Viharvert rocklegendák
Meglepő fordulatok a fekete piacon
Az Iron Maiden brit heavy metal zenekar pályafutása során több mint 100 millió albumot értékesített világszerte. Alapítójuk, az Iron Maiden Holding fõrészvényese ma az essexi grófság egy kastélyában él, melyhez egy foci- és teniszpályát is magába foglaló park is tartozik. Az okkultista, idõnként sátánizmusba hajló szövegvilágáról, virtuóz hangszeres játékáról és Eddie nevû kabalaszörnyükrõl elhíresült zenekar a Sziget egyik idei sztárzenekara.
Göndör Ottó
Az Iron Maiden brit heavy metal zenekar pályafutása során több mint 100 millió albumot értékesített világszerte. Alapítójuk, az Iron Maiden Holding fõrészvényese ma az essexi grófság egy kastélyában él, melyhez egy foci- és teniszpályát is magába foglaló park is tartozik. Az okkultista, idõnként sátánizmusba hajló szövegvilágáról, virtuóz hangszeres játékáról és Eddie nevû kabalaszörnyükrõl elhíresült zenekar a Sziget egyik idei sztárzenekara.
Az Iron Maident Steve Harris basszusgitáros alapította 1975 karácsonyán. Harris Kelet-Londonban született, gyermekkorára egy interjú során így emlékezett vissza: „Van három lánytestvérem. Apám kamionsofõr volt, anyám pedig háztartásbeli. Apámnak is volt egy húga, aki mindig ott volt nálunk, plusz az anyai nagynéném, így aztán körbe voltam véve nõkkel.” Gyermekkorában a foci töltötte ki ideje nagy részét, elõször a grundon, aztán a West Ham United utánpótláscsapatában. Azonban a profi sporttal járó edzett életvitelrõl fél év után lemondva elhatározta: rocksztár lesz. Így a Deep Purple és a Black Sabbath hatására tizenhét évesen megvette élete elsõ basszusgitárját.
Bandájának induló énekese, Dennis Wilcock a Kiss zenekar inspirációjára már akkor sminkelt arccal, mûvérrel és pirotechnikával operált a színpadon. Gitárokon pedig az Evil Ways (Gonosz utak) nevû zenekarból érkezõ Dave Murray játszott. Elsõ demójukat 1978. újév napján rögzítették, a rá két évre megjelenõ elsõ nagylemezük pedig mindjárt a brit eladási listák negyedik helyén landolt. A címadó Iron Maiden dal egy középkori kínzóeszközt mutat be használat közben, a Phantom of the Opera pedig természetesen az Operaház fantomjának történetét taglalta. A borítón látható zombi fej, Eddie innentõl kezdve a zenekar kabalafigurájává vált. Nem sokkal második, Killers (Gyilkosok) címû albumukat követõen kokainfüggõsége miatt megválni kényszerültek énekesüktõl, helyére Bruce Dickinson érkezett a nyolcvanas évek elején.
Dickinson szülei fiuk fogantatásának hírére gyorsan összeházasodtak ugyan, ám őt felnevelni már nem volt idejük. Megtették viszont a kis Bruce nagyszülei. A folytonos lakóhely- és iskolaváltások miatt sosem voltak barátai, gyermekkorát a magába fordultság jellemezte. Tizenhárom évesen bentlakásos iskolába került, érdeklõdése pedig a hadsereg és a Deep Purple felé irányult. Az iskolából néhány év múlva kirúgták, mert belevizelt az igazgató ebédjébe. Tizennyolc évesen egy katolikus iskolába került, ahol megalapította elsõ zenekarát. Érettségi után pedig belépett a seregbe, de fél év után onnan is leszereltette magát, és egyetemi tanulmányokba kezdett. Innen csöppent az Iron
Maiden berkeibe, hogy aktívan kivehesse részét a megjelenését követõen mindjárt a lemezlisták élén landoló, The Number of the Beast (A fenevad száma) címû nagylemez munkálataiból. A világsikerû lemezen többek között ilyen sorok hallhatók: „A rituálé elkezdõdött, a Sátán munkája bevégzõdött/666 a Sátán száma/Ma éjszaka áldozatra kerül sor…”
Ezt követõen Dickinson jogdíjproblémákba keveredett, dobosuk pedig távozni kényszerült a bandából. Helyére Nicko McBrain érkezett, aki a koncerteken ördögnek öltözve igyekezett a közönséget stimulálni. Powerslave albumuk bemutató turnéján Dickinson egy egyiptomi halotti maszkot viselt színpadi rituáléjához.
A nyolcvanas évek végén jelent meg elsõ koncertalbumuk, a látnoki erõktõl megszállt mitikus gyerekrõl szóló Seventh Son of a Seventh Son (A hetedik fiú hetedik fia), amely szintén felkerült az eladási listák élére.
A kilencvenes években a tagok szólóalbumaikon dolgoztak, majd 1990 karácsony éjszakáján rögzítették a Rémálom az Elm utcában címû horrorso-rozat 5. epizódjához a Bring Your
Daughter to the Slaughter (Vidd a lányodat a mészároshoz) címû, a szüzesség értékét lealacsonyító, slágerlista-vezetõ dalukat. Néhány évvel késõbb Dickinson távozott a bandából, Harris pedig elvált négy gyermekének anyjától, miután barátnõje is gyermeket várt tőle.
Az Iron Maiden 1999-ben állt újra össze a klasszikus felállásban. Az év során azonban érdekes fordulatot vett az annak idején ördögnek öltözött Nico McBrain sorsa: a negyvennyolc éves dobos a spanyol Folyó Gyülekezetben - saját szavaival élve - „könnyes szemmel hívta be Jézust a szívébe”. A zenész elmondása szerint egy pillanat alatt lepörgött elõtte addigi alkoholmámorban befutott pályája, és döntött…
Így hát a Matter of Life and Death (Élet-halál kérdése) címû albumukon már szellemi-erkölcsi kérdések is helyet követeltek maguknak az olyan dalokban, mint a Pilgrim (Zarándok) vagy a For The Greater Good of God (Isten legfõbb jóságához). Nico McBrain pálfordulása, ha egyértelmûen követendõ életmintával nem is mindjárt párosult, mindenesetre egy gondolkodási folyamatot elindított mind a zenekar, mind a rajongótábor soraiban, így remélhetõleg Budapesten is. nAz Iron Maident Steve Harris basszusgitáros alapította 1975 karácsonyán. Harris Kelet-Londonban született, gyermekkorára egy interjú során így emlékezett vissza: „Van három lánytestvérem. Apám kamionsofõr volt, anyám pedig háztartásbeli. Apámnak is volt egy húga, aki mindig ott volt nálunk, plusz az anyai nagynéném, így aztán körbe voltam véve nõkkel.” Gyermekkorában a foci töltötte ki ideje nagy részét, elõször a grundon, aztán a West Ham United utánpótláscsapatában. Azonban a profi sporttal járó edzett életvitelrõl fél év után lemondva elhatározta: rocksztár lesz. Így a Deep Purple és a Black Sabbath hatására tizenhét évesen megvette élete elsõ basszusgitárját.
Bandájának induló énekese, Dennis Wilcock a Kiss zenekar inspirációjára már akkor sminkelt arccal, mûvérrel és pirotechnikával operált a színpadon. Gitárokon pedig az Evil Ways (Gonosz utak) nevû zenekarból érkezõ Dave Murray játszott. Elsõ demójukat 1978. újév napján rögzítették, a rá két évre megjelenõ elsõ nagylemezük pedig mindjárt a brit eladási listák negyedik helyén landolt. A címadó Iron Maiden dal egy középkori kínzóeszközt mutat be használat közben, a Phantom of the Opera pedig természetesen az Operaház fantomjának történetét taglalta. A borítón látható zombi fej, Eddie innentõl kezdve a zenekar kabalafigurájává vált. Nem sokkal második, Killers (Gyilkosok) címû albumukat követõen kokainfüggõsége miatt megválni kényszerültek énekesüktõl, helyére Bruce Dickinson érkezett a nyolcvanas évek elején.
Dickinson szülei fiuk fogantatásának hírére gyorsan összeházasodtak ugyan, ám őt felnevelni már nem volt idejük. Megtették viszont a kis Bruce nagyszülei. A folytonos lakóhely- és iskolaváltások miatt sosem voltak barátai, gyermekkorát a magába fordultság jellemezte. Tizenhárom évesen bentlakásos iskolába került, érdeklõdése pedig a hadsereg és a Deep Purple felé irányult. Az iskolából néhány év múlva kirúgták, mert belevizelt az igazgató ebédjébe. Tizennyolc évesen egy katolikus iskolába került, ahol megalapította elsõ zenekarát. Érettségi után pedig belépett a seregbe, de fél év után onnan is leszereltette magát, és egyetemi tanulmányokba kezdett. Innen csöppent az Iron
Maiden berkeibe, hogy aktívan kivehesse részét a megjelenését követõen mindjárt a lemezlisták élén landoló, The Number of the Beast (A fenevad száma) címû nagylemez munkálataiból. A világsikerû lemezen többek között ilyen sorok hallhatók: „A rituálé elkezdõdött, a Sátán munkája bevégzõdött/666 a Sátán száma/Ma éjszaka áldozatra kerül sor…”
Ezt követõen Dickinson jogdíjproblémákba keveredett, dobosuk pedig távozni kényszerült a bandából. Helyére Nicko McBrain érkezett, aki a koncerteken ördögnek öltözve igyekezett a közönséget stimulálni. Powerslave albumuk bemutató turnéján Dickinson egy egyiptomi halotti maszkot viselt színpadi rituáléjához.
A nyolcvanas évek végén jelent meg elsõ koncertalbumuk, a látnoki erõktõl megszállt mitikus gyerekrõl szóló Seventh Son of a Seventh Son (A hetedik fiú hetedik fia), amely szintén felkerült az eladási listák élére.
A kilencvenes években a tagok szólóalbumaikon dolgoztak, majd 1990 karácsony éjszakáján rögzítették a Rémálom az Elm utcában címû horrorso-rozat 5. epizódjához a Bring Your
Daughter to the Slaughter (Vidd a lányodat a mészároshoz) címû, a szüzesség értékét lealacsonyító, slágerlista-vezetõ dalukat. Néhány évvel késõbb Dickinson távozott a bandából, Harris pedig elvált négy gyermekének anyjától, miután barátnõje is gyermeket várt tőle.
Az Iron Maiden 1999-ben állt újra össze a klasszikus felállásban. Az év során azonban érdekes fordulatot vett az annak idején ördögnek öltözött Nico McBrain sorsa: a negyvennyolc éves dobos a spanyol Folyó Gyülekezetben - saját szavaival élve - „könnyes szemmel hívta be Jézust a szívébe”. A zenész elmondása szerint egy pillanat alatt lepörgött elõtte addigi alkoholmámorban befutott pályája, és döntött…
Így hát a Matter of Life and Death (Élet-halál kérdése) címû albumukon már szellemi-erkölcsi kérdések is helyet követeltek maguknak az olyan dalokban, mint a Pilgrim (Zarándok) vagy a For The Greater Good of God (Isten legfõbb jóságához). Nico McBrain pálfordulása, ha egyértelmûen követendõ életmintával nem is mindjárt párosult, mindenesetre egy gondolkodási folyamatot elindított mind a zenekar, mind a rajongótábor soraiban, így remélhetõleg Budapesten is.
