Papp Levente, Brüsszel
Importált tőzsdekrach

„Amerika tüsszent, megfázik a világ” - hangzik a mondás, mely talán soha nem passzolt jobban a valósághoz, mint napjainkban. Az amerikai gazdaság megfázott, sőt, úgy tűnik, rá is fázott, a világban pedig egyre jobban terjedt a „pénzügyi kór”, amely az uniós bankokat sem kíméli. Az elmúlt héten Európa vezető államai mind a meg­felelő gyógymódot keresték.

Fotó: Somorjai László

Az Európai Unióban a Fortis, Belgium legnagyobb pénzintézete volt az első fecske, amely állami segítségre szorult, hogy elkerülje a csődöt. Belgium, Hollandia és Luxemburg egyaránt 49 százalékos részesedést szerzett a bankban, összesen 11,4 milliárd eurót invesztálva a benelux adófizetők pénzéből. A patinás UBS, Svájc legnagyobb bankja már 2007 óta küzd a fennmaradásért az amerikai jelzálogválság okozta 44 milliárd dolláros veszteség után. A UBS-nek, úgy tűnik, állami segítség nélkül is sikerül a konszolidáció, miután a bank hatezer dolgozóját eresztette szélnek. A Bloomberg hírportál szerint az elmúlt egy évben a bankok világszerte 130 ezer állást szüntettek meg, hogy orvosolják a jelzálogválság által keletkezett veszteségeiket.
Az EU-ban a belga-francia Dexia a Fortis után másodikként következett, és gyors állami segítségre szorult. A Dexiát a belga, a francia és a luxemburgi kormány segíti ki a bajból a Fortisnál ugyan kisebb, 6,4 milliárd eurós befektetéssel. Jean-Claude Juncker, az Eurogroup elnöke régebbi álláspontját módosítva a francia Europe 1 rádióban elmondta, hogy az unió nem engedi bankjait tönkremenni. Juncker korábban kritizálta az Egyesült Államok bankmentő akcióját. Nem jobb a helyzet Németországban sem, ahol a Hypo Real Estate Bank került a csőd szélére, de Angela Merkel kancellár kijelentette, hogy egyetlen jelentős pénzintézetet sem hagynak magára. A bankmentő akciót Peer Steinbrück pénzügyminiszterre bízták, aki a bankszektor képviselőivel egyeztetve a Hypo megmentése kapcsán egy pénzügyi védőernyő kidolgozását tervezi az egész szektor számára. A miniszter a német közszolgálati rádióban elmondta: „A Hypo Real Estate egyedi megsegítésén túl egy általános védőernyőt készítünk, megakadályozva ezzel, hogy egyik bukás a másikat érje.” A Hypo megmentése akár 50 milliárd euróba is belekerülhet. A pánikhangulatot Angela Merkel bejelentéssel igyekezett megelőzni, miszerint minden banki befektetésért garanciát vállal az állam, ezért „Németországban egyetlen banki betét felől sem kell aggódni, egyetlen eurót sem veszíthetnek a befektetők”. Ezzel a pánikszerű pénzvisszavonást kívánják megakadályozni a kisbefektetők részéről.
Az óvatosság nem alaptalan. Magyarországon a Postabank összeomlását éppen a betétesek között keletkezett pánikhangulat és a betétek tömeges kivonása okozta, amit egy rémhír-SMS elterjedése gerjesztett. A német kormány minden idők legnagyobb pénzügyi garanciájával kívánja megnyugtatni a betéteseket. A Süddeutsche Zeitung szerint a német betétek összege „nyilvánvalóan több, mint ezermilliárd euró.” Hans-Peter Burghof bankszakértő szerint „ez a történelem legnagyobb garanciája”. Ez a hozzáállás a német kormány részéről kísértetiesen hasonlít az USA kormányának pénzügyi mentőakciójához, ami azt jelzi, hogy globálisan elindult az összefonódás a kormányok és a bankszektor között.
A nemzeti mentőakció ellenére Steinbrück német pénzügyminiszter egyelőre elzárkózott attól a francia javaslattól, hogy az EU szintjén közös európai pénzügyi alapot képezzenek a bajba jutott uniós bankok megsegítésére. Ezzel a németek nemzeti keretek között akarják tartani a banki konszolidációt.
A befektetőket azonban még ilyen megagaranciák sem nyugtatják meg, mint a német kormányé, a héten számos európai bankpapír, köztük a német bankoké is jelentős árfolyamzuhanást produkált a tőzsdéken.
Nem titok, hogy az adófizetők pénzének milliárdos mértékű befektetése az egész gazdaságra kihatással lesz. Az állam ugyan megelőzi, hogy folyamatos bankcsődök rázzák meg a pénzvilágot, de ezek a pénzek hiányozni fognak valahonnan. Már most csökken a német, a francia, illetve az olasz gazdaság, sőt a recesszió árnyéka rávetődött egész Európára. Pesszimista elemzők szerint a pénzügyi válság már átfordult gazdasági válságba, más vélemények szerint ez még előttünk áll. Jövőre az eurózóna országaiban az átlagos gazdasági növekedés egy százalékra csökkenhet, vagy akár az alá is. Ezzel Európa legfejlettebb gazdaságai recesszióba kerülhetnek, azaz az eddiginél és a vártnál is lassabban növekedhetnek, ami a feljövő uniós gazdaságokat, így a magyart is negatívan befolyásolhatja.
Az Európai Központi Bank - mely aktív részese volt a Fortis és a Dexia konszolidációjának - várhatóan az év végén az alapkamat csökkentésébe kezd több elemző, köztük a JP Morgan előrejelzése szerint. Miközben az USA-ban a kongresszusi jóváhagyást követően elkezdődött a 700 milliárd dolláros állami felvásárlási mentőakció, az uniós bankok többsége állja a sarat. A szakemberek szerint európai bankok még mindig jobb állapotban vannak, mint amerikai társaik. Elbizakodottságra azonban semmi ok, a neheze még hátravan.