Kovács Klára
Vége a dollár- korszaknak
– mondja Barcza György, a K amp H Bank vezető elemzője

Nem csitul a hitelválság. Sőt! A hét elején újabb hatalmas, ezermilliárd dollárt meghaladó veszteség érte a világ tőzsdéit. Ezúttal azonban nem egy újabb bank csődje rántotta a mélybe az indexeket, hanem az amerikai kongresszus vétója a 700 milliárdos, úgynevezett bankmentő csomagra. Ez igazi hidegzuhanyként hatott, hiszen titkon sokan remélték, hogy ennek köszönhetően megállítható a krízis kiterjedése. Miért dönthetett a várakozásoknak ellenkezően a Kongresszus?

Fotó: Járdány Bence

- A képviselők egy része a közvéleményhez igazodva hozta meg a döntését. A közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a lakosság sokallta a Wall Street-i szereplőktől ezt a hatalmas összeget. A mintegy 100 millió amerikai háztartás mindegyikére kétezer dollár jutna, ha elosztjuk a 700 milliárdos bankmentő csomagot. Az emberek úgy gondolják, nem nekik kellene fizetniük a bankárok, brókerek hibáiért.
Milyen következményekkel járna a világ pénzpiacára és gazdaságára, ha nem születne meg egy hasonló csomag?
- Ez mindenképpen súlyos következményekkel járna. Talán most éppen ez motiválja a képviselőket, hiszen láthatták, milyen sokkolóan reagált a vétóra a pénzpiac. Belátták, nem éri meg kockára tenni az amerikai pénzpiac összeomlását.
Tehát maradna ekkora nagyságrendű csomag, de más feltételekkel?
- Valószínűleg komoly feltételeket szabnának. Például a felső vezetők fizetéseinek, jutalmainak csökkentését, illetve a kisegített cégekben az állami segítség erejéig tulajdonosrészt kellene adniuk. A lényeg az, hogy a támogatás fejében az állam, másként fogalmazva az adófizetők részesedhessenek a jövőbeni várható profitból.
Az amerikai elnök a bankmentő csomag bejelentésekor meglepően nyíltan fogalmazott a válsággal kapcsolatban. Hivatalos berkekből először hallhattunk ilyeneket, hogy „súlyos válságban van az amerikai pénzpiac”, vagy hogy „hosszú és fájdalmas recesszióba torkollhat ez a folyamat, sőt a gazdaság szektorai is veszélybe kerülhetnek”. Ha hozzátesszük a 700 milliárd dolláros bankmentő csomagot, gyakorlatilag beismerte, a helyzet súlyosabb, mint eddig gondoltuk, hiszen legalább ekkora veszteség van még lezárva a borítékokba.
- Valóban meglepő, hogy ilyen nyílt és határozott hangvételű beszédet hallunk egy elnöktől. Általában válság idején inkább nyugtató, bizalmat erősítő beszédek hangzanak el hivatalos berkekből. A gazdaságpolitika azonban most nyílt kártyákkal játszik. Őszintén beszélnek a lakossággal, a vállalatokkal, valószínűleg azért - és ez kicsit ijesztő -, mert ők sem tudják, mi lesz a jövőben. Nem akarnak abba a csapdába esni, hogy elveszítsék a hitelességüket. Azért vállalják az őszinteséget már most az elején, mert tudják, a hitelességre nagy szükségük lesz. Nem kizárt, hogy a későbbiekben olyan bejelentéseket kell tenniük, amelynek sikere azon múlik majd, van-e hitelessége az ország vezetőinek.
Az elmúlt ötven évben az USA volt a világ gazdaságának a motorja. Mennyire kerül veszélybe most ez a szerep?
- Egyre többször hallani, hogy újra felosztják a nemzetközi pénzügyi piacokat, és a hangsúly az USA-ról Európára és Ázsiára tolódik át. Az az egypólusú rendszer, amely a második világháborút követően a dollárra és az amerikai gazdaságra épült, biztosan megváltozik. Egyre nagyobb dominanciát nyert az euró, nemcsak az euróövezeten belül, de Oroszországban és Dél-Kelet Európában is teljes mértékben dominánssá vált az euró. Már Ázsiában is, főleg a kereskedelmi ügyleteknél szívesebben kötik a szerződéseket euróban. Az utolsó nagy terület az árupiac, azon belül is az olajpiac, ami hagyományosan és kizárólag dollár alapú. Feltételezhetően többpólusú rendszer alakul ki, amely eloszlik egy amerikai, egy európai és egy ázsiai központra.
Érdekes megfogalmazásokat lehet hallani, Peer Steinbrück, német külügyminiszter szerint „a világ nem lesz többé olyan, mint a válságot megelőző időszakban volt”. Megváltozhat a kapitalizmusnak amerikai formája, ahol a legkevésbé szabályozott és államilag kontrollált piacok működnek? A válság kialakulásában szerepet játszottak ugyanis a hitelminősítő társaságok is, melyek gyakorlatilag rutinból minősítették jónak azokat a hitelkonstrukciókat, amelyekről a világ szeme láttára derült ki, hogy rosszak. Láthatjuk, hogy csak az állami beavatkozás tudja elejét venni a nagyobb katasztrófának.
- A kérdés nagyon mély és messzire vezetne. Ma még nem állítható, hogy a bankrendszer összeomlása lenne a történet vége. Bár elvileg ez is benne van.
Szabályozás területén azért várható szigorítás?
- Egészen biztosan. A felelősök keresése már most is gőzerővel folyik. Amerikában nagy kultúrája van a felelősségre vonásnak. És arra felé nem az ügyintézők körében keresik a vétkeseket, hanem a felsővezetőknél és ha bűnösnek találtatnak, több évre is leültetik őket.
Nem maradhat érintetlenül Európa sem, ahogy Magyarország sem. Veres János, pénzügyminiszter a napokban jelentette be a jövő évi költségvetés főbb számai, miszerint három százalékos GDP-növekedésre számít. Ez a jelen körülmények között nagyon ambiciózusnak tűnik.
- Valóban, nem tűnik valószínűnek. Három százalékos növekedés akkor érhető el, ha normál körülmények között uralkodnának. Jelenleg annak is örülnék, ha két százalékot meghaladna a GDP növekedése.
Várhatóan hogyan befolyásolja a hétköznapjainkat a következő időszakban a nemzetközi helyzet?
- A legfontosabb változást a hitelezés tekintetében várhatunk. A bizalmatlanság miatt a bankok már most is drágábban jutnak pénzhez, egymásnak is nehezebben és drágábban hiteleznek, így a hitelfelvevők is drágulásra számíthatnak. Nemzeti banki adatok szerint havonta egy-két tized százalékponttal emelkedik a deviza alapú hitelek költsége.
Ebben az időszakban óvatos befektetési stratégia javasolt, állampapírok, bankbetétek. Olyan hosszabb időszakra készülhetünk, amikor örülhetünk, ha a hozam néhány százalékkal meghaladja az inflációt. A részvénypiacról az egzotikusabb extraprofitot ígérő befektetésektől el kell búcsúznunk, mint vonzó lehetőségtől. Vannak időszakok, ezt kell belátni, mikor a piac nem ad extrahozamot.