Pálfy Gyula
A mi kis olimpiánk
Elemek küzdelme Budapesten

A jövõ legjobb vegyé­szei mérték össze tudásukat Magyar­­orszá­gon, a 40. Nemzetközi Kémiai Diákolimpián. A világ hatvannyolc országából érkezett csapatokat és kísérõiket az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezésében látták vendégül.

A gödöllõi Szent István Egyetem kollégiuma egy hétre a nemzetek és kultúrák piacterévé vált. Az arcok és színek eltérõ karaktere, a nemzeti viseletek kavalkádja a fehér burnusztól a kipáig, a piros egyenzakótól a mintás barna leplen át az iráni fejkendõig egy forgalmas reptér hangulatát idézték.
A diákok az Alma Mater étteremben elfogyasztott menü után indultak a verseny elméleti fordulójára, majd egy másik napon (akár a „nagy” vegyészek, köpennyel, védõ­szemüveggel) a savak és gömblombikok közé behatolva a gyakorlati forduló jött az ELTE TTK impozáns, Duna-parti épületében.
A nemzetközi tantárgyi versenyek (kémiai, fizikai, matematikai és filozófiai olimpiák) célja és tartalma ugyanaz, mint a „rendes” olimpiai sportversenyeké. A föld népei békés versengésre küldik el legjobbjaikat, ám a baráti ismerkedés, a nyitott, elfogadó légkör árnyékában mindig ott van a nemzeti büszkeség és a presztízs kifejezése is. Olimpiai láng itt nincs, van viszont vándorzászló, amit Budapest tavaly Moszkvától vett át és adott most tovább a következõ versenyt rendezõ London képviselõjének a záróceremónián, ahol 30 arany-, 53 ezüst- és 79 bronzérmet nyújtottak át a diákoknak.

Nemzetközies helyzetek

A zsúfolt hét során számos program mutatta be Magyarországot a diákok és külön a tanáraik elõtt. A diákcsapatok leválasztása tanáraiktól szigorú elõírás, csak a versenyfordulók után találkozhatnak az úgynevezett re-union partyn, hiszen a felkészítõk fordítják le a feladatokat. Ezért még a mobilokat is le kell adni.
A diákok nyolc nagy busszal - melyeket stílszerûen kémiai vegyjelek díszítettek - elõbb Budapesttel ismerkedtek, majd a jellegzetes híres helyeinket keresték fel. Kérdés, hogy a tihanyi apátság, a szentendrei skanzen vagy a Szalajka-völgy egyetemes értékeit be lehet-e mutatni pár órában a messzirõl jött utazó számára. Mert bárhogy szeretnénk is, kevés ismerettel rendelkeznek rólunk a nagyvilágban. Pár tananyaginfó a Balaton és Budapest párosról, az olasz Alberto Lena említi a szalámit is, de a Rubik-(Rubic) kocka és a C-vitamin magyar vonatkozásait magyarázni kell, és oly „határsértés” is megesik, hogy a Hét vezér szobrára kapaszkodva fényképezkedik az olimpikon, ami nem kis dilemmát okoz az egyenzöld pólóban a csapatokkal mozgó helyi kísérõknek, a guide-oknak. Tóth Edina a kanadai csapatot segítette (mely az amerikaihoz hasonlóan távol-keleti verseny­zõkkel érkezett). Úgy látta, hogy az „angolszászok” a játszótéri libikókát csodálták meg, és értékelték, hogy az ételeket frissen készítik, bár finoman érdeklõdtek a hamburger, a pizza és az AC (klimatizálás) után. Egyikük minikészüléket is hozott magával… „A guide-ok kiválogatását egy éve kezdtük el” - mondja el a Hetek kérdésére Vass Márton, a két „head-guide” egyike, maga is kétszeres olimpiai aranyérmes. Alap volt a jó angoltudás és a találékonyság, amit a felvételin le is mértek, többen pedig származásuk miatt beszélik a vendégcsapat nyelvét, vagy valamely ritkább nyelvet tanulnak az ELTE-n.
Láthatóan fürödtek az otthoninál szabadabb légkörben a pakisztániak, s híreik vannak számunkra. Érdeklõdésünkre ugyanis a két lány, Aisa és Maha a magyarok segítõkész kedvességét emeli ki - miközben csuhébabát készítenek, és virágot szednek a gödöllõi kastély kertjében a csapat­építõ délelõttön. Ugyanitt érdekes látvány az apró, ám a kravmagától inas izraeli fiú, amint kipával a fején az alföldi karikás ostort próbálja szóra bírni. Pár lépésre Mina, a mintás fejkendõs iráni lány, a „magyarok nyilát” tartja célra. Az izraeli csapat guide-ja említi, hogy a könnyen barátkozó fiúk, Assaf, Dan és Ariel és lány csapattársuk, a mosolygós Ochri sokak kedvencei lettek, de az irániakkal még így sem sikerült közös csapatképet készíteniük. Akkor kissé megfagyott a levegõ, kitûnt, hogy nem csak ajándék jelvényt és kulcstartót hoztak magukkal a csapatok otthonról…
Assaf családja egyébként jemeni, a másik két fiú szülei Kelet-Európából vándoroltak ki, Ariel mamája éppen a budapesti repülõtéren át. Bár épp olyannak érzik magukat, mint a többi itt lévõ fiatal, azért az izraeli életmódról szólva tárgyilagosan említik a haifai rakétatámadásokat, az öngyilkos merényletben sebesült ismerõst, az óvóhelyekre futást, és hogy hamarosan bevonulnak a Cahalba, ahol nem fognak félni. Meg hogy eszük ágában sincs bármely nehézség miatt külföldre távozni - amint ezt egy bolgár fiútól hallották, aki a rossz anyagi helyzet miatt máris így tenne.

Hungarikumok - zsákszámra

A budapesti versenyen is naponta megjelent a Catalyzer, a hagyományos olimpiai magazin. Az újságban a rendezõ ország bemutatásán túl humoros szótárt találunk, villáminterjúkat a csapatokkal s fotós életképeket a helyi valóság és az ifjú kémikusok közti „reakciók”-ról, melyek idõnként sajátos „vegyületeket” eredményeztek. A Did you know… rovatban egyaránt szó esik a középkori magyar aranytermelésrõl, Nobel-díjasokról, termálvizeinkrõl, a golyóstoll eredetérõl és olyan magyar „géniuszok”-ról, mint a paprika vagy a nagyvilágban drogalapanyag, nekünk közkedvelt élelmiszer: a mák.
És itt jön be a túrórudi, minden hungarikumok sztárja. Mert ugyan barokk és népzenénktõl a reneszánsz lovagi tornáig, a tekerõlanttól a Maestro című majdnem Oscar-díjas (és szellemes) filmecskéig számos hazai kulturális érték felvonult a sokféle nemzet képviselõi elõtt, mégis ez a fekete, belül (és ez a furcsaság!) édes túróval töltött édesség viszi el a pálmát a mély nyomot hagyó emlékek közül. Az amerikai csapattal érkezett újságíró is ezt említi elsõként, némely guide napi feladatai közé tartozott a termék beszerzése, valamint a tejé is, ami váratlan sikerét fõként a keleti országok fiai elõtt aratta - arrafelé ez ritkább nedû.
No de az igazi élmény mégiscsak a siker, ha már versenyrõl van szó. Egyrészt a papírforma jött be, hisz az aranyak zöme most is a távol-keletieké és a szovjet utódállamiaké lett, de a magyar csapat három ezüstöt (Vörös Tamás, Batki Júlia, Kovács Bertalan) és Sarka János személyében egy aranyat is elhozott. A debreceni fiú a gyakorlati forduló különdíját is megkapta. A budapesti világverseny olimpikonjai ezután hazatértek. De gyanítjuk, a holnapi világban teszik majd az igazán nagy dolgokat.