Hazafi Zsolt
Az Őszödi írás

Gyurcsány Ferenc Megegyezés címû tanulmányának megjelenésével megkezdõdött az õszi politikai szezon. A miniszterelnök írásának nem titkolt célja, hogy a kisebbségi kormányzás folytatásához támogatást szerezzen - leginkább az SZDSZ részérõl. Ha nem sikerül, akkor jövõ tavasszal elõrehozott választások lehetnek.

Fotó: Vörös Szilárd

Úgy tudni, a miniszterelnök leginkább egymaga írta a balatonõszödi kormányüdülõben az MSZP aktuális pártprogramjának is tekinthetõ rövid tanulmányt, amelyet aztán a Népszabadságban félig kormány és félig pártpénzen jelentetett meg. A szocialisták - és még a vezetõk - többsége is az újságból értesült a konkrét programról, noha annak témáit korábban több belsõ fórumon egyeztették. Ennek ellenére voltak olyan szocialista képviselők, akik a megjelenés napja elõtti, meglehetõsen rövid frakcióülésen szóvá tették, hogy a pártban szokásos elõzetes vita ezzel elmaradt. Ha pedig ezt követõen mondanak bármi kritikusat a szövegrõl, akkor az már a kormány és Gyurcsány politikai jövõjét érintõ kérdéssé nagyítódik fel, noha általában ezekkel nem ez lenne a céljuk.
Gyurcsány Ferenc 1000-1200 milliárd forintos adócsökkentésre lát lehetõséget a következõ idõszakban, de szerinte az adókat csak abban az ütemben lehet csökkenteni, ahogyan többletbevételei lesznek a költségvetésnek abból, hogy a kisebb adókat többen hajlandóak befizetni.
Az adócsökkentési program 300 milliárd forintos elsõ ütemében, a kormányfõ ajánlata szerint már 2009-ben egy lépésben eltörölnék a 4 százalékos vállalati különadót, a társasági adót pedig 18 százalékban határoznák meg a jelenlegi 16 százalék helyett. A személyi jövedelemadót úgy csökkentenék, hogy a jelenlegi 1,7 millió forint helyett 2 millió forint éves jövedelemig kellene 18 százalékos adót fizetni, a 36 százalékos kulcs csak az afölötti részre lenne érvényes.
A szakértõk meglehetõsen kétkedve fogadták a javaslatokat. A miniszterelnök - akinek a lehetséges bukásáról és mindig meglepõ túlélésérõl már hónapok óta cikkeznek - nehéz helyzetben várhatja az õszt. Az MSZP és a saját népszerûségét nem sikerült feljebb tornázni, a nyár elején az SZDSZ kiszállásával elvesztette a kormánytöbbséget, és a pártjában is személyével szembeni mozgalmak indultak Hajdú-Bihar megyében és Baranyában. Bár vannak kedvezõ jelek a magyar gazdaságban, de az általános fellendülés még nem kezdõdött el.
A helyzetet bonyolítja, hogy a leginkább lehetséges partnernél, az SZDSZ-nél sem világosak az erõvonalak. Noha Fodor Gábornak sikerült a liberálisok élére állnia, de a korábbi elnök, Kóka János különutas politikájának nem sikerült gátat szabnia. Most úgy tûnik, hogy Gyurcsánynak az SZDSZ-ben mindkét politikussal meg kell állapodnia ahhoz, hogy a költségvetés megszavazáshoz szükséges többséget elõállítsa.
Fodor Gábor támogatói köreihez tartozó liberális politikusok között viszont meglehetõsen rossz a miniszterelnök ázsiója. Szerintük túlélõnek ugyan zseniális, de vezetõnek csapnivaló Gyurcsány Ferenc, és mind az MSZP, mind az SZDSZ mélyrepüléséhez a miniszterelnök sorozatos hibái és hiteltelenné válása vezetett. Ráadásul erõsen tartja a köreikben magát az a nézet, hogy noha a nyilvánosság elõtt Gyurcsány és Kóka összeveszett, addig a valóságban még mindig összejátszanak, együtt megtervezett lépéseket hajtanak végre. A „fodoristák” további sérelme, hogy tudomásuk szerint Gyurcsányék a háttérben beavatkoztak az SZDSZ elnökválasztási küzdelmébe, méghozzá Kóka mellett. Szóval e társaság számára nem lenne elképzelhetetlen, hogy miniszterelnököt cseréljen a két párt, amire egy-két képviselõjük szerint éppen õsszel lehetne sort keríteni.
Kóka János céljaiból annyit látni, hogy õ továbbra is ragaszkodik még pártelnökként szorgalmazott 1000 milliárd forintos nagyságrendû adócsökkentéshez, de az nem világos, hogy õ ezt milyen politikai konstellációban (Gyurcsánnyal vagy nélküle) tartja kivitelezhetõnek. A volt pártelnök a hírek szerint járja a vidéket, bázist épít magának, és készül a Fodor Gábornak való visszavágásra.
A liberálisok egyébként a hétvégén tartják a kétnapos „összetartásukat”, melyen a reményeik szerint megalkotják a párt õszi stratégiáját, illetve kialakítják az álláspontjukat a miniszterelnök cselekvési tervéről, amit, egy liberális párti politikus lapunknak, „nem túl erõs”-nek minõsített.
Az igazság az, hogy õsszel a miniszterelnököt könnyû lenne megbuktatni (ehhez még az SZDSZ-re sem lenne szüksége az MSZP vezéreinek, még egy kisebb rebellis szocialista csoport is megtehetné), viszont - Gyurcsány Ferenc konstruktivitása hiányában - rendkívül nehéz lenne új személyt a helyére kineveztetni. Hiszen a kormányalakítási megbízatást Sólyom László konzervatív államfõnél kell elérni, aki bármilyen bizonytalanság esetén könnyedén elõrehozott választásokat írhatna ki, ami a közvélemény-kutatásokat utcahosszal vezetõ Fidesznek kedvezne.
Ráadásul az MSZP politikusainak - annak ellenére, hogy ki elégedett a miniszterelnökkel, ki nem - nem érdeke most a miniszterelnök cseréje, hiszen azzal maguk is bukottnak minõsítenék az elmúlt két és fél év kormányzati ciklusát. Úgy járhatnának, mint Szlovákiában Dzurinda, hogy a nehezét megcsinálta, de a reformok gyümölcsét már Fico arathatta le. Több szocialista politikussal való beszélgetésbõl az szûrhetõ le, hogy valamiért most nincs is ambíció senkiben, hogy Gyurcsány helyére lépjen. A vidéki szervezkedéseket leszámítva csendes a pártelit.