Hazafi Zsolt, Szobota Zoltán
Papírgyár vagy tudásgyár?

Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy az idei felvételi eredmények az oktatási rendszer erényeire vagy inkább hibáira világítanak rá. Az ellenzék egyszerre két szakadékról is beszél, melyekbõl az egyik a nagyobb, elsõsorban fõvárosi, valamint a kisebb vidéki egyetemek és fõiskolák között húzódik, míg a másik az államilag dotált és a zsebbõl fizetõ diákok között tátong. Lapunk információi szerint a kormány idén kénytelen volt belenyúlni a felvételi rendszerbe, hogy az aránytalanságokat némileg csökkenteni tudja.

Két éve még a magyar felsõoktatási rendszer hibájának tartották piacpárti közgazdászok, hogy a lakosságszámhoz képest a régi EU-tagországok (tehát a fejlett Nyugat) arányánál is többen vettek részt a felsõoktatásban. Ráadásul ez az amúgy is magas arány a munkaerõ-piaci igényekkel még köszönõ viszonyban sem volt, hiszen miközben a hiányszakmának számító mérnöki pályát a 2004/2005-ös tanévben csupán
35 ezren választották, addig 66 ezren vettek részt a köztudottan túltelített pedagógiai képzésben. Ugyanezen idõszakban az évente maximum száz új munkatárs befogadására képes újságíró-társadalmat 15 ezer kommunikáció szakos diplomás célozta meg. Mindez sajnos azt jelenti, hogy az állam nem hatékonyan költötte el az adófizetõk pénzét a méregdrága felsõoktatásban.
A felsõoktatásba belépõk számának növekedési üteme egyébként idén megtört. A ponthatárok meghúzása után a mintegy 97 ezer jelentkezõ közül közel 82 ezren nyertek felvételt, szemben a 2004-es évvel, mikor is 166 ezer volt a jelentkezõk száma. Míg 2007-ben több mint 400 olyan szak volt, ahol nem volt elég a kitûnõ érettségi sem a bejutáshoz, az idén fele ennyi szakon kellett csak a pluszpontok megszerzésére törekedni. Országos szinten 450 pont felett 22 szakon állapították meg a ponthatárt, ebbõl tíz szakot a Budapesti Corvinus Egyetem indított. Meglepõ módon több mint 400 helyen 160 körül alakultak a pontok, ennyivel is be lehetett kerülni a felsõoktatásba. A legtöbb ilyen szak (így például a Debreceni Egyetem és a Dunaújvárosi Fõiskola gépészmérnöki kara, valamint a Gábor Dénes Fõiskola mérnök-informatikus szaka) költségtérítéses formában hirdette meg ezeket a képzéseket. Államilag támogatott képzésre összesen 52618-an, nappali alapképzésre 38658-an kerültek be.
A kormány az általános demog-ráfiai apállyal magyarázza a létszámcsökkenési jelenséget. A Fidesz azonban mindezt negatív jelként értékeli, és a tavalyihoz képest 12 ezerrel kevesebb jelentkezõ szerintük többek között a tandíj bevezetésével való riogatásnak tudható be. Sió László, a Fidesz oktatáspolitikusa (kis képünkön) úgy véli, idén sokkal kevesebben tudtak jelentkezni, mint ahányan szerettek volna, így az egyetemek is nehéz helyzetbe kerülnek, mert a kevesebb hallgatóhoz kevesebb támogatás jár.

Egy kedvezõ titkárnõi állás

A jelenlegi rendszerben kétfajta diák létezik: az államilag finanszírozott és a költségtérítéses. Ez utóbbi kifejezés annyiban nem pontos, hogy a diákok által fizetendõ térítési díj a valós költségek töredékét biztosítja csak. Egy-egy intézménynek az államilag finanszírozott diák jelenti az üzletet, mivel az azzal járó finanszírozás a képzés teljes költségét fedezi. (És részben ebből fedezik a költségtérítéses hallgatók képzését is.) Ezért az egyetemek és fõiskolák azért versenyeznek, hogy minél több államilag támogatott hallgató tanuljon náluk. Az arányt a diákok jelentkezési sorrendje határozza meg, s ők általában a jobbnak számító intézményekbe adják be elsõként a jelentkezésüket (ELTE, Budapesti Mûszaki Egyetem, a „közgáz”, és a pécsi, szegedi egyetem). A verseny szükségszerû következménye, hogy a „gyengébbnek” számító vidéki karok a többségében költségtérítéses diákok oktatására épülve elsorvadnak, hiszen ez a bevétel csak a mûködési költségüket fedezi.
Korábban az államilag finanszírozott, illetve a költségtérítéses helyekre nagyjából hasonló számban jelentkeztek a diákok, mára azonban drasztikusan lecsökkent az önfinanszírozás vállalása, ami Sió László szerint azt jelzi, hogy a családokban elfogyott a pénz.
„A mostani szisztéma nem szegénygyerek párti: hat év alatt harminc százalékkal csökkent az államilag finanszírozott helyek száma a teljes értékû képzések esetében. Úgy kell megváltoztatni a finanszírozási arányokat, hogy a jelentkezõk legalább ötven százaléka államilag dotált képzésben részesülhessen. És az esélyegyenlõséget is biztosítani kell, hogy a nehezebb sorsúak is olyan eséllyel indulhassanak ezekért a helyekért, mint a gazdagabb családok sarjai” - mondta a Heteknek a Fidesz szakpolitikusa.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a kétszintû képzéssel az elsõ három évben csaknem egyforma képesítést ad az egyetem és a fõiskola is. Sió szerint egyelõre sem az intézményeknek, sem a leendõ munkáltatóknak, sem a hallgatóknak nincs fogalmuk arról, hogy a hároméves alapképzésben megszerzett diploma mit is ér valójában a munkaerõpiacon, ezért sokan kivárnak, és a következõ években ismét feljebb megy a jelentkezõk száma.
„Nem az államon múlik, hogyan alakul a hallgatói létszám, hanem az emberek választásán - állítja Polónyi István, a Debreceni Egyetem Menedzsment és Marketing Tanszékének vezetõje, hozzátéve, hogy Európában egyedül az osztrákok és a svájciak tudták megfékezni a felsõoktatás indokolatlan túlnépesedését és aránytalan torzulásait.
A Tudásgyár vagy papírgyár? címû könyv szerzõje szerint a magyar felsõoktatásnak még mindig túl nagy a kapacitása ahhoz képest, ahányan ma tovább akarnak tanulni.
A tömegképzés és a szûk szakképzés pedig törvényszerûen ellentmondásba kerül egymással, hiszen egyetlen országnak sincs szüksége évente 1500 csillagászra. A növekvõ diplomaszám devalválja a diploma értékét. Európában jellemzõ folyamat a nem diplomás munkakörben dolgozó diplomások számarányának növekedése.
A szakértõ azt mondja, egyik egyetemi ismerõse titkárnõi állást hirdetett tanszékén, melyre 150 diplomás is jelentkezett. A nyertes, egy amúgy két nyelven beszélõ agrárdiplomás hölgy elmondta, ennél csak rosszabb ajánlatokat kapott eddig.
Ennek ellenére hazánk nem áll rosszul a diplomás munkanélküliek tekintetében, legtöbbjüket felszívja a munkaerõpiac. Az is igaz viszont, hogy most már olyan munkakörökben is diplomások dolgoznak, ahol korábban középfokú végzettség is elegendõ volt. Ezzel magyarázható, hogy Európa-szerte növekszik az alapfokú végzettséggel rendelkezõ munkanélküliek aránya. Az OECD-országok közül egyébként még mindig hazánkban a legnagyobb a diplomások és a diplomával nem rendelkezõk közötti jövedelemkülönbség, tehát még mindig megéri tanulni.

Verseny életre, halálra
Az oktatási minisztérium a rendszer hatékonyságát firtató kritikák következtében belenyúlt a felvételi rendszerbe, mivel tavaly több vidéki fõiskola jelezte, hogy nagyon kevés hallgatót tudott felvenni, és ez finanszírozási gondot okoz. Idén 980 férõhelyet csoportosítottak át a felsõfokú szakképzés 12500-as keretszámából, így több hallgatót lehetett felvenni az agrár, a gazdaságtudományi, a természettudományi, az egészségügyi szakterületre és a mûszaki képzésre.
A diákok igénye viszont nem találkozott még az állami elvárásokkal, és idén is a vártnál kevesebben jelentkeznek mûszaki és természettudományos pályára. Ez oda vezetett, hogy egyes fõiskolai és egyetemi mûszaki képzésre például akár már gyenge 3-as matek-, fizika érettségivel, 200 pont körüli eredménnyel is be lehetett jutni. Ha még idevesszük a pótfelvételi lehetõségét is, nem túlzás azt állítani: csak az nem jutott hallgatói státuszhoz, aki nem akart.
„Más eszközünk nincs a rendszerbe való beavatkozásra, mint az államilag támogatott keretek megnövelése, illetve csökkentése. Idõvel ez kifejti azt a hatást, hogy a mennyiség minõségbe váltson át. Hajlok arra, hogy a 160 pontos minimum szintet egyébként is emeljük, de nem annyira drámaian rosszak az eredmények, hiszen a felvettek több mint fele 350 pont felett teljesített, ami esetükben magas színvonalú érettségire utal” - nyilatkozta a Heteknek Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára (kis képünkön). A politikus szerint bizonyos mérnökök esetében elég, ha egy vidéki gazdaságban magas gyakorlati színvonalon lesznek képesek munkát végezni, nem minden mérnököt kell feltétlenül a high-tech ipar számára kiképezni.

„A felsõfokú végzettséget ma már nem érdemes automatikusan összekapcsolni az értelmiségi léttel” - mondta Arató elismerve, hogy a tömegoktatás sebesen távolodik az elitoktatástól.
A „menõ” egyetemek nagy presztízst jelentõ szakjaira ugyanis továbbra is nagyon nehéz volt bekerülni. Persze ez azt is jelenti, hogy ezen intézmények „elszívják” az állami forrásokat a többi, kisebb presztízsû iskolától. Arató azonban kifejezetten kedvezõnek tartja ezt a versenyt, mert szerinte nem minden városban fontos, hogy „alanyi jogon” legyen felsõfokú oktatási intézmény is, és sokkal jobb, hogy a szelekciót a diákok és a piac igénye határozza meg, mintha felülrõl, a politika szabná meg. „Azok az egyetemek és fõiskolák, amelyek minõséget nyújtanak és a diplomájuk a munkaerõ-piacon is értékesnek számít, ebbõl a folyamatból meg-,erõsödve kerülnek ki” - fejtette ki Arató, hozzátéve, hogy a képet tovább fogja árnyalni a 2009-tõl beinduló pályakövetési rendszer is, melynek alapján pontosan kimutatható, hogy mely intézmény diplomájával mit lehetett kezdeni a valós életben.
A kisebb intézmények kiesése a rendszerbõl a vidéki szegényebb sorsú fiatalok esélyeit csökkenti Sió László szerint. A Fidesz szakértõje úgy véli, a „kivéreztetési” folyamatban azért nincs logika, mert az oktatási tárca a halálra ítélt egyetemek és fõiskolák esetében is többmilliárdos fejlesztéseket valósított meg. Most pedig azért kénytelen a háttérbõl „machinálni”, hogy ne üresen tátongjanak az adómilliárdokból felfejlesztett intézmények.