Lukács András, Párizs
Egy éjszaka ára
Magyar nő miatt bukhat a Valutaalap francia vezetője

Távozásra kényszerülhet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) francia igazgatója azt követõen, hogy kiderült viszonya - saját bevallása szerint egyéjszakás kalandja - a szervezet Afrika-szekciójának vezetõ tanácsadójával. Az ügy kapcsán megnyilatkozó francia politikusok morális értékelésbe nemigen bocsátkoztak, leginkább azt sajnálták, hogy Dominique Strauss-Kahn távozásával Franciaország egy fontos posztot veszít.

Dominique Strauss-Kahn ügye a lehetõ legrosszabbkor robbant ki. A világgazdasági válság kellõs közepén nem segít, ha az egyik fontos nemzetközi gazdasági intézményben - jelen esetben a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) - vezetési válság alakul ki a vezetõ magánéleti botrányai miatt. A mostani ügynek még kevés részlete ismert, de már ezek alapján is elképzelhetõ, hogy az IMF-nek rövid idõn belül immár második alkalommal kell új vezetõ után néznie, hiszen Strauss-Kahn elõdjének, Rodrigo Ratónak egy hasonló botrány miatt kellett lemondania.
A hétvégén nyilvánosságra került információk szerint az IMF egy washingtoni ügyvédi irodát bízott meg Dominique Strauss-Kahn vezérigazgató afférjának kivizsgálásával, amelyben a másik érintett az IMF egyik alkalmazottja, a magyar származású Nagy Piroska (kis képünkön). A nyáron indult vizsgálat során az IMF több tucat munkatársát hallgatták ki, és átvizsgálták az igazgató levelezését is. Dominique Strauss-Kahn közleményben tudatta, hogy mindenben együtt­mûködik az ügyvédi irodával, de hangsúlyozta, hogy soha nem élt vissza igazgatói hatalmával.

A „Piroska afférral” azonban Strauss-Kahn rendkívül ingoványos terepre tévedt: alig másfél éve Paul Wolfowitznak, a Világbank vezérigazgatójának hasonló ügy miatt kellett távoznia székébõl. Mint kiderült, Wolfowitz régóta viszonyt folytatott a Világbank egyik magas beosztású alkalmazottjával, akinek ennek következtében a fizetését is megemelték. Wolfowitz mellesleg az illetõ hölgy miatt nem lehetett CIA-fõnök, felesége ugyanis, akivel harminc évig voltak házasok, levélben figyelmeztette Bush elnököt, hogy volt férjének a viszonya Shaha Ali Rizával nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Strauss-Kahn afférja nagyon rosszkor jön Nicolas Sarkozy francia elnöknek, aki a gazdasági válság megoldásában (is) kulcsszerepet szeretne játszani, elveszíthet ugyanis egy fontos szövetségest egy fontos intézmény élérõl. Ráadásul éppen a francia elnök volt az, aki egy politikai bravúrral vitte keresztül Strauss-Kahn jelölését. Dominique Strauss-Kahn ugyanis a Szocialista Párt - vagyis a konkurens politikai erõ - egyik „elefántja”, aki Lionel Jospin kormányában volt pénzügyminiszter. Jelölése és kinevezése hivatalosan a Sarkozy által meghirdetett „nyitás politikájának” a része volt, amelynek során a francia elnök számos baloldali személyiséget invitált a kormányba, illetve bízott meg politikai feladatokkal. Döntése hátterében azonban az is szerepet játszhatott, hogy Strauss-Kahn kinevezésével sikerült eltávolítania lehetséges ellenfelét a következõ elnökválasztáson a francia politikai életbõl. A mûvelet sikerült, a Strauss-Kahn által vezetett - korábban meghatározó - politikai erõ mára már szétforgácsolódott. Esetleges menesztését követõen, bukott IMF-igazgatóként Strauss-Kahn már nem térhet úgy vissza Franciaországba, mint a vezetési válságtól szétforgácsolódott Szocialista Párt megmentõje, és lehetséges elnökjelöltje.
A DSK-ügy morális oldala ugyanakkor nem kavart nagy vihart Franciaországban, ami a politikai elit magánéletének tükrében egyáltalán nem meglepõ: Nicolas Sarkozy elnök alig egy éve vált el második feleségétõl, majd néhány hónappal késõbb már új feleséget is talált magának Carla Bruni személyében. Idõközben Cecilia Sarkozy hozzáment Richard Attiashoz, aki miatt egyszer már otthagyta Nicolas Sarkozyt néhány évvel ezelõtt. Sarkozy szocialista ellenfele, Segolene Royal a baloldal nyári önkormányzati gyõzelmét követõen még a választás éjszakáján jelentette be, hogy több mint harminc évi együttélés után szakítanak élettársával - egyben a Szocialista Párt elsõ számú vezetõjével -, négy közös gyermekük apjával. Az õsz újdonsága volt az igazságügy-miniszter terhessége. A terhességgel kapcsolatos érdeklõdést - ritkán van ugyanis kismama tagja egy kormánynak - csak fokozta, hogy a 42 éves Rachida Dati nem árulta el, ki a gyermek apja. Az igazságügy-miniszter úgy kommentálta az ügyet, hogy „elég bonyolult a magánéletem, és igyekszem a médiától távol tartani, nem fogok errõl semmit sem elárulni”. A találgatások miatt azonban - amelyek milliomosokkal, politikusokkal, híres emberekkel hozták kapcsolatba Rachida Datit - megszólalt José Maria Aznar, miután marokkói lapok azt állították, hogy õ a gyermek apja. A volt spanyol miniszterelnök nyilatkozatban közölte, hogy a mendemondák ellenére a gyerek nem az övé.
A gazdasági válság kitöréséig a média vissza-visszatért a kérdésre, de többnyire kesztyûs kézzel bánt az igazságügy-miniszterrel. Az ügy kitörésekor a francia elnökkel baráti viszonyt ápoló legnagyobb kereskedelmi televízió meg sem említette az esetet. Renaud Revel, a France-Inter rádióadó kommentátora szerint ez sajátos francia magatartás: „A német vagy az angolszász sajtó „átröntgenezte” volna Rachida Dati terhességét, megkeresték volna a személyi igazolványát és még a DNS-ét is. A francia sajtó távolságtartó volt az üggyel kapcsolatban, annak ellenére, hogy az apa személyének kiléte már hetek óta ismert volt a szerkesztõségekben. Ennek ellenére egyetlen sor, egyetlen név, még a legenyhébb célzás sem jelent meg.”