Izing Antal
Gólyahír

A tiszabábolnai eset után fordult érdeklõdésünk a gólyák felé. A Tisza-tó mellett fekvõ faluban négy gólyát pusztítottak el ismeretlenek. Közben Drexler Szilárd gólyavédelmet szolgáló ismeretterjesztõ filmet forgat, melynek egyes jeleneteinél a Hetek olvasói is ott lehetnek.

Fotó: Vörös Szilárd

A Tisza menti gólyákat nyilakkal ölték meg. Három földre hullt állat tetemébõl kihúzogatták a nyílvesszõket, a negyedik átlõve, tes­tében a nyílvesszõvel fennakadt a villanyvezetéken. A kép a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) gólyás honlapján is szerepel, persze élõ sáskamadarak (ez a gólyák másik neve) is láthatók a fészkek közelébe kihelyezett webkamerákkal. Mivel a gólyák augusztus 20-a és 30-a között indulnak útjukra a Boszporusz felett a Szuezi-csatornán át a Közel-Keleten keresztül Afrikáig, érdemes õket mindjárt megnézni a gólya live show-ban.
Semmi allûr. Minden gólya természetes. Ha minden jól megy, jö­võre ugyanazokat láthatjuk visszatérni. Bár 1920-ban Nagy Lajos titkos írófejedelem a Képtelen természetrajz címû mûvében ezt írja a gólyáról: „Tavasszal aztán újra visszajön, ami a magyar politikai és közéleti viszonyokban való teljes járatlanságára vall.”
Várjuk a gólyát. Ezt a madarat több európai nép, például a litván és a magyar is a nemzet madarának nevezi. A finneket is gólya hozza. Pedig náluk nem is fészkel. „Ha gólyát látsz, szerencsét hoz” - lehetett hallani a hiedelem szerint. Ma pedig inkább azt lehet mondani: szerencse, ha gólyát látsz! Hiszen nyolcezerrõl ötezerre csökkent a hazánkban élõ gólyák száma.

Fotó: Lomper Helma

Pusztulásuk legfõbb oka az áramütés, amikor villanyvezetékeknek ütköznek, de a védekezés itt már elkez­dõdött: az áramszolgáltatóval együtt­mûködve szigetelõpapucsokat szereltek fel, és az oszlopon való fészkelést is igyekeztek veszélytelenebbé tenni. Költözés után elõször a hím érkezik ide vissza, többnyire az elhagyott fészekbe, mert a fészek „tatarozása” a hím feladata. Ismerõs helyzet. Persze gyakran elõfordulhat, mint az embereknél, hogy a hímmel együtt tataroz a tojó. A pár elsõéves gólyái általában a Közel-Keleten maradnak, például Eilatnál, a Vörös-tenger északi partján.
Egy országos napilapban egy neve elhallgatását ké­rõ férfi véleményét is közölték a barbár esetről, miszerint az éhség nagy úr. De ekkora? - kérdezhetjük. Ha éhesek voltak a nyilazók, miért hagyták ott a három egyed tetemét, hiszen arról nem szólt a fáma, hogy megzavarták volna õket az elhurcolásban. Ha elvitték volna õket haza, jóllaktak volna az alig húsos, kifejletten 3,6 kilós átlagtesttömegû madarakkal?
Bár arról, hogy az éhes ember olykor fiókákat eszik, már hallottunk az öregektõl. Legtöbben arra gyanakodnak, hogy ezt a tettet alkalmasint olyanok követhették el, akik örömet találtak elsõ és remélhetõleg utolsó fegyverük kipróbálásában. Mellesleg a gólya nagy madár, könnyen eltalálható. De ez már egy másik történet.
A „gólyahír” vétele után a Svábhegyre mentünk, a Költõ utcába, ahol a Jókai-kertben és a nagy író kedvelt kõasztala mellett ballagva elértük az egykori Jókai-villa közelében fekvõ faházat, amelyben az MME mûködik. Lendvai Csaba biológussal beszélgettünk, aki azt tanácsolta, hogy a filmet forgató Drexler Szilárddal tartsunk a Jászberényi Állat- és Növénykertbe, mert ott egy gólyát röntgeneznek meg.

Fotó: Vörös Szilárd

Aztán meg is hozták a (szárnyatörött) gólyát a jászberényi Anubis kis­állatrendelõhöz, ahol két orvos, dr. Kertész Ottó és dr. Bakonyi László dolgozik. A gólyát a Jászberényi Állat- és Növénykert munkatársai szállították oda, mert minden vadon élõ sérült, beteg állatot befogadnak, gondoskodnak róluk. Állatvédõk.
„Ne bántsd a kutyát, mert az is ember, te állat!” - mondta beszélgetésünk vége felé viccesen Fercsik Péter, az állatkert igazgatóhelyettese, aki agronómusként és állattenyésztõként végzett Gödöllõn, Hévízgyörkön nevelkedett, volt halõr, dolgozott Persányi Miklós igazgatóval a Fõvárosi Állat- és Növénykertben, tanította szakmáját középiskolában is.
Bakonyi László állatorvos megvizsgálta a gólyát, és elkészítette a röntgenfelvételt. Szilánkos a törés a szárnyban, az orvos azt mondja, kitapintható a szilánk szúrása. A törés ezt az egyedet immár röpképtelenné teszi, még ha összeforr is az a csont. A velõüregpálca csontba helyezése azért segíthetne - mutatja az orvos kezében a röntgenfelvétellel -, mert kitámasztaná a szárnycsontot belülrõl, hiszen a csont belseje is henger alakú, a velõ pedig csuszamlóssá teszi, oda ezt a pálcát el lehet helyezni. De ha ezt most az orvos feltenné, az állatot mérgezés vihetné el, mert nincs jó állapotban. Balesetét okozhatta például autónak csapódás is.
Az állatkertet és annak kedves tavát, ahol ezután ez a gólya is élni fog, Jászberény városa tartja fenn. A város állami feladatot lát el, mert a fokozottan védett fajok védelmének költségérõl az államnak kellene gondoskodnia.
Drexler Szilárd filmje már csak azért is nagyon jó lesz, mert a madarak megbecsüléséről a film narrátora, egy tizenegy éves fiú mesél: miért lett természetvédõ, miért érdekli õt a gólyák sorsa. „A huszonhat perces, a Telekom támogatásával készült filmet a Duna Tv Talpalatnyi zöld címû mûsora mutatja be elõször, de ötezer forint körüli áron bármelyik városi televízió átveheti - mondta Drexler Szilárd -, mert az a jó, ha minél többen látják.”
Amikor befejezték az állatkerti tónál a forgatást, elindultak négy gólyával a város határába. Õket a röpdébõl hozta ki az állatkert munkatársa, felírták a gyûrûik számát, és betették õket két nagy faládába, amikben odabenn nagy dörömbölés kezdõdött az elsõ pillanatokban. Aztán a kocsiba kerültek a ládák, majd kimentek az állatvédõk egy lóhereföldre.
Négy gólya közül kettõ fölállt a láda szélére, és hitetlenkedve szárnyait bontotta, kis ruganyozás ugyanígy. Röpülni kezdtek. Az elsõ jó messzire ment, igaz, az állatkert felé, de nem oda, a spalét mögött is láthatták még szárnycsapásait. A második és harmadik a közelben ereszkedett le, míg a negyedik elsétált jó messzire, és nem repült fel. Egy vadon élõ pár észrevette, leszállt hozzá, elõször a vándorlás elõtti toborzódásra gondoltak a szemlélõk, de Péter elmondta, hogy a gólya, ha gólyát pillant meg, érezheti azt is, hogy itt lehet táplálék is.
És ettõl a gondolattól Fercsik Péter megint oda jutott mosolyogva, hogy a gólyák is olyanok, mint az emberek, oda gyûlnek, ahol megélhetést remélnek. Drexler Szilárd a Boszporuszhoz megy nemsokára, ahol gólyák tízezrei kelnek át Európából. A tengerszoroshoz közel esõ hatalmas belgrádi erdõben gyülekeznek, onnan indulnak a Közel-Kelet és Afrika felé. Lenyûgözõ jelenetek várhatók.