Hajdú Sándor
Parasztsors
Miért lázonganak a gazdák?

Lassan megszokottá válik, hogy a termelõk a Parlament, vagy egy bevásárló központ elõtt demonstrálnak, hol traktorral, hol meggyel, vagy éppen búzával. A szakértõk szerint nincsen ebben semmi furcsa, évtizedekkel ezelõtt Európában ugyanez zajlott az utakon, tereken. Mindeközben a minisztérium új frontot nyitott az úgynevezett SPS rendszer bevezetésével: megkezdõdött az átállás a földalapú támogatásról az egységes gazdaságtámogatásra.

Fotó: Somorjai László

Az agrártárca elképzelései szerint Magyarország jövõre áttér az egyszerûsített területalapú támogatási rendszerrõl az egységes gazdaságtámogatási rendszerre, az SPS-re - mondta lapunknak Gõgös Zoltán, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) államtitkára. Az áttérésre szerinte azért van szükség, hogy a magyar agrárgazdálkodók közel azonos versenyfeltételek mellett gazdálkodhassanak, mint a régi tagállamok gazdálkodói.
Az SPS rendszer lényege, hogy alkalmazásával a termelés és a támogatás különválik egymástól, ezáltal több uniós pénzhez jutnak a gazdák. „Ha nem vezetjük be, a magyar gazdálkodók a fejlett országok agrártámogatásának csupán 60-65 százalékához juthatnak hozzá” - érvelt az államtitkár.
A lépés azonban komoly viharokat és ellenérzéseket kavart a gazdák soraiban. „A kisgazdaságok sorsa ezzel végképp megpecsételõdik. A nagybirtokok létrejöttét szorgalmazza a lépéssel a kormány” - állított lapunknak Varga Zoltán gazdálkodó. A kisebb gazdaságok, amelyek hagyományos módon próbáltak eddig termelni, elõbb-utóbb megszûnnek, hiszen nemhogy versenyképesek nem lesznek, hanem a támogatás átalakulásával életképességük szûnik meg.
A kárpótlással és a részarány tulajdon kiadásával sok helyen „milliófelé” aprózták szét a termelõszövetkezetek az állami gazdaságok földjeit, és sokszor olyanoknak, akik még csak meg sem nézték a területet, amit kaptak. Sok föld bevetetlenül áll évek óta. „Mindez, azért mert a rendszerváltás óta nincs senkinek semmilyen koncepciója a magyar mezõgazdaság jövõjérõl, és az agrárértelmiség csak a maga hasznát nézve magára hagyta a falut” - panaszolta Varga gazda.
A minisztérium által szorgalmazott támogatási rendszer buktatója éppen a hazai birtokszerkezetben van. Alföldi viszonylatban egy családi gazdaság esetében az életképességhez szükséges földterület nagysága 60 hektárnál kezdõdik, ám ekkora földterület megvásárlásához komoly tõke kell, nem beszélve a lassan átláthatatlan adminisztrációs feladatok végrehajtásáról. A birtok növelése érdekében már most folynak a vásárlások, ezért az árak meredeken emelkedni kezdtek.
Nagy Tamás, a Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szövetsége (MOSZ) elnöke nem osztja a sötét jövõ képzetét, hiszen az elmúlt két évben komoly nyereséget könyvelhettek el a gazdálkodók az ágazatban. „Megvan minden adottságunk ahhoz, hogy sikeres legyen a mezõgazdaságunk, és ha a magyar mezõgazdaság alkalmazkodni tud az unió agrárszabályaihoz, akkor szép jövõ áll a gazdák elõtt” - fogalmazott lapunknak az elnök. Nagy Tamás szerint modern birtokpolitika nélkül nem lehet a jövõ agrárpolitikáját elképzelni, ezt törvényhozásnak is tudomásul kell vennie. Szerinte tarthatatlan, hogy a társas vállalkozások nem vehetnek földet, ugyanakkor a külföldi gazdálkodók már könnyen földhöz juthatnak Magyarországon.
A következõ probléma az önfejû vagy individualista termelési mód, ahogy a gazdák gondolkodnak. „Semmi áron se szövetkezne a legtöbb gazda egymással, az pedig, hogy egy hozzáértõ szakembert megfizessenek közösen, szinte elképzelhetetlen. A megfelelõ értékesítésért, kapcsolatok kiépítéséért és fenntartásáért, esetleg a saját értékesítésért alkalmazkodni kellene egymáshoz a gazdáknak” - mondja Kovács Lajos békési „õskisgazda”.
„Nem ismerik a szerzõdési fegyelmet sem, mert hiába kötik le a terméket, ha valaki egy kicsit ráígér, annak adják, aztán ha a következõ évben nem szerzõdnek vele, csodálkozik, vagy panaszkodik, esetenként, pedig kiborítja a termést néhány fotós elõtt, és azt hiszi, minden meg van oldva” - magyarázta Kovács Lajos.
Pálfi Zsolt agrárfejlesztõként dolgozik a szeghalmi kistérségben. Véleménye szerint a kisebb területen gazdálkodók termelési szerkezete eléggé egyhangú, többségében gabonát, kukoricát, lucernát termesztenek, azaz olyasmikkel foglalkoznak, amelyeknél a gépi munka dominál, így még inkább ki vannak téve a kereskedõk önkényének.