Hetek XII. évfolyam, 37. szám, 2008. szeptember 12.

Mind több turul, Wass Albert szobor, kopjafa és totemoszlop, valamint a körülöttük fellángoló indulatok jelzik azt, hogy olyan nemzet-fogalom kap egyre nagyobb hangsúlyt Magyarország közterületein, amely élesen szemben áll mindennemû modernitással vagy uniós birodalomeszmével. A globalizációs folyamatok zûrzavarában mindenhol fölerõsödik a nemzeti érzület, nálunk ezzel kapcsolatban évezredes káosz tör felszínre. Nincs múlttisztázás, nincs közös alap, nincs egységes nemzet.

Idén nyáron három településen is szobrot kapott tisztelõitõl Wass Albert. Betudható lenne ez akár annak is, hogy a hungarizmus elkötelezett híveként számon tartott erdélyi magyar arisztokrata író - akinek máig nem tisztázott háborús bûnös múltja - éppen száz évvel ezelõtt született. A szoboravatási láz azonban nem most tört ki: 2003 óta összesen harminchárom helyen állítottak emlékmûvet a gróf emlékére, amibõl „mindössze” négy esik az idei évre. Boros Géza mûvészettörténész számításai szerint ezzel a szobormennyiséggel Wass Albert holtversenybe került Adyval és Arannyal, és harmadik helyezetté válhat a köztéri irodalmi toplistán Petõfi Sándor és József Attila után.
A nyár legjelentõsebb akciója a jobboldali írószent debreceni szobrának a felállítása volt: az eddigiekhez képest grandiózus mûalkotást a megvalósítói országos zarándokhelynek szánják. A városvezetés kormánypárti képviselõi ellenezték a kezdeményezést, mondván: Debrecen nem akar hungarista õrváros lenni. Az össznépi tiltakozások nyomán a polgármester, Kósa Lajos kénytelen volt hangsúlyozni, hogy nem a város, hanem egy civil szervezet, a Polgári Casino állít Wassnak közadakozásból szobrot, amit õ magánemberként támogat. Kósa koránt sincs egyedül: a tapasztalatok szerint egyházi személyek és Fidesz-politikusok állandó közremûködõi országszerte a Wass-emlékmû-avatásoknak és a kultusz terjesztésének. „A párt honlapja rendszeresen beszámol az újabb szoboravatásokról, és képviselõi egyre aktívabb szerepet játszanak Wass rehabilitálásában” - szögezi le Boros Géza a Mozgó Világban megjelent elemzésében.
Szélsõjobbos érzületû hívek az író szellemi hazatérésének és honfoglalásának jegyében arra törekszenek, hogy minden megyében Wass-szobrot állítsanak. A kezdeményezõk jobbára civil szervezetek, polgári körök és magánszemélyek. A szisztematikus köztéri terjeszkedés országszerte ellenállásokba ütközik, ezért a helyi önkormányzatok jobbára kénytelenek elhatárolódni az akcióktól. A hivatalos elutasítás - különösen a fõvárosi tiltás - tovább növeli a „hazájában számkivetett író” mítoszát, és végül az ugyancsak számkivetett szobrok leggyakrabban a történelmi egyházak ingatlanjaiban kerülnek méltó helyükre. Ugyanez játszódott le a Romániában anno háborús bûnösként elítélt író emlékmûveivel Erdélyben is, ahol a betiltott szobrokat rendre a templomokba menekítették.
„A köztéri mûalkotások felállításával kapcsolatos döntés mindig az illetékes önkormányzatoké. A rendszerváltás óta megszûnt mindenfajta politikai-ideológiai jellegû korlátozás. Tegyük hozzá: szerencsére” - mondta el érdeklõdésünkre Pataki Gábor, az MTA Mûvészettörténeti Kutatócsoportjának aligazgatója, a Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus zsûrijének tagja. Az önkényuralmi jelképek törvényi tilalmán kívül nincs kifejezett tartalmi szempontú szabályozás, szemben például Romániával, ahol egy 2002-ben hozott törvény szerint a háborús bûnösök nem részesülhetnek köztéri elismerésben. Magyarországon a jelenleg hatályos törvények értelmében a közterületen vagy önkormányzati tulajdonú épületekben elhelyezett mûalkotások esetében az önkormányzatok kötelesek a Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus szakvéleményét is kikérni. A szakvélemény kizárólag a mûalkotás mûvészi értékére vonatkozik, és kötelezõ érvénye legfeljebb a közfinanszírozású munkák esetén lehet, hiszen megléte az állami pályázati pénz folyósításának alapfeltétele. Ahhoz, hogy akár civil, akár helyi önkormányzati pénzbõl közterületen emlékművet állítsanak, igazából csak az önkormányzat - formai és nem tartalmi kritériumok alapján szabályozott - engedélye kell. „Mondhatni, kizárólag a képviselõtestület politikai felelõsségtudatán és ízlésvilágán múlik, hogy kikerülhet-e az utcára mondjuk Szálasi szobra - teszi hozzá Pataki. - A településeknek ugyanis szívük joga, hogy akkor is fölállítsanak maguknak egy erõsen kifogásolható mûalkotást, ha nem nyernek hozzá szakmai és állami támogatást. Ha úgy tetszik, ez is a demokrácia része.”

Korszellem

„Wass Albert írói kvalitásai önmagában nem volnának elégségesek ahhoz, hogy egy ilyen rajongói tábort generáljanak. Népszerûségének nyilvánvalóan politikai okai vannak, jóllehet hívei ezt tagadják” - fejtette ki kérdésünkre Ungváry Krisztián történész. Szerinte a köztéri szoborállítás eleve mindig politikai kérdés, és csak másodsorban mûvészeti. „De amilyen a magyar belpolitika minõsége, olyan lesz a szobrokról folytatott vita is” - teszi hozzá, s ennek megfelelõen az író körül kialakult hisztérikus polémia is szimbolikusnak tekinthetõ. Wass Albert személyisége egy konzervatív, mindenfajta modernitással szembe menõ reakciót jelképez, a magyar földhöz ragaszkodó életmódot, és egyben szimbolizálja az egykori dicsõ magyar sorsot is, ami alapvetõen Erdélyben található meg. Ehhez kapcsolódik a sérelempolitika, a Trianonnal kapcsolatos jogos és máig tisztázatlan kérdések. „Az emberekben ma egy csomó félelem és kétség van a modernitással kapcsolatban, ezért lelkesednek egy olyan személyért, aki egy nemzeti idillt tud a könyveiben megjeleníteni. A régmúlt dicsõség, mint egy romlatlan állapot a mostani zûrzavaros jelenhez képest - ezt képviselheti Wass Albert. Ilyen körülmények között egy olyan író, mint õ, folyamatosan felértékelõdik. Ehhez nem kell se antiszemitának, se rasszistának, se fideszesnek lenni, egyszóval ennél súlyosabb a helyzet. Ezekkel a kérdésekkel manapság elég nagy tömeget lehet megszólítani, viszonylag hatékonyan. Sokkal nagyobb tömeget, mint mondjuk Nádas Péteren vagy Konrád Györgyön keresztül. A hiányos történelmi ismeretek, a feldolgozatlan múlt ugyanúgy közrejátszik az ilyen kultuszok fölerõsödésében, mint mondjuk a rendszerváltást, az uniós csatlakozást, vagy akár az idei olimpiát követõ csalódottság” - erõsíti meg Ungváry.
A történész szerint a nemzetfogalommal kapcsolatban elég nagy káosz él az emberek fejében, de ez a káosz legkésõbb az államalapítás óta folyamatosan jelen van. „Wass Albert ma egy korszellemet képvisel, ugyanúgy, mint például a 60-as 70-es években Németh László. Most, amikor a magyar társadalomnak az erdélyi tematikájú magyar nemzeti önápolásra van szüksége, akkor Wass Albert ennek egy viszonylag minõségi szállítója. Az õ munkássága és személyes sorsa ehhez jól felhasználható, de harminc év múlva feltehetõen ugyanúgy nem fog érdekelni senkit, mint amennyire érdektelen ma Németh László” - vélekedik Ungváry.