Pálfy Gyula
ARC óriásplakát kilencedszer
Keresik a boldogságot

Az idei ARC óriásplakát-kiállítás már a kilencedik a sorban. Ki gondolta volna, hogy az egykor Sztálin csizmájával bepiszkított macskaköves teret nyárutókon immár jó ideje kultúrafüggõ egyetemisták sarui és (semmiképp se Converse!) tornacipõi tapossák, s a tribün helyén, hol Kádár integetett alá nekünk, most e nehéz terepen imbolyogva botlik a nõi cipõs láb, és keresi a plakátok mélyebb értelmét.

Az Üzenetet, amit rólunk akarnak átadni - mégpedig nekünk. A mostani seregszemle mottója a boldogság volt, amit a költõtõl kölcsönzött „Hol a boldogság mostanában?” felvetéssel fûszereztek. Persze okkal lehetett sejteni, hogy e kérdõ mondat a lehetõségek tárháza lesz, az anyagi javakra utalástól a „máshol, nem itt” típusú dolgozatokig, meg az élveteg sex-drugs-rock&roll megközelítésig - emlékezik az egyik zsûritag, a mûvészettörténész-mûkritikus Mélyi József. Mé­g­is, a munkák zöme a kis jóérzésekrõl, apró örömökrõl, morzsányi kellemességekrõl szól, igaz, a szokásos fanyar-ironikus, helyenként obszcén formában. A szexualitás némely versenymûnél durván nyílt, többeknél jelképekbe csomagolt „boldogságfaktorként” tárul a nézõ elé. A „Nõkszava” kategóriában gyõztes Minden más címû plakát például olyan pálcikaemberpárokkal gyõzköd minket vélt elõítéleteinkkel szemben, melyeknek másodlagos nemi jegyeit minden variációban összekeverték. És itt vannak az Arc-mûfaj szokásosai: az ismert márkanevek betûit használó, azok kifacsart logójával üzenõ meghökkentések, köztük az ismert világhálós keresõ színes betûi a boldogságkeresõvé átalakítva, vagy maga az eredmény, mely a boldogság kulcsszóra nulla találatot jelöl meg. A munkák nagy része nem állít ily keményet. Legtöbbször e fõnév tartalma nem üres halmaz, inkább a delírium és a káosz elemei töltik ki, mintha egy-egy Sziget fesztiválos átéléseibe látnánk bele. Vannak azért egyszerû, régi családi fotók is, jelezve, mondjuk egy hóember társaságában, hogy „azért voltak jó pillanataink is”. Máshol boldog pecások állítják, hogy „Hal a boldogság”, vagy épp ellentétekkel játszik a szerzõ, hisz egy szürke, tömött metrókocsi totálképét ugyan lehetne-e „Boldogságvagon”-ként értelmezni? Két igazán eltalált korrajzot viszont hadd említsünk. Telitalálat a kiállítás saját reklámja, a gyûrött arcú, ballonos stoppos, kezében a Boldogság úticélú papírtáblával, és nagyon ütõs a már üres, kicsit csokimázas tányér képe az abroszon, alant a „Hol a boldogság?” kérdésére adott válasz: „Már bennem.” Egy fogyasztásnak élõ nemzedék, sõt egy, csak a láthatókba kapaszkodó egész régió „üzenõfüzete” is ez a csendélet. Nem véletlen kapta a fõdíjat.