintegy 800 millió fontja ragadt be izlandi pénzintézetekben, cserébe Nagy-Britannia zárolta az izlandi cégek brit vagyonát. A belga miniszterelnök is találkozott izlandi kollégájával, és számon kérte, hogy a betétesek mikor juthatnak pénzükhöz. Az ír kormányfõ kifejezte abbéli reményét, hogy a legnagyobb izlandi bank, a Kaupthing hamarosan újra megnyitja luxemburgi fiókját, és elkezdi a befagyott betétek kifizetését.

Izlandi kis depresszió

Brüsszelben Barroso felajánlotta Haarde kormányfõnek az unió segítségét, aki egyelõre ezzel nem kívánt élni - feltehetõen a gazdasági függetlenségüket féltve. Az állami tulajdonba került izlandi kereskedelmi bankok, köztük a Kauphting és a Friedlander Bank is meg­szûnhet, de az országot mindenképpen ki kell húzni a csõdbõl. Az izlandiak közben felvásároltak minden árut a boltokból, attól tartva, hogy az importtermékeket jó ideig nélkülözniük kell majd. Várhatóan a bankrendszer összeomlását követi a közszféra leépítése, ami a munkanélküliséget gerjeszti a szigetországban. Ráadásul az izlandiak a korona hatalmas értékvesztése miatt komoly vagyonokat vesztettek. Barroso szerint Izland már sok nehézségen ment át a múltban, és a bizottság elnöke biztos abban, hogy az izlandi emberek megküzdenek a pénzügyi válság okozta kihívásokkal is. A szigetlakók valóban leleményes emberek, már most abban bíznak, hogy a válság miatti hírverés több turistát vonz majd a gejzírek és vulkánok földjére. A főváros, Reykjavík éttermei és bárjai kiváló forgalmat bonyolítanak. Fries­teinn Gislasson bártulajdonos a Reutersnak elmondta, hogy „ha az emberek depressziósak, akkor többet isznak. Persze itt még nem tartunk”.

Miben más Magyarország?

A Financial Times az egyik legnevesebb gazdasági lap, amely Ma­gyarországot is megnevezte az izlandihoz hasonló válság lehetséges áldozataként. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter a Nap-keltében arról beszélt, hogy a magyar kereskedelmi bankok nincsenek veszélyben, sokkal inkább az állam­csõd és a valutaválság lehe­tõsége fenyegeti az országot. Ám a hazai kereskedelmi bankok külföldi tulajdonban vannak, és így számíthatnak külföldi tõkeinjekciókra. Izlandon ez nem így volt, ezért ugyanolyan válság nem robbanhat ki.
Sajnálatos módon Magyarország egyetlen maastrichti kritériumnak sem tudott eddig megfelelni, ami az euró bevezetését lehetõvé tenné. Ezek közül is kirívóan magas az államadósság, ami a GDP 66 százaléka körül van. A magyar kormányfõ az IMF-hez fordult, hogy megakadályozza az állami finanszírozás ellehetetlenülését. Az IMF a magyar kérést követõen garantálta a szükség esetén azonnali pénzügyi segélyt.
Az IMF megkeresése egyes vélemények szerint hiba volt magyar részrõl, mivel csak felhívta a spekulánsok figyelmét az ország sebezhetõségére, ráadásul komoly presztízsveszteséggel is járt. Így ugyanis Ukrajna, Szerbia és Izland mellé került hazánk is a segítségért folyamodók között. Az EU pénzügyminisztereinek tanácsa (Ecofin) kifejezte, hogy nem engedi, hogy egy tagország az izlandihoz hasonlóan a csõd szélére sodródjon. Az Európai Központi Bank (EKB) 5 milliárd eurós összegig kész megtámogatni a Magyar Nemzeti Bankot. Magyarország egy pénzügyi men­tõ­mellényt és mentõövet kapott az IMF-tõl és az uniótól, nehogy belesüllyedjen a pénzügyi válság jégtáblái közé, ahová Izland már beszorult. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen lenne, hogy a magyar kormány a politikai és pénzügyi elittel összefogva meghozza a megfelelõ lépéseket.