Szabó Mihály
Házikedvencek és használati tárgyak dísznövényekből

Nem újkeletû az az igény, hogy magunk alakítsuk, formáljuk a természetet saját képünkre, mint tették azt az életörömtõl pezsgõ reneszánsz kori Itáliában (Firenze, Boboli-kertek).

Az ember által alkotott rend látványának megteremtése lett a követendõ példa Európa vala-mennyi királyi udvarában is (XIV. Lajos versailles-i barokk kertje). Itt jutott csúcspontjára a mûkertészet is (Topiary), amelyben zömében örökzöld, kislevelû nyírt fákat, cserjéket (buxus, babér, mirtusz, tiszafa, stb.) használtak a geometria, az arány és a szimmetria idõtlen törvényszerûségének hirdetésére. De a lélegzetelállító hatás érdekében elõrukkoltak az állatokat megformázó növényekkel is. Drótketreceket és hálókat készítettek a kívánt forma elérésének céljából, amelyeket borostyánnal futtattak be a derék kertészek, s a sablon mentén gondosan meg is nyírták a növényeket, hogy a drótváz ne legyen látható. Így az egyszerû geometrikus formák mellett megjelentek a figurális növények. A növényszobrocskák mára bárki számára elérhetõvé váltak, sõt még használati tárgyként is igénybe vehetjük õket. Ezért az emberközpontú reneszánsz helyett inkább néhány remekbe szabott kortárs növény kerüljön figyelmünk középpontjába.