Hetek XII. évfolyam, 31. szám, 2008. augusztus 01.

Az anyatej kétségkívül a legjobb táplálék a babának. A szoptatás a fáradtság, ijedtség, fájdalom esetén is nyugtató, altató és fájdalomcsillapító hatású. Ugyanakkor az anyuka részérõl áldozatot is jelent folyamatosan rendelkezésre állni, és nyilván összeegyeztethetetlen a modern nõ eszméjével a gyermekét munka közben is testén hordó anya képe. Pedig civilizációs fejlõdés ide vagy oda, a csecsemõ testi és lelki épségéhez nagyban hozzájárul a folyamatos testkontaktus és az igénye szerinti szoptatás.

„A civilizált ember elfelejtett, vagy nem mer az érzéseire, ösztöneire hallgatni. Kétségbe vonja, hogy vannak ösztönei, és hogy érzései megbízhatóbbak, mint az intellektusa. Pedig a kisbabákkal való törõdésben nincs helye az intellektusnak - állítja Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában címû könyvében. A pszichoterapeuta a kontinuum-elvrõl szóló mûvében úgy érvel, hogy noha egyik leg-erõsebb ösztönünk a csecsemõ gondozására irányul, mi mégis különbözõ gyermeknevelési és csecsemõgondozási tanácsadókra hallgatunk. „Születésük után elválasztjuk a kicsiket az anyától, külön szobába fektetjük, babakocsiban tologatjuk, az óra szerint szoptatjuk õket, és csak akkor érünk hozzájuk, ha tisztába tesszük, vagy etetjük õket, mert attól félünk, hogy a túl sok szeretet elkényezteti a gyermeket. (…) Azok a szülõk, akik nem reagálnak a gyermekeikre, sajnos azt éreztetik velük, hogy nem szerethetõek, vagy nem érdemlik ki a szeretetüket, vagy valamiért nem elég »jók«” - érvel a szerzõ.
„A szoptatás leegyszerûsítve azt jelenti, hogy az anya a gyerek igényei szerint cselekszik” -mondja Csóka Szilvia. Az SE Magatartástudományi Intézet munkatársa szerint a szoptatást legtöbbször lelki okok és kulturális megrögzöttségek gátolják, 3-4 százalék lenne az anyukák között, aki biológiai okból nem tud szoptatni. Mint mondja, mindenképpen áldozat egy kis embernek a rendelkezésére állni, de mikor a síró gyermeket felvesszük, és karunkban ringatva, megszoptatva visszaaltatjuk, nem csupán aznap este tettünk vele jót. Egész késõbbi életét alapozzuk meg azzal, hogy jelzéseit, melyeket nekünk címez, komolyan vesszük, és reagálunk rájuk. Az újszülött még nem tudja, milyen világba érkezett, mi teremtjük köré az univerzumot. A glóriás kép helyett, ahol a kisminkelt anyuka mosolyogva szoptatja a rá hálásan visszanézõ kisbabáját, inkább ismerjük el: a szoptatás sokszor fáj, fárasztó, és az embernek gyakran elege van az egészbõl.
Csóka Szilvia szerint bonyolítja a helyzetet, hogy Magyarországon még mindig nem az intim szféra részeként tekintenek a szoptatásra, hiszen sokszor ez a köztéma a játszótereken. „Talán ha a témát a maga természetességében kezelnénk, az többeknek segítene, mert a szoptatás nem holmi misztikus rituálé” - mondja a doktornõ.
„Az a szülõ, akinek a napjai kizárólag a gyermekgondozás körül forognak, egyfelõl valószínûleg unatkozni fog, és mások is unalmasnak fogják találni õt, másfelõl nagy eséllyel nem is lesz képes kielégítõ gondoskodást nyújtani - állítja a már korábban említett Jean Liedloff. A baba azt igényli, hogy egy aktív személy életében vegyen részt, akivel állandó fizikai kontaktusban van, és megfigyelheti, hogy milyen élmények várnak rá késõbb. Az anyja karjában passzív, de az érzékszervei ki vannak hegyezve. Szereti, ha alkalmanként ráirányul a figyelem, puszilgatják, csiklandozzák, levegõbe dobálják, stb. Ám fõ elfoglaltsága az, hogy magába szívja a látottakat.
„Sokszor találkozom a szomszéd kisbabájának gyarapodása miatt frusztrált anyukákkal, pedig abszurdum, hogy a szoptatás a teljesítménykényszer egy újabb területe legyen - állítja dr. Bozori Ildikó, gyermekgyógyász. - Mindemellett gyakran érzem úgy, hogy az anyukák könnyen feladják a szoptatást különféle téves gondolkodás miatt. Sok helyütt a gyerekorvos is viszonylag hamar ajánl tápszert, minden kétséget kizáróan persze saját meggyõzõdése szerint a gyerek igényeit szem elõtt tartva. Bár olyannal is találkoztam már, hogy a szekrényben lévõ tápszer, mint aranytartalék, tudat alatti megnyugtatás volt valakinek, amely a szoptatást is segítette.”