Fabini Piroska
Nem nevetünk a bohócon
Változóban a cirkuszvilág

Bohócok tüntettek a Fõvárosi Nagycirkusz elõtt. Azt kifogásolták, hogy Közép-Európa egyetlen kõcirkuszában az új mûsor bohócok nélkül fog zajlani. Az új mûsorban egyébként állatok sincsenek, de szerencsére az oroszlánok nem vonultak az utcára.

A rögtönzött magánszámok bemutatásával egybekötött megmozduláson több bohóc aggodalmát fejezte ki, hogy kihagyták õket a mûsorból. Bohócorrot osztogattak, és olyanokat kiabáltak, hogy „Nem bohóckodni jöttünk!”, meg „Cirkuszban szeretnénk élni, és nem az utcán!”. Szerintük nem létezhet cirkusz bohóc nélkül, ahogy parlament sem miniszterelnök nélkül, és meg lehet nézni, hogy a cirkusz épületét is két óriásira fújt bohócfigura díszíti.
Kristóf István cirkuszigazgató szerint haladni kell a korral, a cirkuszmûvészet az utóbbi húsz évben rengeteget fejlõdött. Ma egy bohócszám nem úgy hat, mint harminc évvel ezelõtt. Idõközben a cirkusz egy szórakoztatóipari ágazat lett, évente háromszáz elõadással és közel háromszázezer nézõvel. A kifogásolt új Ritmus cirkusz egy történetet mond el, a bohócszám és az állatok helyett pedig van benne hu- ­morista, olyan légtornász, aki hegedül és énekel, élõ zenekar, táncosok és artisták, emellett a mûsor nem porondon, hanem kör alakú színpadon zajlik.
Pár artista mûvész viszont úgy gondolja, hogy ez rossz irányba viszi el a programot, a cirkuszigazgató azonban nem érez emiatt lelkiismeret-furdalást, mert szerinte a kollégák sarkítanak, amikor azt állítják, hogy ez már nem is cirkusz, hanem varieté, amolyan „diszkócirkusz”. A mûsort komoly szakmai viták elõzték meg, különösen a ren- ­­dezõvel, Kristóf Krisztiánnal, aki egyébként a fia. Az igazgató úr - a bohócokhoz hasonlóan maga is többgenerációs szakmabeli - inkább a klasszikus cirkusz híve ugyan, de meggyõzték õt a cirkuszfesztiválon tapasztaltak, ahol a hagyományos bohóccsoportok mellett fellépett két komikus, és sokkal nagyobb közönségsikerük volt. „Majd meglátjuk, mi lesz belõle. Miért ne próbálkozhatnánk meg valami újjal? - tárja szét a karját. - Külföldön ennek már bizonyítottan nagyobb közönségteremtõ ereje van, mint a hagyományos mûsoroknak.”
Mint mondja, állami támogatásokra mind kevésbé számíthatnak, elhanyagolt mûvészeti ág lett a cirkusz, a kultusztárca évek óta halogatja az épület felújítását, a maguk erejébõl kell tehát minél szélesebb korosztály szórakozási igényeit kielégíteni. A cirkusz költségveté­sének 60 százalékát a jegyárak adják, ebbõl kell finanszírozni a fellépõ mûvészek honoráriumát, a beutaztatási és vízumköltségüket, az állatok etetését és a mûsorral kapcsolatos reklámot is. Meg lehet nézni, hogy a hagyományos gyerekmûfajok minden téren kiveszõben vannak, a film és a színház is egyre inkább kénytelen elmenni az össznépi, könnyed szórakoztatás irányába. A mai gyerekek már más világban, más ingerek közepette nõnek fel, mint elõdeik. Mindenki a szemfényvesztõ profizmushoz van hozzászokva, így nem biztos, hogy ma is sikeres, ha néhány állat körben felvonul, vagy ha a jópofa bohócok leöntik egymást vízzel. „Megnõtt a verseny, nemzetközi lett az artistapiac, kõkemény profizmus uralkodik ebben is, széles a választéka a különleges tehetségeknek” - teszi hozzá Kristóf úr.
A piros orrok egyébként sem lettek végleg számûzve. Az igazgató azt ígéri, hogy jövõ februártól a 120 éves jubileumi mûsorban hagyományosabb irányvonalat fognak követni, valószínûleg abban klasszikus bohócszámok is lesznek. A cirkuszukban nyáron fellépõ olasz bohócnak például óriási sikere volt, ez sem azt mutatja Kristóf István szerint, hogy az egész bohócszakma halálra volna ítélve.
Ezt talán a bohócok sem gondolták, csak foglakozásukhoz híven kicsit túldramatizálva a dolgot aggodalmuknak szerettek volna hangot adni. Zoboky Zoltán, rendes nevén Zozó bohóc kifejtette, hogy már az is komoly csapást mért szakmájukra, hogy az artistaképzõ nyolc évét elvégzett, komoly szakmai képzésen átesett bohócok mellett megjelentek az úgynevezett beöltözött bohócok. Hangsúlyozza, hogy a bohócság egy szakma, érteni kell a mûvészeti részéhez, a pszichológiához, és nem elég csak felvenni a bohócruhát, le is kell tudni kötni a közönséget. A cirkuszigazgató is ez utóbbit emelte ki, hiszen egyéniség nélkül az artista csak sportoló. Ma nem az a nagy szám, hogy valaki tíz karikával is tud zsonglõrködni, a közönséget inkább az érdekli, aki lehet, hogy csak hárommal tud, de olyan kisugárzású egyéniség, hogy hosszabb ideig is képes lekötni valamennyi korosztály figyelmét.