Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Pokoli szövetség
Együttműködés pedofilhálózatok és terrorcsoportok között

Egyértelmû kapcsolat áll fenn a terrortámadások kitervelõi és a kemény gyermekpornó „felhasználói” között - írja cikkében a The Times. A következtetésre azt követõen jutott a brit napilap, hogy nagy-britanniai, olasz, spanyol és más országok rendõrségei által végrehajtott házkutatások adatait összevetette egymással.

Az internet nemcsak olyan titkos helyek hálója, ahol a legszégyenletesebb tettek is titokban maradnak, hanem olyan „stratégiai platform” is, amelyet a társadalomból kivetettek két veszélyes csoportja, a terroristák és a pedofilok arra használhatnak, hogy megosszák egymással „mûködési titkaikat”. A hatóságok számára csak lassan született meg a felismerés, hogy lehet valami közös az amúgy vallási „kegyességükrõl” híres muzulmán fanatikusok és gyermekeket szexuálisan zaklató deviánsok között, ám a két csoport közös pontjainak feltárása sokat segíthet az egyes csoportok gondolkodásmódjának megértésében is.
A Scotland Yard legnagyobb meglepetésére jelentõs mennyiségû gyerekpornóképre lelt a 26 éves Abdul Makim Khalisadar - az East London mecset prédikátora - otthonában tartott házkutatás során. Az egy évvel korábban egy nõ ellen elkövetett utcai támadás miatt „Whitechapel rapist” néven ismertté vált férfi ügye felett elsiklott volna a rendõrség, ha egy ettõl független másik ügy nyomozása során talált bizonyítékok fel nem keltik a nyomozók figyelmét. Akkor egy terroristagyanús személynél tartott kutatás során leltek több tucat keménypornót tartalmazó képre. Ez elegendõ volt a hatóságok számára, hogy megbizonyosodjanak arról, egy fontos kapcsolatra bukkantak.
Ám a Times kutatása szerint az elsõ adatok a szeptember 11-e után indított intenzív nyomozás során kerültek napvilágra. A milánói Via Quaranta mecsetben - amit az al-Kaida Európában címû könyv szerzõje, Lorenzo Vidino terroristaszakértõ „a terroristák új találkozási helyeként” említ - tartott házkutatás során pornóképeket találtak a mecset számítógépének merevlemezén. Amit akkor nem jelentettek, hogy a gyermekpornót tartalmazó képek kódolt üzeneteket tartalmaztak. Stefano Damburoso olasz terroristaellenes bíró elmondta: „az al-Kaidához kapcsolódó iszlám sejtek után folytatott nyomozásaink során azt tapasztaljuk, hogy a pornóképeket egyszerûen arra használják, hogy azokba rejtsék el a teljesen más tartalmú üzeneteiket”.
A Times vizsgálatainak eredménye szerint Spanyolországban egy iszlám terroristagyanús személynél találtak gyerekpornóképeket, míg a nagy-britanniai Yorkshire-ben a gyermekvédelmi hatóságok bukkantak szöges bombára. Salfordban egy kémia szakos diáknál találták meg a 2005-ös londoni merényletnél is használt „Sátán anyja” elnevezésû robbanóanyag leírását és pedofil képeket. A 2003-as casablancai merényletet elkövetõ terroristacsoport tagjainál számos videót és fényképet találtak, amelyek gyermekpornográfiát tartalmaztak.
Neville-Jones bárónõ, brit konzervatív biztonsági szóvivõ és a Titkosszolgálati Bizottság korábbi elnöke szerint „a szélsõséges és a pedofilcsoportok közötti lehetséges kapcsolatra vonatkozó információk nagyon hasznosak három szempontból: segít megérteni a szélsõséges magatartású emberek kommunikációs formáit, azt, hogy hogyan veszik célba a kiszolgáltatott embereket, valamint azokat a technikákat, amelyeket arra használnak, hogy online tevékenységüket a lehetõ legjobban elrejtsék”.
Andrew Dismore, a brit Munkáspárt parlamenti képviselõje és az Emberi Jogi Bizottság elnöke úgy véli: „Nagyon fontos eredmények ezek. Itt már nemcsak tisztán rendõrségi munkáról van szó, hanem be kell vonni gyermekvédelmi, kriminológiai és pszichológiai szakembereket is. Ez nagyon fontos eszköz lehet a terrorizmus elleni harcban.”
A brit hatóságok számára az egyik kapcsolódási pont, ami a két bûnözõi csoportot összeköti, az a „toborzás” módszere. Ugyanis mindkét csoport a sérülékeny, kiszolgáltatott fiatalokat veszi célba, akikkel elõbb barátságba kerülnek, majd fokozatosan bevezetik õket a torz magatartásformákba, amelyek aztán a gyerekek számára mérvadóvá válnak.
A másik tényezõ, ami „összehozhatta” a két csoportot, az a nagyfokú titkosság. A pedofilhálózatok ugyanis jól kidolgozott kódrendszerrel juttatják el tagjaikhoz az illegális tartalomhoz való hozzáférési helyeket és kódokat, ez a tudás pedig hasznos a különbözõ terroristahálózatok számára is, hiszen az igazán keményvonalas iszlamista honlapok is csak a bennfentesek számára hozzáférhetõk. Ha pedig pedofil oldalakon esetleg terroristák is adatot cserélnek, az elõbbiek nem fognak a rendõrségre futni, hogy az utóbbiakat feljelentsék.
A két csoport jellemrajzában annyi közös bizonyosan kiábrázolódik, hogy mindegyikre ugyanaz a rögeszmés, paranoid magatartás jellemzõ. Emiatt hamar szakértõivé válnak annak, hogy hogyan lehet az interneten a lehetõ legjobban elrejteni az illegális tartalmakat, legyen szó „bombareceptrõl” vagy gyermekpornóról.
Ahogy a két csoport fejleszti számítástechnikai tudását, úgy a rendõrség is egyre hatékonyabb eszközökkel veszi fel velük a versenyt, ám mindeddig nem volt együttmûködés a Scotland Yard gyermekvédelmi és terroristaellenes szakemberei között. „Érdemes ezen a területen elõrelépnünk, mert a közös mûveleti stratégia keretében a gyermekvédelmi szakemberek is képzést kaphatnak arról, hogy hogyan tudják felismerni a terroristagyanús jeleket, és a terroristaelhárító egységek emberei is kutathatnak ezután a pedofil oldalakon, amiket a terroristák eddig biztos zugként használtak, nem számítva arra, hogy a rendõrség ott is fel­tûn­het.”