Munkatársunktól
Sportolók is jelentettek

Bár Magyarország a kommunista titkosszolgálati múlt feltárása terén is az utolsók között kullog, mégis egyre több cikk, tanulmány üt rést az elhallgatás falán. A pénteken kezdõdõ pekingi olimpiára idõzítették a szerzõk a sport és a politika kapcsolatát bemutató, Állambiztonság és olimpia 1956-1988 címû könyv megjelenését.

Melbourne-ben az oroszok elverése után a pólócsapat fele disszidált

Azt eddig is tudtuk, hogy a hatalom ügynökei az élet minden területére beépültek. Az olimpiák azért bírtak különös jelentõséggel, mert a játékokat szinte mindig a „másik” tábor területén, vagyis nem szocialista országban rendezték meg. Távolról sem volt tehát mindegy, kik vesznek részt az olimpiákon: a sportolóknak nemcsak a legjobbat kellett kihozniuk magukból, de politikailag is megbízhatónak kellett lenniük, legalábbis olyan szinten, hogy a szakmai vezetés garanciát vállalhasson arra, nem disszidálnak. Az 1964-es tokiói olimpiára kiutazó 274 fõs küldöttséget például 42 fõs operatív kapcsolattal - ügynök, informátor, társadalmi kapcsolat - biztosította a magyar állambiztonság.

Az 1968-as Mexikóvárosban megrendezett játékokon Magyarország 10 arany-, 10 ezüst- és 12 bronzérmet szerzett.

A titkosszolgálatok ezúttal is arra figyeltek leginkább, hogy megakadályozzák a magyar sportolók disszidálását, már csak azért is, mert az 1956-os melbourne-i játékok után ez jó néhány sportolónak sikerült. És ezúttal is: a késõbb az olimpiai bajnokságot megnyerõ labdarúgócsapat egyik tagja, Varga Zoltán - még a játékok megkezdése elõtt - megszökött.
A hatóságok szempontjából óriási presztízsveszteséget már csak enyhíteni lehetett. A BM emberei a hazatérést követõen kihallgatták a csapat tagjait, a vezetõket, a családtagokat, percrõl percre megpróbálták rekonstruálni az eseményeket. A disszidálásról „Nemere” - mint néhány évvel ezelõtt kiderült: Novák Dezsõ labdarúgó-ügynök jelentett 1968. november 19-én: „Egy pénteki napon a csapat városnézésre indult, amikor Varga azzal a kéréssel fordult a vezetõkhöz, hogy gyomorrontása van, szeretne a szállodában maradni. A vezetõség ezt engedélyezte.
Amikor a csapat visszaérkezett a szállóba, és ebédelni készült, a Zoli sehol sem volt. Mivel Novák volt a kapitány, felment megnézni a szobáját, ahol Páncsics Miklóssal lakott. A Zoli eltávozott, Amerikába repült… Természetesen mindenki el­ítéli a viselkedését, illetve a távozását.”
„Nemere” (Novák Dezsõ) nem volt kispályás, hiszen ügynöki jelentésébe saját magát is beleírta, mint megfigyelt személyt.

Az 1972-es müncheni olimpia tragikus eseménye az izraeli sportolók ellen elkövetett merénylet volt.

Érthetõ módon a magyar szerveket is ez az esemény foglalkoztatta leginkább. A Belügyminisztérium jelentése így szólt: „A müncheni események híre a magyarországi reakciós személyek körében is élénk visszhangot keltett. A szélsõséges baloldali nézetûek kivételével a terrorakciót általában elítélendõnek minõsítik, de az okok megítélésében eltérõ véleményen vannak.
Az ellenõrzés alatt tartott személyek egy része az olimpiai faluban végrehajtott gerillaakciót „az igazi forradalmi erõk harci formájának” tartja, kijelentve, hogy „többet ér egy ilyen akció, mint a sok felesleges beszéd”. Szerintük az „új baloldal” ezzel az akcióval felhívta a világ figyelmét arra, hogy „milyen hazug az olimpia polgári, langyos békéje a harcoló világban”. Ugyanezen körbõl származik az a vélemény is, hogy maga az akció „elvileg helyes”, azonban az izraeli sportolók halála felesleges áldozat volt.
A volt jobboldali pártok jelenleg is ellenõrzés alatt tartott egykori politikusai a müncheni eseményt arra használják fel, hogy támadják a magyar kormány közel-keleti politikáját. Hangoztatják, hogy a magyar állam már „ráfizetett” Koreára és Vietnamra, most az arab világ támogatása miatt „járatja le tekintélyét”.

Az 1980-as moszkvai olimpia - Magyarország 7 arany-, 10 ezüst- és 15 bronzéremmel a 6. helyezést érte el az éremtáblázaton - a nyugati világ bojkottjáról nevezetes.

Fél évvel a megnyitó elõtt, január 20-án Jimmy Carter amerikai elnök a szovjet hadsereg 1979. decemberi afganisztáni agressziójára reagálva bojkottra szólította fel a rendezvényre készülõ országokat. Ennek következtében az olimpia végül mindössze 80 ország részvételével kezdõdött meg. A titkosszolgálat emberei mégis számoltak „provokációk” lehetõségével.
A III. Fõcsoportfõnökség jelentésébõl, 1980. július 19.: „Az olimpiai játékokra kiutazó magyar turisták száma 7050 fõ, ebbõl vidéki 2160 fõ. A 230 csoportból a vidéki csoportok száma 72. A turistákat, valamint a 240 idegenvezetõt ellenõrizték a BM nyilvántartásaiban. Állambiztonsági szempontok szerint eligazítottak 282 idegenvezetõt, illetve csoportvezetõt. A biztosítással kapcsolatos hálózati és egyéb intézkedéseket megtették.”

1984, Los Angeles: Magyarország nem vett részt az olimpián.

A III/III. Csoportfõnökség hivatalos kapcsolata már két évvel korábban, 1982 márciusában jelezte, hogy nemzetközi sport- és sajtókörökben felmerült a szovjet bojkott lehetõsége: „Nemzetközi sport- és sajtókörökben terjesztik, hogy a szovjet sportminiszter Mexikóban kijelentette, hogy »a SZU bojkottálja a Los Angeles-i olimpiát«. A NOB legutóbbi ülésén a szovjet küldött tisztázta, hogy csak arról lehetett szó, hogy amennyiben a versenyzõk és a csapatvezetés személyi biztonságát nem szavatolják, akkor a SZU nem vállalja a részvételt.”
Utóbbi állítás csak ködösítés volt, a szovjetek bosszút álltak a moszkvai játékok bojkottja miatt. A magyar szolgálatok így interpretálták a fejleményeket: „Tárgy: Szovjetunió távolmaradása az olimpiáról. A Szovjetunió elsõsorban sportolóinak nagyszámú disszidálásától való félelmében döntött úgy, hogy nem vesz részt az olimpiai játékokon. Emellett demonstrálni kívánja, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok rosszabbak, mint amilyennek Reagan beállítja azokat, s javulásukra az idén nem lehet számítani.
Budapest, 1984. május 23.
Kapják: Aczél György elvtárs, Dr. Korom Mihály elvtárs, Óvári Miklós elvtárs, Sarlós István elvtárs, Dr. Szûrös Mátyás elvtárs.”
Romániát leszámítva a szocialista blokk országai csatlakoztak a szovjetekhez, és szintén nem vettek részt az olimpián. Sportolók tehát nem utaztak, sportvezetõk, diplomaták viszont elrepültek Los Angelesbe.
A III. Fõcsoportfõnökség jelentésébõl, 1984. március 27.: „Az FBI igazgatójának hírszerzési ügyekkel foglalkozó helyettese kijelentette, hogy a szocialista országokból érkezõ sportdiplomaták, kísérõk egyharmada hivatásos hírszerzõ.”
A magyar közvélemény rendkívül felháborodott a bojkott miatt. A III. Fõcsoportfõnökség jelentésébõl, 1984. május 18.: „»Vidéki« fedõnevû célszemély közölte a szerv hírforrásával, hogy dr. D(emszky) Gábor és köre megkísérel tüntetést szervezni a Parlament elé az olimpiáról való távolmaradásunk miatt. Amennyiben ez nem sikerül, akkor tiltakozó aláírásgyûjtést kezdeményeznek.
Ismeretlen személy f. hó 17-én délután Székesfehérvárott egy 105x15 cm nagyságú papírt helyezett egy parkoló személygépkocsi szélvédõ üvegére. Az írógéppel készített röplapon a következõ szöveg állt: »Los Angeles ’84. A talpnyaló kommunista vezetõk már undorító politikájuknak a sportot is felhasználták.«”
Bár a szórend kissé kusza, a megállapítás tartalma pontos.