Fontos Ádám
Hullámok hercegei
A digitális átállásra készül a magyar médiaipar

Karácsonykor már vagy fél tucat digitális tévé és kétszer-háromszor ennyi rádiócsatorna mûsorából válogathatnak a szerencsések, mégpedig ingyen. Feltéve, hogy addigra beruháznak a digitális vételhez szükséges eszközökbe. Ez lesz a most zárult multiplex-tender elsõ érezhetõ következménye.

Több csatorna egyszeri, ráadásul nem is eget rengetõ beruházással - ezt ígéri a fogyasztóknak a digitális rádiózás és tévézés, aminek mûsorterjesztési jogosultságát tizenkét évre a francia kezekben lévõ Antenna Hungária (AH) Zrt. nyerte el. Az elsõ kategóriában a Magyar Rádiót, a másodikban a - sajtó által kétes ügyletek résztvevõiként emlegetett szlovák résztulajdonosok miatt „megkóstolt” - Digital Broadcasting Kft.-t utasította maga mögé.
A menetrend szoros: a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak (NHH) még a nyáron szerzõdést kell kötnie a gyõztessel, aki mindkét kategóriát szoros versenyben nyerte. A pályázóknak pedig a november elsejével kezdõdõ felvezetõ fázis után még az idén élesben el kell indulniuk. Tegyük hozzá: az energikus kezdés után kicsit lelassulnak majd a dolgok, hiszen a tévék esetében 2011 utolsó másodpercében kell lekapcsolni a jelenlegi, analóg adást, a rádióknál három évvel késõbb. Itt ráadásul tágíthatóak is a keretek, hiszen számos, az elodázásra remek lehetõséget adó gumiparagrafusa közül többen ma még teljesíthetetlennek látszó feltételeket ír elõ a tavaly hozott jogszabály. Például azt, hogy szinte mindenkinek legyen digitális rádiója - amit ma még mutatóba sem lelni Magyarországon.
Az utca embere számára ma az a kérdés, mit kell tennie a „digiért”? A lakosság kábeltévé-elõfizetéssel rendelkezõ felének semmit, ahogy a mûholdvevõs bõ egyötöd is karba tett kézzel várhatja a jövõt. Más a helyzet a háztartások mintegy huszonöt százalékában, ahol a mai napig szobaantennával fogják az adást, azaz a köztévé egyes csatornáját, az RTL Klubot és a TV2-t. Õk a két MTV-csatorna és a Duna TV mellett - ha beruháznak egy jelátalakítóba (set-top boxba) - a Viasat3 és a Humor1 mûsorával is ingyenesen tágíthatják szellemi látókörüket. (Az ATV-nek és a Hír TV-nek is van „szabadjegye”, de hogy õk ingyenes vagy fizetõs szolgáltatásban gondolkoznak, arról az NHH-nál egyelõre nem tudtak nyilatkozni.) A két nagy kereskedelmi tévével még lesz egy meccse az AH-nak, hiszen velük a következõ hetekben kell megállapodnia a mûsorszórónak arról, hogy felmennek-e vagy sem a magyarosan csak programcsokorként emlegetett multi-plexre.
A mérkõzés külön érdekessége, hogy az AH-nak érdeke, hogy minél hamarabb bekerüljön a kínálatukba a - nézettsége okán a köztévéknél sokkal inkább „közönségáthúzó” - két mamut. Ez ugyanis akár lendíthet is a set-top boxok vásárlásának ütemén, így (közvetve) elõbbre hozhatja a két csatorna analóg sugárzásának leállítását. Az így megürülõ frekvenciákon pedig egy-egy újabb multiplexet indíthat az AH.
Az mára egyértelmûen kiderült, hogy a nyertes a modernebb MPEG4-es technológiát vezeti be, így ha nagyfelbontású (HD) minõségben adnak, akkor négy, ha nem, akkor akár nyolc-tíz adó is belefér egy-egy tévés programcsokorba. A kérdés így ma az, hogy mennyiben lehet a kábel és a mûhold versenytársa a digitális tévézés, azaz ad absurdum hódíthat-e el azoktól elõfizetõket.
Akárcsak az, mennyire kell „meccselnie” például az internetes televíziózással. Hiszen az internetes alapú tévézés terjedését ma leginkább az hátráltatja, hogy a lakosságon belül európai összehasonlításban is alacsony azok aránya, akik szélessávú internettel rendelkeznek.
Az Antenna Hungária azt vállalta, hogy az ország felén lehet majd fogni a digitális földfelszíni tévéadást újévkor, miközben harmadnyi területen (jellemzõen Budapest környékén) vehetjük már mobiltelefonon is az adást. Akadnak szakemberek, akik a legnagyobb fantáziát ebben a platformban látják; nem csupán azért, mert a telefonok fejlõdésével és a mind mobilabbá váló életben egyre inkább helye van ilyesminek, hanem azért is, mert teljesen más a mobil- és a hagyományosan digitálistévézõ átlagfogyasztó.
Míg elsõ menetben azok állnak át a digitális vételre, akik eddig nem tudták megfizetni a kábeldíjat (azaz nagy valószínûséggel a társadalom legrosszabban keresõ részéhez tartoznak), a mobiltévézõk jellemzõen fiatalok, és olyan fizetõképes réteghez tartoznak, amely örömmel költ, így a hirdetõk számára valóságos fõnyeremény. A kérdés így már csak az, hogy mennyire ismétlõdik meg Magyarországon is a Nyugat-Európában remekül mûködõ recept.
A talányok sorát csak gyarapítja, mi lesz a rádiós piac sorsa. Ami biztos: az újévi pezsgõpukkanás pillanatában legalább az ország harmadán lehet majd fogni digitálisan is a mûsort. Hogy kik lesznek a szerencsések, az más kérdés, hiszen a médiaguruk zöme is csak szakmai bemutatókon és az interneten látott eddig digitális vevõkészüléket, ami pár hónapja még vagy ötvenezer forintnyi összegért fogyott Nyugat-Európában. Ennek például az a jelentõsége, hogy egy átlagos hazai háztartást alapul véve - ahol egy rádió jut a nappaliba, egy a konyhába, egy meg az autóba - ilyen áron nem elhanyagolható befektetés a készülékbeszerzés. Egy tavaly elfogadott törvénymódosítás szerint pedig csak akkor lehet leállítani 2014 végén a hagyományos mûsorszórást, ha a lakosság háromnegyedének van digitális készüléke. Kérdés tehát, hogy ez mikor lesz így. Lehet, hogy soha.
Persze komoly lökést jelentene a készülékvásárláshoz, ha a leghallgatottabb adók érdekeltek volnának az átállásban - ez viszont ma finoman szólva is kétséges. Az átállással ugyanis tucatnyi másik adó jelenhet meg a két országos kereskedelmi rádió (a Sláger és a Danubius) mellett. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban alig-alig marad programhely a riválisoknak: a Magyar Rádió kötelezõen felteendõ három adója mellett az InfoRádiónak, a Katolikus Rádiónak, a Klubrádiónak és a Lánchídnak van bérelt helye az elsõ multiplexen, amelyek viszont így elviszik a szabad helyek felét, miközben a rádiózással töltött idõnek jó, ha a negyedét-ötödét mondhatják magukénak.