Eperjesi Ildikó
Veszélyben az atomhatalom
Luxusszállót és nagykövetséget robbantott az al-Kaida

Miközben a világ egyre nyugtalanabbul figyeli, hogy az egyik iráni atomlétesítménybõl eltûnt hat atombomba megépítéséhez elegendõ dúsított urán, és Teherán a Sahab-3-as rakétáit úgy módosítja, hogy atomtöltet szállítására is alkalmasak legyenek, a muzulmán világ egy másik forrongó pontja, az iszlám atombomba tulajdonosa, Pakisztán átélte a maga szeptember 11-éjét. Iszlámábádban és néhány nappal korábban Jemenben ismét támadott az al-Kaida.

„Egyértelmû az iszlámábádi bombarobbantás üzenete: semmi sincs biztonságban Pakisztánban” - így foglalta össze Hilton Root amerikai szakértõ a múlt hétvégi véres merénylet tanulságát. Alighogy Aszif Ali Zardari nemrég beiktatott elnök a pakisztáni parlamentben megtartotta elsõ beszédét, amelyben a terrorizmus elleni harc folytatását ígérte, néhány száz méterre tõle egy gépkocsiba rejtett hatszáz kilogrammos pokolgép lépett mûködésbe egy luxusszálloda elõtt.
Az öngyilkos merénylõ - hogy biztos legyen a dolgában - alumínium-nitrát port is adagolt a pokolgéphez, hogy az ötcsillagos Mariott Hotelnek mind az öt szintje leégjen. Célját elérte: az épület kevés híján összeomlott a detonáció és a tûz miatt. A külföldiek és a helyi VIP-ek által elõszeretettel látogatott szálloda több vendége bennrekedt a tûz miatt. A bálterem mennyezete leszakadt a ramadáni vacsorát élvezõ ötszáz vendégre. A halálos áldozatok között van két amerikai védelmi szakember, egy vietnami állampolgár és a cseh nagykövet.
A negyvenhét éves Ivo Zdarek augusztusban érkezett Iszlámábádba, és ideiglenesen lakott a szállodában. A detonáció után még telefonált, majd a sérültek mentéséhez fogott, és végül valószínûleg a tûzben vesztette életét. A hotel elõtt egy tíz méter mély és harmincöt méter széles kráter keletkezett. A közelben álló gépkocsik - fõként taxik - szétroncsolódtak. A mintegy hatvan áldozat többsége pakisztáni taxisofõr. Még mindig nincs meg egy amerikai és egy dán titkosügynök. A sérültek száma több mint kétszázhatvan.
Reman Malik belügyminiszter elõbb bejelentette, hogy a merénylet estéjén a pakisztáni államfõ, a miniszterelnök és több kormánytag is hivatalos volt egy vacsorára a szállodába. Zardari kérésére azonban az utolsó pillanatban megváltoztatták a helyszínt. A hotel tulajdonosa viszont késõbb azt mondta, hogy náluk senki nem tudott a vacsoráról. Közel-keleti biztonsági források pedig tudni vélik, hogy CIA-tisztek is a célpontok között szerepelhettek, akik nem sokkal a merénylet elõtt érkeztek Iszlámábádba.
A robbanószer ereje és a támadás súlyossága miatt sokan máris Pakisztán szeptember 11-éjérõl beszélnek. A szakértõk arra gyanakszanak, hogy az augusztus elején az ország észak-nyugati részén kez­dõ­dött hadmûveletekre adott választ az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat, illetve a vele szövetségben lévõ tálibok. A pakisztáni hadsereg ugyan­is - amerikai nyomásra - mû­veletet indított Badzsur törzsi területen a terroristák kifüstölésére. Egyes források szerint Vazirisztán után ez a régió a tálibok és az al-Kaida legfontosabb fészke, és feltehetõen itt rejtõzik maga Oszama bin Laden, a terrorhálózat vezére is. Biztonsági szakértõk szerint rengeteg arab és közép-ázsiai fegyveres segíti a helyi törzsek tagjait. A pakisztáni katonák azt mondják, hogy a terroristák úgy harcolnak, mintha szervezett hadsereg lennének, és ehhez sokszor jobb felszerelés áll rendelkezésükre, mint nekik. A harcok kezdete óta mintegy hétszáz fegyveres halt meg, és több százezer ember kényszerült elhagyni otthonát.
Egyelõre azonban kérdés, mennyire tökélte el magát Zardari, hogy felveszi a harcot a terroristákkal (egyes elemzõk szerint inkább az várható, hogy lepaktál velük), illetve mennyire tudja megnyerni a köz­vélemény támogatását. Pervez Musarraf augusztusban lemondott elnök népszerûtlenségének egyik fõ oka ugyanis az volt, hogy támogatta az Egyesült Államok terror elleni háborúját. Jellemzõ, hogy amikor az új államfõ parlamenti beszédében a terrorizmus elleni harcról beszélt, kedvezõtlen visszajelzések érkeztek a képviselõktõl, amikor viszont arról szólt, hogy Pakisztán egyetlen hatalomnak sem fogja eltûrni szuverenitásának megsértését, akkor ováció fogadta. Ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy George W. Bush elnök júliusban engedélyt adott arra, hogy az amerikai légierõ akár pakisztáni területen is támadja az afganisztáni tálibokat, illetve terroristákat.
Az amerikai kormányzat mindenesetre azt ígéri, hogy megkétszerezi a szélsõségesek elleni harchoz a Pakisztánnak nyújtott támogatást. Aggodalomra ad okot, hogy ez az ország az egyedüli muzulmán atomhatalom. Nem nehéz elképzelni, hogy a radikálisok pályáznak a mintegy nyolcvan-kilencven pakisztáni atombombára és a nagy hatótávolságú rakétákra, és esetleg pa­kisztáni iszlám forradalomról álmodoznak.
Jemenben, a bin Laden-család szár­mazási helyén is fõhet a feje a kormánynak a biztonsági fenyegetések miatt. Mindössze négy nappal a pakisztáni merénylet elõtt öngyilkos merénylõk akarták felrobbantani a szaanai amerikai nagykövetség épületét is, szintén gépkocsiba rejtett pokolgéppel. Tizenhárom jemeni biz­tonsági õr, illetve civil, valamint hat terrorista halt meg a kialakult tûzharcban. A civilek éppen ügyeik intézése végett álltak sorban az épület elõtt. Egy magát az al-Kaida nem­zetközi terrorhálózathoz tartozónak valló csoport vállalta magára a robbantást, és azzal fenyegetõzött, hogy támadást intéz a brit és a szaúdi nagykövetség ellen is, és végez magas rangú jemeni állami tisztségviselõkkel, ha az arab ország hatóságai nem engedik szabadon a csoport bebörtönzött tagjait.
Az elemzõk azt mondják, hogy a jemeni kormányzat aligha veszi komolyan a fenyegetést. Az elõzõ merényletek után ugyanis (idén már több támadás is volt jemeni amerikai érdekeltségek ellen) letartóztattak néhány gyanús személyt, majd elengedték õket. Emellett a kormány jobban tart a síita törzsi lázadásoktól, mint az al-Kaidától, amely ráadásul a közvélemény támogatását is élvezi.