Lukács András
Se egy álom, se egy világ

Számos trükköt vetett be Kína az olimpia megnyitóján: akadt playbackben lenyomott óda és egy évig stúdióban elõkészített „élõkép”. Bár az olimpia mottója az „Egy világ, egy álom”, az elmúlt napok történései éppen ennek mondanak ellent. A kommunista retusálásokat idézõ hamisításokon megdöbbent a fejlett világ, a grúzok az orosz agresszió miatt fontolgatják a versenytõl való visszalépést, miközben világszerte tüntetnek Kína ellen, az emberi jogok tiszteletben tartását követelik a kommunista országtól. A demonstrálók szerint az olimpiát beárnyékolja a rendszer által elnyomott emberek „vére és szenvedése”.

Az Olimpiai Charta szerint az olimpiai mozgalom célja az egyetemes, alapvetõ erkölcsi elveken nyugvó életmód megteremtése, az emberi méltóságot biztosító, békés társadalom támogatása. Kína bírálói szerint a kínai kommunisták országimázst építenek a pekingi játékok segítségével, miközben az ország mûködése éppen az emberi méltóság megsértésén alapul. A neokonzervatív Ni­­-cholas Wapshott, a New York Sun publicistája egyenesen az 1936-os berlini olimpiához hasonlította a pekingi játékokat, mert szerinte míg a berlini olimpia a fajelméletet, addig Kína most a kommunista kapitalizmust népszerûsíti. A szerzõ a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is elítélte, mondván: az utolsó kommunista diktatúra propagandagépezetének cinkosává vált.
Az élet annyiban a kritikusokat igazolta, hogy egyértelmûvé vált: valóban szenzációs a szervezés minõsége és színvonala, de a kínaiak mindent alávetnek propagandacéljaiknak. Annak érdekében, hogy a pekingi minden idõk legjobb olimpiája legyen, semmit sem bíznak a véletlenre, például betöltik a nézõtereket is, ha éppen arra van szükség. Annak ellenére ugyanis, hogy az összes jegy elkelt, egyes eseményeken a nézõtéren kiábrándítóan kevesen jelentek meg. Ez történt például a cselgáncsversenyeken, ahol a jelenlevõk arra panaszkodtak, hogy kiábrándító a nézõtér üressége.
A nézõk elmaradásának több oka is lehet: egyes sportágak esetében a nézõknek egész napos jegyük van, és természetes, hogy nem nézik végig az összes mérkõzést, mindemellett a szervezõk szerint szintén elriasztja a közönséget a pekingi meleg, párás idõ.
A szervezõbizottság azonban megtalálta a megoldást az üresen kongó nézõterekre: önkénteseket toboroztak, akik sárga kabátban ülnek az üres helyeken. Vang Vei, a szervezõbizottság igazgatóhelyettese a BBC-nek nyilatkozva elismerte, hogy a helyi hatóságok figyelemmel kísérik a sporteseményeket, és azokra a helyekre vezetik az önkénteseket, ahol sok az üres hely. Vang kiemelte, hogy az önkéntesek egyben vezérszurkolók is, akiknek az is feladatuk, hogy jó atmoszférát teremtsenek a nézõtéren.
Nem fenyegette nézõhiány az Egyesült Államok-Kína kosárlabda-összecsapást, ahol a lelátón többek között olyan illusztris nézõket is felfedezhetünk, mint az idõsebb és ifjabb George Bush egykori és jelenlegi amerikai elnököt, közöttük pedig Henry Kissingert, a Nixon-kormány egykori külügyminiszte­rét. A pekingi olimpia mindenképpen egyedülálló abban a tekintetben, hogy sokkal több magas rangú politikus látogat el a sporteseményekre, mint korábban, az athéni olimpiához képest kétszer annyian, mintegy nyolcvan kormány- és államfõ utazott el Pekingbe. Eddig ugyanis egyetlen amerikai elnök sem vett részt például olimpiai megnyitón az Egyesült Államokon kívül, hasonlóképpen egyetlen francia elnök sem vett részt Európán kívüli olimpiai megnyitón.
Ez alkalommal azonban, mind George W. Bush amerikai, mind Nicolas Sarkozy francia elnök részt vett az ünnepélyes megnyitón. Rajtuk kívül azonban jelen volt például Jaszuo Fukuda japán, Vlagyimir Putyin orosz, illetve Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök. Ez utóbbi, George W. Bush amerikai elnökhöz hasonlóan, szintén felemelte szavát Tibet, valamint a vallásszabadság ügyében, hozzátéve, hogy Kína hatalmas változáson ment keresztül a nyolcvanas évek óta, amikor ő diplomataként szolgált az országban.
Nicolas Sarkozy francia elnök ezúttal nem az emberi jogok bajnokaként érkezett Pekingbe, ezt a szerepet ugyanis már eljátszotta akkor, amikor az olimpiai láng Párizsba érkezett, de Pekingnek nem tetszett az „elõadás”.
Mint ismeretes, az olimpiai láng párizsi átvonulásakor a Tibet szabadságáért tüntetõ aktivisták eloltották a lángot, a világsajtót bejárták azok a képek, amelyen a Riporterek Határok Nélkül nevû szervezet tagjai egy hatalmas plakátot helyeztek el az Eiffel-tornyon, amelyen az olimpiai öt karika helyett öt bilincs volt látható, utalva a kínai emberi jogi helyzetre.
A hangulat hevében Nicolas Sarkozy bejelentette, hogy ha Kína nem változtat a Tibettel kapcsolatos politikáján, akkor nem vesz részt a megnyitó ünnepségen, ugyanakkor bejelentette azt is, hogy fogadja majd a dalai lámát az Élysée-palotában. A francia magatartás minden szinten ellenérzést váltott ki: a párizsi kínai nagykövet jelezte, hogy a dalai lámával való találkozónak súlyos következményei lehetnek. A felsõ vezetés mellett a kínai közvélemény is nehezményezte Párizs Tibettel kapcsolatban tanúsított magatartását, és a francia termékek és üzletláncok elleni bojkott szervezésébe fogtak. Ezt követõen Sarkozy visszatért a már bevált pragmatizmushoz: a 2007 õszén tett pekingi látogatásakor ugyanis inkább nem vitte magával Ramada Yade emberi jogokért felelõs minisztert, nehogy az emberi jogokkal kapcsolatos nézetkülönbségek beárnyékolják a tárgyalásokat, amelyeknek fontos üzleti vonatkozásai voltak.
Ennek megfelelõen Nicolas Sarkozy a megnyitó elõtt változtatott a hangnemen: arra a kérdésre, hogy mikor találkozik a dalai lámával, azt válaszolta, hogy erre nem kell az olimpia alatt sort keríteni. „Ne legyenek jobb dalai lámák, mint a dalai láma, lesz lehetõségem arra, hogy találkozzunk”- nyilatkozta a francia elnök. Párizs rugalmassága eredményesnek bizonyult: két nappal a megnyitót követõen a kínai és a francia fél aláírták azt a szerzõdést, amelyrõl elviekben már 2007 õszén megegyezett a két ország, de az átmeneti fagyos viszony miatt késett a végsõ megegyezés. A szerzõdés értelmében Franciaország két új típusú EPR atomreaktort szállít Kínának.
A nyugati sajtó számára a kínai olimpia egyik legnagyobb különlegessége a cenzúra, éppen ezért az európai sajtó meglehetõs részletességgel tárgyalja a megnyitóünnepségen elkövetett hamisításokat. Elõbb a lábnyom alakú tűzijátékról derült ki, hogy ebben az élményben csak a televíziónézõknek lehetett része, ugyanis ez csak animáció volt. Ezt követõen kedden arra derült fény, hogy az Óda a hazához címû dalt nem az a kislány - Lin Miaoke - énekelte, akit a tévénézõk is láthattak, hanem egy másik kislány, akit azonban a kommunista Politbüro nem talált elég szépnek, hogy az országot a tévékamerák elõtt is képviselhesse. Ennek megfelelõen a Kínában már korábban gyereksztárnak számító kilencéves Lin Miaoke csak eltátogta az ódát, míg a hétéves Yang Peiyi énekelt. A megnyitó zenei rendezõje szerint a nézõközönség megérti a döntést, „a nemzeti érdek ugyanis azt követelte meg, hogy a dalt éneklõ kislány jól énekeljen, és jól mutasson a kép­ernyõn” - nyilatkozta Csen Csiang.
Az ENSZ kínzásokkal foglalkozó jelentéstevõje olyan értesülésekkel rendelkezik, melyek szerint a kínai hatóságok kínzásokat követnek el az etnikai zavargások sújtotta, zömében muzulmánok lakta Hszincsiang-Ujgur (Xinjiang Uygur Zichiqu) autonóm területen. Az erõszakos hatósági eljárásoknak elsõsorban ujgur értelmiségiek, írók és politikai aktivisták az áldozatai.
Az Amnesty International (AI) felhívta a figyelmet arra, hogy az olimpia közeledtével tovább növekedett az elnyomás, a szervezet honlapján számtalan fénykép és esettanulmány található azokról a személyekrõl, akiket a szabadságjogaik gyakorlása miatt vetettek börtönbe, vagy küldtek átnevelõ táborba. Emellett az AI olyan esetekrõl is beszámol, miszerint komoly tárgyalás nélkül ítéltek halálra embereket olyan bûncselekményekért, melyeket el sem követtek.