Szobota Zoltán
Támadás az örök értékek ellen
Tovább tart a vita a bejegyzett élettársi kapcsolatról

Miközben a parlamentben újabb éles szóváltás alakult ki a melegjogok kormányzati hátszéllel zajló kiterjesztése körül, Európa legnagyobb neoprotestáns egyháza szókimondó nyilatkozattal hívta fel magára a figyelmet. A téma kapcsán elindult társadalmi vita csak tovább erõsíti a közvélemény-kutatások és az európai összehasonlító elemzések eredményeit, melyek szerint a magyar emberek többsége továbbra is tradicionális alapon közelíti meg a házasság intézményét.

Nem közelednek az álláspontok az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) általános vitája kapcsán kialakult melegjogi kérdésekben. A szocialisták továbbra is egy megfoghatatlan társadalmi igényrõl beszélnek, és ragaszkodnak a bejegyzett élettársi kapcsolatokra vonatkozó szabályozáshoz. A Fidesz viszont aggályosnak tartja ennek szerepeltetését a kódexben. Mátrai Márta (Fidesz) megdöbbentõnek nevezte, hogy a családjogi alapelvek közül hiányzik a házasság védelmének elve. Ez szerinte egyértelmûen arra utal, hogy a javaslat csökkenteni akarja a házasság intézményének jelentõségét. A képviselõnõ változatlanul visszakívánja a szövegbe a jegyesség, a házasságkötés elõtti harmincnapos várakozási idõ, valamint a házastársi hûség fogalmát.
Kollégája, László Tamás már keményebben fogalmaz: a javaslat nem egy vonatkozásban egyenesen nevetségessé teszi a hagyományos család intézményét. Mint mondta, az abszurd humor kategóriájába tartozik - és az identitásválságban szenvedõk magánügyeként kezelendõ -, hogy a törvényben szó van az egyik házastárs nemének megváltoztatása miatt be­következõ házasságmegszûnésrõl. Megítélése szerint az új szabályozásnak nem a válás legkülönbözõbb variációit kéne az állampolgárok elé tárnia, hanem a házasság védelmét erõsítõ biztosítékokat.

A jobboldali felszólalók egybehangzó véleménye, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolattal foglalkozó szakasz az egynemûek házasságát csempészi be a törvényszövegbe. A KDNP már be is jelentette, hogy módosító javaslatot nyújt be a témában, mert szerintük sem „az éppen divatos kisebbségi álláspontokhoz” kellene igazodnia a jogalkotónak.

Nem túlzás azt állítani, hogy a rendszerváltás óta most tevékenykedik elõször olyan kormány hazánkban, amelyik szokatlanul nagy figyelmet szentel a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemû állampolgárok érdekei érvényesítésének. Szetey Gábor, a Gyurcsány-kormány egyik lecserélt és másságát nyíltan felvállaló államtitkára minden követ megmozgatott, hogy a jogi szabályozás a hagyományos házasság szintjére húzza fel az egynemûek együttélési formáit. Lapunk úgy értesült, hogy a kodifikációs folyamat során valamennyi családjogász óva intette a kormányt a nemi szerepekkel kapcsolatos tradicionális közfelfogás „tesztelésétõl”. A magyar társadalom ugyanis nemcsak a hazai felmérések szerint, hanem európai összehasonlításban is változatlanul elutasító a melegek látványos emancipációját illetõen.
A Medián közvélemény-kutató cég idén nyáron - a Meleg Méltóság utcai parádét követõen - végzett felmérése során a válaszadók kétharmada úgy nyilatkozott, hogy a „melegeknek nem kellett volna felvonulniuk, mert ezzel provokálták az ellentüntetõket”. A homoszexualitás megítélésével kapcsolatos korábbi Medián-felmérések szintén azt mutatták, hogy a közvélemény többsége nem támogatta a melegek látványos feltárulkozását, így például a házasodáshoz vagy az örökbefogadáshoz való jog megadását sem. És úgy tûnik, hogy az elfogadásért folytatott látványos akciók is visszafelé sültek el: Szetey Gábor „coming out”-ját és a tavalyi melegfelvonulást követõen a korábbi 29-rõl 42 százalékra nõtt azok aránya, akik szerint a „homoszexuálisok életét korlátozni, szabályozni kell állami, jogi eszközökkel”. Az államtitkár feltárulkozása után csaknem háromszor annyian lettek azok, akiknek emiatt romlott (29 százalék), mint akiknek javult a véleménye (9 százalék) a politikusról. Ez egyébként nem is meglepõ annak fényében, hogy csak a szavazók egyharmada szavazna szívesen homoszexuális politikusra.
A lakosság nagy többsége a magánélet falain belül tolerálható jelenségnek tartja az azonos nemûek egymás közötti vonzalmát, amit egyharmaduk betegségként, másik egyharmaduk pedig egyszerûen magánügyként kezel. A Medián arra is rámutat kutatásában, hogy a melegek emancipációjának elfogadása tekintetében gyakorlatilag nincs érdemi különbség a különbözõ pártállású szavazók véleménye között.
A törvényjavaslat vitája a hagyományos értékeket népszerûsítõ egyházakat és civil szervezeteket is megszólalásra ösztönözte. Érdemi vitát azonban fõleg a Hit Gyülekezete Országos Értekezletének kommünikéje váltott ki. Európa legnagyobb neoprotestáns egyháza szerint tévút a magyar társadalomnak a törvénytervezet általi „modernizálása”, amely nem másról szól, mint hogy a meleglobbi a választóktól elszakadt parlamenti többségen keresztül kényszeríti rá életfelfogását az országra. Ezzel egyúttal bélyeget is sütnek a házastársi hûséget propagáló közösségekre, ahogyan azt korábban a marxista-leninista indíttatású erõszakos szekularizáció tette. A bejegyzett élettársi kapcsolatra és a házasság elgyengítésére vonatkozó szabályokat a gyülekezet társadalom- és nemzetellenesnek ítéli, és érthetetlennek tartja a jogalkotónak a folyamatosan csökkenõ magyarság irányába megnyilvánuló közömbösségét. Mivel hazánk negyedik legtámogatottabb felekezete a férfi és a nõ házastársi hûségén alapuló házasságot tekinti a család és a társadalom tradicionális alapjának, elfogadhatatlannak tartja, hogy azzal egyenértékû jogi szabályozás alá essék az azonos nemûek által is igénybe vehetõ úgynevezett bejegyzett élettársi kapcsolat. Az országos értekezlet résztvevői úgy érzik, hogy az új Ptk. jelen formában való megszavazásával a kormány azt üzeni a magyar embereknek, hogy a társadalom számára ugyanolyan hasznos két férfi vagy két nõ életközössége, mint egy sokgyermekes családé. Az azonos nemûek bejegyzett élettársi kapcsolata azonban szerintük nem tárható követendõ modellként az emberek elé, mert „ellentétes az élet természetes rendjével, aláássa a házasság és a család tekintélyét, és a társadalmat szembe kívánja állítani mindazokkal a zsidó-keresztény kinyilatkoztatáson alapuló szellemi, erkölcsi értékekkel, amelyek nemzeti kultúránk lényegéhez tartoznak”.
„A Hit Gyülekezete megmutatta, milyen messzire került a liberális elvektõl és attól a hajdani SZDSZ-tõl, amelynek létrehozásában maga is döntõ szerepet vállalt. Semjén Zsolt keresztényeinek össze kell kapniuk magukat. Vetélytárs jobbról” - írta a Népszabadság vallási témákért felelõs szerzõje a hitesek nyilatkozatára reagálva, és nem leplezte ellenvéleményét, amikor „brutálisnak”, „homofób gerjedelemnek”, „paranoid kényszerképzetnek” nevezte a szókimondó egyházi álláspontot.
Nyílt válaszlevelében a vallási közösség képviselõje sajnálkozását fejezte ki, hogy a baloldali napilap szerzõje az újnyilas mozgalmakkal mossa össze egyházukat, egyúttal felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a „homoszexualitás mint jelenség nem pártfüggõ”. A publicista nyilatkozatukat minõsítõ jelzõs szerkezeteivel kapcsolatban pedig csak annyit jegyzett meg: „Pontosan ilyen klisékkel minõsítik a meleglobbi sajtótámogatói világszerte azokat, akik bírálják a politikai törekvéseiket.”