Kiss Álmos Péter
A balkáni főnix
A Karadzsics-per újjáélesztheti a muzulmán bosszúhullámot a Balkánon

Radovan Karadzsics letartóztatása kapcsán sok elemzõ egyetért abban, hogy az új szerb kormány jókora politikai kockázatot vállalt, amit az EU nem igazán méltányol. Brüsszel most Mladics tábornok és más háborús bûnösök kiadatását követeli a kapcsolatok javításához, amit a szerbek újabb megaláztatásként élnek meg. Ráadásul a per nyomán újjáéledhet a vallási-etnikai bosszúhullám, elsõsorban Boszniában, ahol a muzulmánok a szerb autonómia felszámolására készülnek.

Olli Rehn uniós bõvítési biztos javasolt ugyan egy azonnali pozitív gesztust, a stabilizációs és társulási megállapodás gazdasági részének azonnali végrehajtását, de a többség álláspontja szerint errõl csak az utolsó két körözött személy, Radko Mladics tábornok és Goran Hadzsics (a Krajinai Szerb Köztársaság egykori elnöke) letartóztatása után lehet szó.
Ennek megfelelõen az EU úgy döntött, hogy megvárja a hágai fõügyész jelentését Belgrád együttmûködési hajlandóságáról, és csak azután - talán szeptemberben - határoz a kereskedelmi kedvezményekrõl. Az üzenet világos: teljes behódolás és engedelmesség nélkül nincs közeledés az EU-hoz.
A halasztás kellemetlen helyzetbe hozza a Tadics-kormányt - Slobodan Antonics belgrádi politikai elemzõ szerint a kormánykoalíció nyilván úgy gondolta, jobb Karadzsics elfogását mandátuma elején végrehajtani, hogy az idõ múlásával, a következõ választásig feledésbe merüljön. De Szerbia szuverenitását (és a szerb önérzetet) súlyos megaláztatások érték és érik; Karadzsics kiadása a hágai bíróságnak csak a legutóbbi - és valószínûleg nem utolsó - ilyen sérelem. A nacionalista ellenzék mindent megtesz majd, hogy erre rendszeresen emlékeztesse a választókat. Ha a kormány ezt nem tudja ellensúlyozni jelentõs - és gazdasági értelemben kézzel fogható - sikerekkel az európai integrálódás során, az könnyen és gyorsan újabb kormányválsághoz vezethet.
De van egyáltalán jelentõsége annak, hogy megint elbukik egy kormány a Balkánon? Valószínûleg nincs. Belpolitikai probléma, amit a szerbek majd valahogy megoldanak. Lesznek új választások, lesz egy új koalíciós alku - és lesz egy új kormány, amely vagy jobban vagy rosszabbul fogja intézni Szerbia ügyeit. Az ország határain túl ennek nincs különösebb jelentõsége.
Az viszont messze a Balkánon túl is fontos (és kritikus), hogy a letartóztatás hírét követõ elemzések, cikkek és nyilatkozatok áradata eddig nagyrészt negatív hatással volt a szerb-bosnyák-horvát megbékélési folyamatra - ha egy ilyen folyamat létezik egyáltalán. Még fontosabb (és még aggasztóbb), hogy a Karadzsics elleni büntetõeljárás kapcsán, mint hamvaiból a fõnixmadár, a bosnyák politikai elit retorikájában ismét újjászületik a „kollektív bûnösség - bûnös nép” doktrínája.

A nemzetközi politikai élet közismert szereplõi, különösen azok, akiknek valami közük volt vagy van Bosznia-Hercegovinához (Lord Ashdown, Richard Holbrooke, Lawrence Eagleburger), egymással versengve hangoztatják, hogy semmi kétség nem férhet Karadzsics bû­nösségéhez. Bírósági eljárás és „ártatlanság vélelme” lényegtelen apróságok: Karadzsics bûnösségét kinyilatkoztattuk, ezt tessék tudo­másul venni, ennél többre nincs szükség. Erre épül a bosnyák politikusok retorikája, amely Karadzsiccsal együtt a boszniai Szerb Köztársaságot és a szerbeket is a vádlottak padjára ülteti, azonnal bûnösnek találja, és mindjárt kimondja az ítéletet is. Haris Silajdzsics, Bosznia-Hercegovina kollektív elnökségének muszlim tagja, a CNN-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Karadzsics bíróság elé állítása csak az elsõ lépés a folyamatban, amely végre igazságot fog szolgáltatni Boszniának: Milosevics és Karadzsics projektje megvalósult és a mai napig virágzik, és „nincs igazság, amíg létezik”. Egy BBC-interjúban a daytoni egyezmény felülvizsgálatát, alkotmányos reformot és a Republika Srpska (Boszniai Szerb Köztársaság - RS) felszámolását helyezte kilátásba. A Demokratikus Akció Párt örömmel fogadta a hírt, és kifejezte reményét, hogy „a bírósági tárgyalással megkezdõdik Karadzsics fõ vívmányának, a Republika Srpska túlélésének felül­vizs­gálata is”. A párt elnöke, Sulejman Tihics szerint a boszniai szerb autonómia „nem maradhat fönn, legalábbis nem ebben a formában”.
A terv világos: a daytoni megállapodással a bosnyákok nem érték el háborús céljukat, az erõsen központosított, fundamentalista iszlám államot. Most megcsillant a remény, hogy a Karadzsics-per ürügyén újra próbálkozhatnak. Ha sikerül a „kollektív bûnösség - bûnös nép” elvét (ismét) elfogadtatniuk a nemzetközi közvéleménnyel, egy Karadzsicsot elmarasztaló ítélet a személlyel együtt automatikusan a Szerb Köztársaságot és a szerbeket is bûnösnek találná. Ez megkérdõjelezné magának a Republika Srpskának a legitimációját is, és ennek alapján követelhetnék a daytoni megegyezés felülvizsgálatát. E párhuzamosan futó perekben Karadzsicsnak lesz könnyebb dolga: egy ideiglenes, de meghatározott perrendtartás szerint mûködõ bíróság elõtt felel a vádakra, és csak akkor fogják bûnösnek találni, ha azokat az ügyész bizonyítani tudja. A Republika Srpska és a szerbek elleni médiaperben viszont a nemzetközi hírmédiumok és politikai fórumok jelentik az esküdtszéket, ahol törvények helyett a szenzációk és az érzelmek, illetve a pillanatnyi politikai érdekek döntenek - és ahol a szerbek sosem szerepeltek különösebb sikerrel.
Milorad Dodik, a Republika Srpska miniszterelnöke tisztában van a veszéllyel: „Szarajevó forrong a bosszúvágytól” - figyelmeztetett a belgrádi Politikának július 26-án adott interjúban. „A szarajevói politikai elit minden lehetõséget megragad, hogy a múlt eseményeit kihasználja a Republika Srpskával és a szerb néppel történõ végsõ leszámolásra. Ezért jár Karadzsics letartóztatása a politikai feszültség növekedésével.” Felhívta a figyelmet a retorikai eszkalációra és a Szerb Köztársaság elleni fenyegetõzésre. „A boszniai muszlimok politikájának alappillére elhitetni a világgal, hogy egyedül õk a boszniai háború áldozatai. Az áldozati státusszal gyakorlatilag korlátlan jogok járnak - jog a bosszúállásra, jog a gyûlöletre, jog bármit követelni (…) (de) a háború során horvátok és jelentõs számban szerbek is meghaltak. Nem lehet tehát egyetlen nemzetbõl áldozatot csinálni. A horvátokat és a szerbeket (…) az a bosnyák muszlim ideológia ölte meg, amely a mai napig jelen van a szarajevói politikai színpadon. Ez az ideológia azt követeli, hogy azonnal föl kell számolni mindent, ami a legkevésbé is a Szerb Köztársaságra emlékeztet.”
A szerbek (inkább okkal, mint ok nélkül) ismét fenyegetve és bekerítve érzik magukat. Mindez gyors eredményre vezet: teljes erõvel támad föl a régi gyûlölködés, Bosz-nia-Hercegovina egyre gyorsabban csúszik vissza a kilencvenes évekbe. (a szerzõ katonapolitikai elemzõ)