Kulcsár István
Az ébredő medve
Újra Kubába akarnak telepíteni nehézfegyvereket az oroszok

„Karibi válság lightról” ír a The Washington Times, Hruscsov „majd mi móresre tanítjuk õket” kiszólását emlegetik orosz lapok azt követõen, hogy moszkvai katonai szakértõk felvetették: létesítsenek támaszpontot Kubában az orosz hadászati bombázó repülõgépeknek. Vajon valóban fenyeget-e egy új hidegháború veszélye?

TU-160-asok

Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök, fõparancsnok 2007. augusztus 17-én kelt utasítására a távolsági légierõ gépei felújították demonstratív járõrözésüket a Jeges-tenger, az Atlanti- és a Csendes-óceán, valamint a Földközi-tenger nemzetközi vizei fölött, gondosan ügyelve arra, hogy egyetlen állam légterét se sértsék meg. Ezt a járõrözést a hidegháború idõszakában mindkét szuperhatalom gépei, nukleáris bombákkal a fedélzetükön, rendszeresen folytatták a másik határai közelében. Az oroszok, akik a nyolcvanas években arra hivatkoztak, hogy ez a tevékenységük válasz az amerikai robotrepülõgépek európai telepítésére, 1993-ban felfüggesztették bombázóik légi járõrözését, egyebek között azért, mert már elegendõ üzemanyaguk sem volt hozzá. Ugyancsak sokéves szünet után, idén januárban az orosz flotta viszonylag kiterjedt hadgyakorlatot tartott a Földközi-tengeren. Júniusban Vlagyimir Samanov altábornagy, az orosz fegyveres erõk kiképzési fõcsoportfõnöke bejelentette, hogy válaszul az amerikaiak nagyszabású alaszkai hadgyakorlatára orosz részrõl felújítják tengeri és légi katonai tevékenységüket a Jeges-tenger térségében.
Szinte ezzel egy idõben a moszkvai Izvesztyijában orosz katonai szakértõk felvetették, hogy hadászati bombázóik kubai légi támaszpontokat vehetnének igénybe. Pjotr Gyejnyekin hadseregtábornok, a légierõ volt fõparancsnoka úgy nyilatkozott, hogy ez megfelelõ válasz lehetne arra, hogy az Egyesült Államok rakétaelhárító rendszert kíván telepíteni Lengyelországba és rádiólokátor-rendszert Csehországba, vagyis közel az orosz határokhoz. Leonyid Ivasov vezérezredes, a védelmi minisztérium volt nemzetközi együttmûködési fõcsoportfõnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a kubaiak nem elleneznék, ha az oroszok ismét megnyitnák Lurdesben 2001-ben bezárt rádiótechnikai felderítõbázisukat. A kubai légi támaszpontot az utóbbi idõben modernizált, az orosz pilóták által Fehér Hattyúnak becézett Tu-160 és a NATO-kódnevén Medveként emlegetett Tu-95MSz hadászati bombázók vehetnék igénybe. Igaz - fejtették ki a szakértõk -, ezek a gépek a Szaratov melletti támaszpontjukról felszállva képesek légi utántöltéssel elérni az Egyesült Államokat, de a visszaútjukhoz szükséges tartálygépeknek mindenképpen szükségük lenne egy kubai bázisra. Érthetõ, hogy mindenkinek az 1962-ben kirobbant kubai válság jutott eszébe, amikor a világ a nukleáris világháború szélére sodródott azt követõen, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokra irányzott közepes hatótávolságú rakétákat telepített (majd vont vissza az amerikai válasz hatására) Kubában.
Norton Schwartz tábornok, az amerikai légierõ vezérkari fõnökjelöltje a washingtoni kongresszusban tartott meghallgatáson kijelentette, hogy az orosz hadászati bombázók kubai állomásoztatása túlmenne azon, ami az Egyesült Államok számára eltûrhetõ. Kuba volt elsõ számú vezetõje és jelenleg is elsõ számú tekintélye, Fidel Castro egy weboldalon (!) csak annyit jegyzett meg, hogy Kuba nem köteles magyarázatot adni vagy bocsánatot kérni amiatt, hogy a szigeten földi kiszolgálás céljából orosz bombázók szállnának le. Az amerikai védelmi minisztérium szóvivõje azonban - Schwartz tábornoktól eltérõen - fölöttébb mérsékelt választ adott, amikor az újságírók errõl kérdezték, míg a külügyminisztérium képviselõje egyáltalán nem volt hajlandó kommentálni az Izvesztyijában megjelent nyilatkozatokat. Nyilván azért, mert Washingtonban közben felmérték, hogy közönséges blöffel, a legjobb esetben is csak próbaléggömb felengedésével állnak szemben, hiszen kizárólag nyugállományú orosz tábornokok pendítették meg a kubai támaszpont ügyét. Különösen megnyugodtak a kedélyek Washingtonban, amikor az orosz védelmi minisztérium illetékese, Ilsat Bajcsurin szóvivõ kerek perec kacsának és dezinformációnak nyilvánította a hadászati bombázók kubai támaszpontra telepítésének hírét, majd - némileg váratlan fordulattal - azt állította, hogy az ilyen híreket azok a „bizonyos körök” terjesztik, amelyek maguk létesítenek katonai támaszpontokat és objektumokat Oroszország körül.
A Frankfurter Rundschau kommentátora szerint „Moszkva növekvõ agresszív retorikája ellenére sem igen szánja el magát egy új fegyverkezési hajszára”. A német lap idézi Alekszandr Golc független orosz szakértõt, aki szerint a Kremlt katonai értelemben eleve nem nyugtalaníthatja az amerikaiak lengyelországi rakétaelhárító rendszerének telepítése. Hiszen mindössze tíz elfogórakétáról van szó, míg az oroszok még 2012 után is 1700-2200 nukleáris rakétával fognak rendelkezni, tehát egy esetleges háború esetén az amerikaiak igazán nem mennének sokra a lengyelországi elhárító rendszerükkel.
Ugyanakkor nem kétséges, hogy Moszkva valamilyen oknál fogva mégiscsak szükségesnek tartotta a kubai telepítés ötletének bedobását a köztudatba. A kezdeményezõ Izvesztyija ugyanis a Gazprom vagyis a Kreml kezében van, ezért a saját szakállára aligha kezdett bele ebbe a játékba. Az semmiképpen sem vitatható, hogy Moszkva megelégelte az Egyesült Államok egyoldalú lépéseit. (A nyolcvanas évek végén Washington még azt ígérte, hogy a NATO nem fog terjeszkedni kelet felé, mára pedig nemcsak a volt Kelet-Németország területét vonta be hatókörébe, nemcsak a kelet-közép-európai és a balti államokat tudhatja tagjai között, hanem javában munkálkodik azon, hogy Ukrajnát és Grúziát is felvegye a katonai szervezetbe.) Oroszország görcsösen küzd az ellen, hogy bekerítsék. Medvegyev elnök a múlt hónapban világosan megmondta a G8-ak csúcsértekezletén, hogy Oroszország nem fogja szó nélkül tûrni az ezt célzó amerikai lépéseket. S mivel az elmúlt években - az olaj- és földgázkivitelébõl származó bevételnek, de más tényezõknek köszönhetõen is - számottevõen megerõsödött, a jelcini téli álmából felébredt és nyújtózkodni kezdõ orosz medve valóban igyekszik, ha nem is szuper, de legalábbis olyan nagyhatalomként fellépni a nemzetközi porondon, amely nem hagy magával packázni. Egyben a Kreml saját állampolgárai felé is a magabiztosság jeleit akarja sugározni: a mérsékelt kardcsörtetés nem kis részben a hazai közvéleménynek szól.
Az Egyesült Államok viszonylag nyugodtan fogadja az „aszimmetrikus válaszra” vonatkozó és más hasonló orosz reagálásokat. Ami Washingtont inkább izgatja, az a „mellékhadszíntereken” adott, valóban aszimmetrikus, de húsba vágó moszkvai válasz: a nagy mennyiségû orosz haditechnika és a vele járó katonai kiképzõ-személyzet megjelenése a nyugati féltekén, Venezuelában és talán még inkább a rendkívül korszerû, hatékony orosz légvédelmi rakétarendszerek szállítása Iránnak.