Hat orosz atlétanõ ugyanazt a vizeletmintát adta le, ezért nem lehetnek ott
az olimpián. Azóta újabb olasz, orosz, jamaicai, brazil sportoló bukott le,
akárcsak a teljes bolgár súlyemelõ csapat. Peking a dopping olimpiája lehet.

A dobóatlétanõ szervezetébe addig adagolták a tesztoszteront, amíg az átalakult
Négy éve Magyarország volt a doppingbotrányok egyik fõszereplõje. Két arany-
és egy ezüstéremmel végeztünk a dopping-éremtáblázat élén. Tiszeker Ágnes, a
Magyar Antidopping Csoport (MACS) ügyvezetõ igazgatója a Hetek kérdésére
elárulta: az athéni eseményeknek jelentõs nemzetközi következményei voltak.
„Azonnal felmerült, hogy a hazai doppingellenes tevékenység nem eléggé szilárd,
nem elég hatékony” - nyilatkozta lapunknak Tiszeker, aki hozzátette: „Ebbe
beletartozik az ellenõrzések gyengesége is, illetve a felvilágosító-megelõzõ
munka elégtelensége. Változásra volt szükség, ezért egy egészen új rendszert
kellett kidolgozni és végrehajtani.”
Az athéni események megismétlõdését elkerülendõ, ezúttal minden magyar sportolót
legalább négyszer ellenõriztek. De a hazai súlyemelõket például tizenegyszer
vizsgálták.
A magyar csapat eddig nem, más nemzetek viszont már komoly doppingügyekbe
keveredtek. Hat orosz, köztük öt aranyesélyes atlétanõ ugyanazt a vizeletmintát
adta le az ellenõröknek, a csalásra fény derült, így mindnyájan súlyos, akár
négyéves eltiltásra számíthatnak. Nem jártak jobban a bolgár súlyemelõk sem,
köztük a világbajnok Ivan Stojkov. A sportolók szervezetében metandienont
mutattak ki, így a komplett csapat távol marad a pekingi versenytõl.
Az orosz és bolgár eseten kívül több atléta, kerékpáros, tornász bukott le az
ellenõrzéseken, és a Pekingben elvégzendõ 4600 doppingteszt között is számos
pozitív eredmény várható.
„Az ellenõrzések száma, és az analízisek minõsége is kiemelkedõ lesz” - állítja
Tiszeker Ágnes, aki szerint minden idõk legtöbb ellenõrzését fogják végrehajtani
az olimpián, és „nagyon készülnek a laborokban is, hogy kimutassák akár a
növekedési hormont, akár az úgynevezett EPO-t”. Utóbbi szer a
vörösvérsejt-termelést segíti elõ, így a vér több oxigént szállít, ezáltal a
sportoló teljesítõképessége is növekszik.
Más kérdés, hogy a szigorú, akár „rajtaütésszerû” doppingellenõrzések mennyire
viselik meg a sportolókat. Elõfordulhat, hogy a verseny elõtti estén kopognak az
ellenõrök egy sportolónál. Tiszeker szerint a magyar sportolókra a
fegyelmezettség és az együttmûködés a jellemzõ: „Nem volt semmi problémánk a
magyar sportolókkal, ennek én nagyon örülök.”
Ami viszont a Magyar Antidopping Csoportot sem töltheti el örömmel, hogy az IGF
elnevezésû izomrost-növelõ szereket egyelõre nem tudják kimutatni az
ellenõrzések során. Ez a szer a pesszimista prognózisok szerint irreálissá
teheti az úszóversenyeket. Mivel a mintákat nyolc évre elteszik, elképzelhetõ,
hogy hét-nyolc év múlva fogják elvenni a pekingi aranyérmeket, amikor ezek a
szerek már kimutathatóak lesznek.
A legnagyobb doppingbotrányokról a német Bild címû magazin készített
összeállítást. A legismertebb történet az NDK-beli Heidi Kriegeré. A
dobóatlétanõ szervezetébe addig adagolták a tesztoszteront, amíg az átalakult,
ennek nyomán a korábbi olimpikon ma már az Andreas Krieger nevet viseli. Krieger
azóta vallomást tett egy 2000-ben lefolytatott doppingperben, de teljes
elégtételre sosem számíthat a korábbi kelet-német sportvezetéstõl.
„A dopping és az egészségkárosodás nem mindig hozható összefüggésbe” - állítja
Tiszeker Ágnes. Így a váratlan halálesetek kapcsán is vigyázni kell arra, mikor
emlegetünk doppingot. A szervezet túlterhelése ugyanúgy tragédiához vezethet,
mint a doppingszerek használata.
„Nehéz errõl beszélni, hiszen itt hosszú távú következményekrõl van szó, nem
azonnal észlelhetõ vagy azonnal mérhetõ egészségkárosodásról. De ha a szerek
hatását vizsgáljuk, amik orvosi és tudományos körökben ismertek és vizsgáltak,
az anabolitikus szteroidoknak, a növekedési hormonnak vagy az EPO-nak biztosan
van egészségkárosító hatása” - állítja az antidoppingcsoport vezetõje.