Sebestyén István
Ne sírj többet, Szomália

Napi százharminc forinttal bárki meg tudja változtatni egy ember életét - állítja az Afrikai-Magyar Egyesület programvezetője. A szervezet kétszáz ugandai, illetve szomáliai hátrányos helyzetű személynek nyújt segítséget a fekete kontinensen, nem pusztán humanitárius okokból. Európában ugyanis az egyik legfőbb biztonságpolitikai kérdés a menekültügy. Mi magyarok ezt ugyan még nem érzékeljük - de fogjuk.

Szomália a világ egyik legveszélyesebb országa. Az 1990-es évek elején lezajlott polgárháború óta kisebb-nagyobb intenzitással tovább tart a klánok közötti küzdelem. Több millió honfitársához hasonlóan az adottságainál fogva jobb sorsra érdemes - ám központi kormányzat hiányában anarchikusan működő - afrikai országból menekült el Adam Hassan Salman is, akivel a bicskei menekülttáborban beszélgettünk.
A harcokban édesapját elvesztő harminckét éves férfinek azért kellett elvándorolnia, mert felesége rokonsága nem nézte jó szemmel etnikai hovatartozását. „A metgan nevű kisebbséghez tartozom, feleségem, Hinda viszont nem. Amikor feleségül vettem, engedélyt kértem édesapjától a házasságra, aki áldását adta ránk. Minden rendben volt, amíg a papa meg nem halt - ezt követően azonban a rokonok megfenyegettek, hogy meg fognak ölni. Elraboltak, éheztettek, szomjaztattak, végül pénzért cserébe, a Vöröskereszt közreműködésével szabadultam ki” - meséli Salman. Eközben felesége három - 11, 12 és 13 éves - gyermekükkel a kenyai határ felé menekült. Mielőtt átértek volna, egy fegyveres összetűzésben a gyerekek „elkavarodtak”: amíg anyjuk ennivaló után nézett, egy másik asszony menekítette el őket a rajtaütés elől. Hinda végül átjutott Kenyába, férje pedig - Dubai és Moszkva érintésével - Magyarországra menekült, ám a gyerekekről azóta semmi hír. Ha előkerülnek, a család története teljes happy enddel végződhet. Salman ugyanis menekültstátuszt kapott Magyarországon, felesége pedig részt vesz az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU) által az elmúlt hónapban beindított képzési programban Nairobiban. A magyar aktivistáknak - egészen pontosan Sachumicky Lillának és Szilasi Ildikónak (képünkön bal és jobb szélen) - köszönhetően arra is esélye nyílhat, hogy családegyesítés keretében kövesse férjét Magyarországra.
A 2007-ben létrehozott Afrikai-Magyar Egyesületet elnöke, Balogh Sándor, aki - ahogy Szilasi Ildikó programvezető fogalmaz - azok közé a tehetős emberek közé tartozik, akik pénzüket elsősorban nem luxusra, hanem az elesettek megsegítésére igyekeznek fordítani. Egyben ő a legfőbb támogatója is az egyesületnek, amely Afrika hazai - többek között kiadványokkal, kulturális programokkal történő - népszerűsítése mellett konkrét segélyprogramokat is finanszíroz Észak-Ugandában, illetve Kenyában. Az előbbi országban leányanyák iskoláztatását támogatják. „Ebben a programban, amit Lilla talált ki és indított el, az egyesület pedig támogatóként állt be mögé, 30 fiatal anyát és összesen 113 gyermeküket segítjük. Ezek a lányok korábban részt vettek az időnként még manapság is kiújuló fegyveres konfliktusokban mint gyermekkatonák vagy mint a lázadók ágyasai. A Joseph Kony hadúr vezette, az Úr Ellenálló Hadserege nevű szervezet ugyanis rendszerint úgy „toborozza” a tagjait, hogy lerohannak egy-egy falut, és elhurcolják a 8 évesnél idősebb lányokat és fiúkat” - mondja Szilasi Ildikó.
A közgazdász diplomával is rendelkező fiatal Afrika-szakértő kolléganőjével együtt dolgozta ki a Nairobiban szeptemberben beindított projektet. Ennek lényege, hogy a kenyai fővárosban létrehozott oktatási és képzési központban szomáliai menekültek angolt és matematikát tanulhatnak, továbbá szakképzéseken vehetnek részt. „A program során a hazánkban menekültként - többnyire a bicskei táborban - tartózkodó szomáliaiak rokonaira koncentrálunk: őket igyekszünk felkutatni, és segíteni nekik nemcsak a tanulásban, hanem a munkához jutásban is. A batikolás és egyéb képzőművészeti technikák elsajátítása után az általuk készített termékeket elsősorban Kenyában, illetve Magyarországon értékesítjük. Eddig 40-45 személyt sikerült elérnünk” - mondja az AHU programvezetője, hozzátéve, hogy a végső cél a családok egyesítése. Ez azonban nem olyan egyszerű: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az esetek többségében az ilyen irányú kérelmeket jogszerűnek találta ugyan, ám a szomáliaiak útlevele nem minősül érvényes és hivatalos okmánynak, így legálisan nem hagyhatják el Kenyát. A két aktivista erre kidolgozott egy új eljárást, amely reményeink szerint megoldja a problémát.
Tapasztalatairól szólva Ildikó hozzáteszi: a szomáliai menekültek körében (is) elképesztő történetekkel találkoznak. „Volt, akinek a családtagját egy eltévedt golyó vacsora közben megölte; egy orvost a lázadók elraboltak és saját szolgálatukba állítottak; mások családjuk kivégzését, vagy lányuk, feleségük szó szerinti halálra erőszakolását voltak kénytelenek saját szemükkel végignézni. Megdöbbentő számomra, hogy többségük mégsem a depressziót választja, hanem a kiutat keresi” - fogalmaz az aktivista.
Amikor az Afrikában végzett munkájuk indítékairól kérdezem, azt hangsúlyozza, hogy a távoli országok menekültjeinek a segítése nem pusztán nemes humanitárius cselekedet. A migránsok tömeges érkezése ugyanis az Európai Unió egyik legégetőbb biztonságpolitikai kérdése, amit magyarként ugyan még nem érzékelünk - egyelőre. A megoldás alapvetően kétirányú lehet - magyarázza Ildikó -, az egyik, hogy a problémás országokban segítünk létrehozni olyan viszonyokat, hogy az ott élők ne kényszerüljenek kivándorolni. A másik, hogy támogatjuk a hozzánk eljutott és menekültstátuszban részesült afrikaiakat (döntő többségük szomáliai) az integrálódásában. Ezt szolgálja például a családegyesítés is. A bicskei táborban egyébként jelenleg mintegy 80 menekültstátuszt kapott szomáliai él. Nekik 12 hónapjuk van arra, hogy a nyelvet alapszinten elsajátítsák, munkát és lakást találjanak maguknak.
Problémát jelent ugyanakkor, hogy az AHU afrikai programjaihoz egyelőre szűkösek a szervezet anyagi forrásai. Ezért minél több, úgynevezett virtuális támogatót igyekeznek bevonni. „Ehhez nem szükséges nagy összeg, havi 4 ezer, vagyis napi mintegy 130 forinttal tulajdonképpen meg lehet változtatni egy ember életét. A honlapunkon - www.ahu.hu - bárki kiválaszthatja, hogy ő mondjuk a 12 éves Szaidot akarja támogatni, aki szereti a focit, és ha lenne rá lehetősége, orvosnak tanulna” - magyarázza Szilasi Ildikó.