Szolidaritási tüntetést tartottak Papp Lajos szívsebészprofesszor
szimpatizánsai Pécsett. A megmozdulás mozgatórugója az elmúlt hetekben a
professzor és a pécsi egyetem vezetõsége között kialakult konfliktus volt. A
tömeg élt a véleménynyilvánítás jogával, hiszen - a szónok szavaival élve -
megfulladtak volna, ha nem szólalnak meg.

Fotó: Gulyás Gábor
Az egyre szaporodó nyilatkozatok dacára még mindig nem teljesen világos, hogy
pontosan milyen okok is vezettek a Pécsi Tudományegyetem Szívcentrumát vezetõ
Papp Lajos professzor felmentéséhez. Gábriel Róbert rektor az egyetem, valamint
a Szívcentrum anyagi helyzetét és a közelmúlt szakmai-gazdasági ellentéteit
igyekszik feltárni nyilatkozataiban, míg Papp Lajos professzor úr egyértelmû
magyarázat helyett általánosságokban, szentenciákban vagy költeményekben
nyilatkozik.
Mint ismeretes, július közepén ismeretlen körülmények között került fel a
világhálóra Papp Lajosnak az egyetem vezetõségéhez címzett levele, amelyben az
egyetem mûködtetésével kapcsolatos kifogásai mellett komoly vádakat is
megfogalmaz, miszerint Gábriel Róbert rektor és még sok más vezetõ beosztású
munkatársa törvénytelenségekért, az intézmény tönkretételéért és emberek
haláláért is felelõsek.
A professzort viszont maga a rektor vádolja törvénytelenséggel, mivel
rendszeresen megszegte az elõzõleg általa is jóváhagyott költségvetési
szabályzatot, ezzel tovább növelve az intézmény adósságát. Az egyre növekvõ
adósság vezetett ahhoz, hogy az egyetem egy hónapra befagyasztotta a keretet, és
csupán az akut mûtétekre biztosított pénzt. A professzor ezt a
„volumenkorlátozást” nem tudta elfogadni.
Az ellentét hátterében emellett még az áll, hogy Papp Lajos több munkatársával
együtt arra készült, hogy a Szívcentrum egyre növekvõ adósságát - saját
kft.-iken keresztül megvalósuló - privatizáció segítségével oldják meg, ezt
azonban az egyetem vezetõsége nem találta megoldhatónak és célravezetõnek.
Miután a neves szívsebész maga is kérelmezte nyugdíjaztatását, Gábriel Róbert
felmentette vezetõi beosztásából. Döntésére reagálva a professzor hívei
augusztus elsején szimpátiatüntetést rendeztek Pécsett.
A Szívcentrum elõtt feltûnést keltettek a nagy számban megjelent riporterek és
fotósok. Elõször úgy tûnt, többen vannak a sajtó képviselõi, mint a
demonstrálók. Fokozatosan gyarapodott a létszám, a rendezvény kezdetére
körülbelül száz fõ gyûlt össze a klinika elõtti rámpán, többségében idõsebbek és
középkorúak. Természetesen megjelentek orvosok és egészségügyi dolgozók is,
civilben és munkaruhában egyaránt.
Kimmel Éva, a demonstráció fõszervezõje Papp professzor méltatásával kezdte
beszédét, amely hangosítás hiányában csupán az elöl álló szerencsésebbekhez
jutott el. Mint megtudtuk, a professzor „meglátja a szike alatt az embert”, és
megtesz mindent, amire a Jóistentõl képességet kapott. Késõbb a szónok
gyakorlatiasabb kérdésekre tért át, mint a teljesítményvolumenkorlát-rendszer
vagy a gyógyításra fordított pénzek elosztásának módja.

Az ország vezetõi is kaptak néhány megfontolandó tanácsot, miszerint: „Még
kér a nép, most adjatok neki!” (Egy demonstráló az ügyben teljesen vétlen dékán
pozícióját is megkérdõjelezte, valószínûleg a rektorra gondolhatott.) Egy
tüntetõ szerint „csak a választásokig kell kibírni”. A beszédet egyébként idõrõl
idõre megszakították a hátrébb szorultak „hangosabban” bekiabálásai is. Végül a
miatyánk és az üdvözlégy közös elmondása következett.
A második szónokot „a közönség szavazta be”, mivel „erõs hangú férfi” lévén
alkalmas volt dr. Szõör Annának, az Október 23. Bizottság elnökének Papp
Lajoshoz és Csókay Andráshoz szóló nyílt levelének felolvasására. A szónok
köszöntötte a más városokból, Kaposvárról, Gyõrbõl, Békéscsabáról és
Szekszárdról érkezett tüntetõket. A pécsiek viszont bírálatot kaptak a kis
létszám miatt, ami egyébként nem meglepõ, hiszen a felszólaló szavaival élve a
város maga a „mediterrán Moszkva”. (Bekiabálás: „Rosszabb, mint Sztálingrád!”) A
szónok elmondta, hogy társaival együtt minden hétfõn és csütörtökön „helytáll” a
fõtéren tartott kormányellenes tüntetéseken.
Kifejezte háláját Papp professzor iránt, hogy ebben a harcukban mindig mellettük
és mások mellett állt, mikor fel kellett emelni a szavukat a hazugsággal és a „gyurcsányi
gazemberséggel” szemben. A hallgatóság unszolására végül hozzákezdett a nyílt
levél ismertetéséhez. „Alakotok Magyarország jelképévé vált a gyógyításban. Mert
visszaadtátok a szó régi értelmét: a varázslást. Varázslat a munkátok,
varázslatos a személyiségetek” - írja többek között Szõör Anna.
Ez nagyjából egybevág azzal a misztikus hangnemmel, ahogy maga Papp professzor
is nyilatkozik küldetésérõl. Többször kifejtette már, hogy mostantól kezdve 15
millió magyar szívét akarja gyógyítani, mégpedig nem szikével. Pappék közösségi
és gyógyítói munkájának méltatásán kívül szó volt a levélben a Wass Albert által
vizionált magyar genocídiumról is. A „magyargyilkosságok” visszaszorításában a
két doktornak fontos szerepe van, ezért bátorítja is õket, hogy folytassák
munkájukat, mert még mindig leselkedik a nemzethalál árnya.
Mivel a nyílt levél után már nem jelentkezett senki szólásra, a megmozdulás
szervezõje a Boldogasszony anyánk címû dal közös eléneklésére szólított fel, de
a közönség felhívta a figyelmét, hogy „az már volt”. Így inkább a Szózat mellett
döntöttek. Befejezésként a szónok még megjegyezte, hogy maga Papp Lajos le
akarta beszélni õket a demonstrációról, mivel úgy véli, hogy „ne õérte
aggódjunk, hanem az egészségügyért és a betegekért”.
A rendezvény végeztével a zászlókkal és táblákkal tarkított tömegben elvegyülve
tájékozódni próbáltunk a megjelentek véleményérõl. Egy idõs úrtól megtudhattuk,
hogy Papp Lajos nagy érdeme az intézményben kialakult szellemiség, amely a
betegekkel való bánásmódban nyilvánult meg. A Szívklinika légkörét állítólag az
a keresztényi szeretet határozta meg, amely már ezer éven túl is benne volt a (õs)magyarság
lelkében. Azt is elmondta, milyen „erõk” munkálkodnak ez ellen: a zsidóság
alapideológiája és különösen a Talmud az, ami a szeretet ellen küzd. Ehhez
hasonló véleményeket más tüntetõktõl is hallottunk, például a
Brüsszel-Washington-Tel Aviv tengely magyarországi befolyásáról. Mások szerint
mindaddig nem lesz felemelkedés, míg vissza nem állítják a Trianon elõtti
határokat.
A demonstráció fõszervezõjével is beszéltünk, aki sikeresnek ítélte a
megmozdulást. Kimmel Éva a megjelentek többségével összhangban alkalmasnak
tartja az új igazgatót, dr. Szabados Sándort és a klinikán dolgozó csoportot a
munka folytatására, tehát nem az generálta a tüntetést, hogy Papp professzor
felmentése az intézmény és a betegek számára közvetlen veszélyt jelentene. Az
egyetemen lejátszódott konkrét ügyrõl nem sokat tudtunk meg Kimmel Évától. Saját
elmondása szerint konkrét ismeretei nincsenek arról, „hogy itt Pécsen hogyan
osztják be azt a bizonyos költségvetésbõl származó juttatást, amit az egyetemek,
fõiskolák kapnak”. Megkérdeztük a véleményét, hogy szerinte helyénvaló-e, hogy
egy ilyen megmozduláson különbözõ szélsõséges bekiabálások is elhangzanak („Tûnjenek
el!”, „gyurcsányi gazemberség”), mire õ következetesen azt válaszolta, hogy a
szónoklat közben nem hallott ilyesmit.